2024. március 29. (péntek) -
Auguszta
napja Beszterce
9°C
1€
= 4.9730 lej
      
= 5.8167 lej
      
100HUF
= 1.2583 lej
      
1$
= 4.6085 lej
      

Tábori élményeink

A hasznos időtöltés, az együttlét, a verseny volt a II. besztercei Alkotótábor vonzereje két hétig több mint 30 résztvevő gyermek számára.

Minden szülő, nagyszülő arra törekszik, hogy tudását, az évek során szerzett ismereteit, tapasztalatait gyerekeinek, unokáinak átadhassa. Ez a késztetés vezérelte a szervezőket arra, hogy idén ismét helyt adjon a második Alkotótábornak, ahol több mint 30 személy tevékenykedett – szervezők, önkéntesek és természetesen a 9 és 12 év közötti gyerekek, akiknek színes és változatos programokat kínáltak: kézműves tevékenységeket, csapatjátékokat, néptáncot és népdalokat, sportot és sok-sok nevetést, jókedvet és együttlétet.

A gyerekeket már a tábor első napjaiban öt csapatba osztották, kicsik nagyon vegyesen az egyes csapatokba, így alakult ki a Gyorsaság, a Villám, a Nap és hold, a Zümi valamint a Tábor csapat. A csapatok a tábor ideje alatt pontokat szerezhettek, attól függőek, hogy hogyan végezték munkájukat, hogyan dolgoztak együtt, hogyan sikerültek a sportvetélkedők, de pontokat veszíthettek is, ha figyelmetlenek voltak vagy rendetlenek. A sorozatos versengés, az odafigyelés, a jó munka, a feladatok sikeres elvégzése, a vetélkedőkre való felkészülés mellett a kikapcsolódás is teret kapott, hiszen a gyerekek egy olyan játékkal ismerkedtek meg, melyet szüleik talán még játszották is gyermekkorukban, a gumizást. Ez annyira tetszett a gyerekeknek, hogy soknapos próbák és gyakorlás után bajnokságon is kipróbálhatták ügyességüket a csapatok, és a téveszmével ellentétben, miszerint ez lányos játék, a bajnokságot egy ügyes fiú nyerte meg, sok pontot szerezve csapatának. 

Az alkotótábort a népi mesterségek, a népi játékok és a néptánc megismerése céljából szervezték, eképpen a gyerekek nap mint nap a reggeli összerázón népi gyermekjátékokkal kezdtek, majd Both József és Both Zsuzsa néptáncművészekkel, valamint Szilágyi Ilona helyi népművésszel széki népzenére a magyar néptánc alapjait sajátíthatták el. A népi mesterségek közül a nemezelést ízlelték meg, nagy örömmel gyúrták a szappanos gyapjút, hogy végül karkötőt és nemezlabdát alkossanak, Both Zsuzsa nemezelő mester irányítása alatt. Nagy sikere volt a gyékényfonásnak is, sok-sok játék készült gyékényből: szívecskét, angyalkát, lovacskát és kacsát fabrikáltak az egyszerű alapanyagból, de sikerült ceruzatartót is fonnia a nagy-többségnek. Nép motívumokat rajzoltak papírra, tarisznyára, festettek, agyagoztak, gyöngyöt fűztek, karkötőt fontak, tojást hímeztek, virágot ültettek. De ugyanúgy részt vettek a tízórai előkészítésében, a rendrakásban, takarításban egyszóval igazi tábori életet éltek. 

           S nem vakáció a vakáció, ha egy kis lazítás nincs beiktatva a programba, ezért minden délután, a gyerekeknek szabadtéri kikapcsolódás, sport is szerepelt a programjukba, Sárkány Kinga sportoktató vezetésével. Vetélkedhettek úszásban, futásban, csoportos futásban, stafétajátékokban, kipróbálhatták a floorballt, gumi-bajnokságon vettek részt, és kirándultak. 

           A gyerekek örömmel kapcsolódtak be a tevékenységekbe, de a táborzáró kiértékelőjén kiderült, hogy minden gyermeknek volt egy kedvence, egy olyan foglalkozása a kétheti együttlét alatt, ami a legjobban tetszett, a legjobban sikerült. Zoltán Donátnak az együttlét a barátaival tetszett a legjobban, Zoltán Kriszta a csapatmunka örömére hivatkozott, és sok más társa számára a kézimunka, az új ismeretek elsajátítása volt a lényeges. Nagy Róbertnek az agyagozás jött be a legjobban, de a kosárfonás is kedvencei közé tartozott. Lakatos Andrea és Costin Hanna az erdőjárásban lelte örömét, tetszett nekik, mert a csapatok jól szerepeltek, jó csapatmunkát végeztek, segítették egymást a mászásban valamint az ereszkedés során. Bocz Emese Csenge a gyékényfonás sikerét tartotta a legfontosabb, Décsei Norbert az úszást. Pop Annamária és Uhelszki Péter a gumizást szerette, Pop Hortenzia a kosárfonást megnyugtatónak tartotta. Mehelean Ingrid szerint az volt a meglepően jó, hogy nemcsak a csapattársak segítettek egymásnak, hanem a csapatok is odafigyeltek egymásra. Fodor Balázsnak és Winskas Sárának a floorball tetszett, mert szórakoztató volt, Bartha Áron minden sporttevékenységet kedvelt, Fazakas Emőkének a széki néptánc és népdal tetszett a legjobban. 

            Szilágyi Ilona, ezen az utolsó kiértékelőn a gyereknek a következő szavakat „tette tarsolyukba”: „Nem vagyunk egyformák. Mindenkinek valami másra van tehetsége, van aki szépen rajzol, van aki szépen fest, van aki szépen tud fonni, van aki szépen énekel, mindenkinek más-más dologra van hajlama. Azt kívánom nektek, hogy fedezzétek fel, hogy mi az amit szerettek, majd fejlesszétek ezeket az adottságaitokat.” 

          Utolsó tábori nap különleges program várta úgy a gyerekeket, mint a szülőket: a Magyar Ház udvaráról énekszóval indult a népviseletbe öltözött gyerekhad, hogy a főtéren felállított színpadon rövid programjukat előadják a szülőknek, érdeklődőknek. Jelen volt Décsei Atilla, az RMDSZ megyei elnöke aki megköszönte a szervezők, oktatók és önkéntesek munkáját, kiemelve a rendezvény támogatóit is: Beszterce város Önkormányzatát, valamint az RMDSZ által alapított Communitas Alapítványt.

              Kiállításra kerültek az elkészült munkadarabok, a kétheti munka eredményei, szülők-nagyszülők nagy örömére. Az oklevelek és érmék kiosztása után, a résztvevőket közös gulyásozásra hívták meg a szervezők, a Magyar Ház udvarára. 

          Ezúton köszönetet mondunk önkénteseinknek, Antal Ibolyának, Iuhas Évának, Szente Máriának, Hegedűs Ritának, valamint az RMDSZ iroda munkatársainak, hiszen segítségük nélkül a tábor megszervezése nem zajlott volna le ilyen gördülékenyen.