30 Éves Érettségi Találkozó

“Én iskolám, köszönöm most neked”  (Ady Endre)

1994 június 15. A besztercei  “Andrei Mureşanu ” Középiskola folyosóján számunkra  utoljára szólalt meg  a csengő. Addig az órák végét jelentette és hallatára zajossá vált az osztálytermünk, de akkor ballagásunk ünnepnapján könnyes lett a szemünk. Lezárult,  egy szép korszak, vége lett  a  felhőtlen, gondtalan diákéveknek. ”Köröttünk már az Élet csörtetett.”( Ady Endre)  A XII.E osztály végzős diákjai  elindultak,  ki-ki a maga útján a nagybetűs Élet felé: egyesek bátran, magabiztosan,  optimizmussal  tele, mások kicsit félve, de reménnyel a szívükben.

2024 július 13-án az újratalálkozás örömét éltük át, amikor 30 Éves Érettségi Találkozónk megünneplésére kilencen jelentünk meg, de gondolatban velünk voltak azok az osztálytársak is, akik nem jöhettek el . Osztályfőnöknőnk Koós Erzsébet szeretettel üdvözölt . Mi is vidám szívvel, kedves mosollyal  és virágcsokorral köszöntöttük drága tanárnőnket. Az iskolába való bevonuláskor a közismert latin nyelvű diákhimnuszt a “Gaudeamus” –t és a népszerű “Ballag már a vén diák” ballagási éneket énekeltük, mint egykor 30 évvel ezelőtt. Megható volt a belépés az iskolánkba, a régi osztályunkba és újra diákoknak éreztük magunkat. Az osztályfőnöki óra elején  szomorú kötelezettségünknek tettünk eleget. Tisztelettel és kegyelettel emlékeztünk  elhunyt tanárainkra és osztálytársunkra. Emlékük legyen áldott.Nyugodjanak békében. Emlékbeszédében osztályfőnöknőnk hangsúlyozta az iskola iránti szeretet és a diákévek emlékeinek ápolását. “Kedves egykori tanítványaim! A harminc Éves Érettségi Találkozónk különleges ünnepi érzéseket ébreszt bennem és bizonyára bennetek is, hiszen harmic év olyan mint egy mérföldkő, amelyhez megérkezve megállunk egy pillanatra, visszatekintünk a megtett útra és az iskolában eltöltött diákévekre. Fiatal életetek egy szakaszát töltöttétek a több mint száz éves, nemrég megújult  iskolánk falai között. Mi volt a célja az itt töltött éveknek? Az, hogy értékes emberek lettetek. A tanulással a jövőtöket alapoztátok meg. Az iskola kialakította jellemeteket,képessé tett arra, hogy szorgalmas, dolgos, becsületes emberként helyt tudjatok állni az életben. Ilyen találkozókon fontos szembenézni  önmagunkkal. Harminc  évvel ezelőtt terveitek voltak. Kérdezzétek meg magatokat, mi az amit beváltottatok és mi az, ami megvalósításra  vár. Az élet folytonos küzdelem.Ti  jó  osztályközösség voltatok.Nemcsak a tanárok iránti tisztelet és szeretet alakult ki bennetek a középiskola éveiben, hanem az egymás iránti megbecsülés és segítőkészség.Tartsátok meg ezután is ezt a szép baráti kapcsolatot, vigyázzatok rá és ápoljátok szüntelen. Diákéveitek  emlékét szívetekben hordjátok. A névre szóló Emléklap, amely egyben köszönet és tisztelet az iskolának, legyen bizonyítéka a jövőben is annak, hogy részesei vagytok a tovatűnt iskolai éveknek és szeretettel gondoltok iskolátokra. Az Emléklapon egy  idézet olvasható: „Én iskolám köszönöm most neked” . Ady Endre  Üzenet egykori iskolámba című versében köszönet mond iskolájának . Mondjunk mi  is köszönetet iskolánknak az itt kapott tudásért és nevelésért. Kivánom, hogy az elkövetkezendő hosszú – hosszú időben is “Élet zengje be az iskolát”, szólaljon meg az iskolacsengő  és hívja tanulni az ífjú nemzédekek seregét népünk, nemzetünk, az egész emberiség  javára.”Vivat, crescat, floreat nostra alma mater! Éljen, növekedjen, virágozzon iskolánk!” Drága jó tanítvanyaim! Isten éltessen sokáig benneteket ebben a szép együttlétben, egymás iránti szeretetben és tiszteletben . Ápoljátok továbbra is diákéveitek szép emlékeit, amelyek minden időben megőrzik értékeiket.”

 A személyes beszámolók során mindenki elmondta magáról, amit fontosnak talált. Az eltelt idő sok változást hozott a mi életünkben is. Beszámoltunk családjainkról , gyermekeinkről,  képzettségeinkről, munkahelyeinkről. Vannak közöttünk  magángazdalkodók  és  –vállalkozók, dolgozunk a szállításban, kereskedelemben, egészségügyben, mezőgazdaságban,vendéglátóiparban, tanügyben. Sokan közülünk külföldön élnek és  ott dolgoznak. A szép és sikeres  osztálytalálkozót  az iskolával szemközti  “Conacul Verde”  vendéglőben folytattuk. Finom ebéd mellett  vidám hangulatban folyt a társalgás, családiasan elbeszélgettünk. Délután  azzal a hittel és bizonyossággal búcsúztunk el egymástól, hogy búcsúra szükség van az újratalálkozáshoz.

Köszönjük az iskola Igazgatóságának és a szervezőknek, hogy lehetővé tették számunkra  ezt a drága együttlétet. Köszönjük, osztályfőnöknő!