Reminiscere vasárnapja

1602. február 24, Beszterce város fekete vasárnapja! Ezen a napon, Giorgio Básta német-római császári generális, katonáival orvul lemészárolt több száz székely-magyar várvédőt.

Idén,február 24-én a besztercei szász-evangélikus temető katolikus részében, a hősök emlékművénél, megemlékeztek a történelmi egyházak lelkipásztorai és a besztercei magyar lakossai, a 421 éve történő ostromra. A meltó emlékművet 2002-ben állították a hősöknek, melyre magyar nyelven vésték fel nevüket.

Az ökumenikus megemlékezés koszorúzással indult.  Ezt követően a magyar történelmi egyházak képviselői megemlékező szertartást tartottak a jelenlévő besztercei magyarok számára Egyházak képviselői közül jelen volt Nt. András Péter, református lelkipásztor, Nt. Tóth Zoltán Csaba, besztercei és zselyki evangélikus lelkipásztor, az Andrei Muresanu Főgimnázium igazgatóhelyettese, Müller Krisztina. Az RMDSZ Beszterce-Naszód megyei szervezete részéről Décsei Atilla elnök, alprefektus szólalt fel.

421 évvel ezelőtt Báthory Zsigmond, erdélyi fejedelem lemondott a trónról II. Rudolf, osztrák császár javára. Lemondása után háborús összecsapásokra került sor. Besztercét váltakozva gyújtogatta a császár és az erdélyi fejedelem csapatai. 1601-ben Báthory Zsigmond vezére, csellel elfoglalta a várost.

Básta György (Giorgio Basta) albán származású, osztrák császári generális, e tényt a császár elleni felségsértésnek tekinti és 1602. január 30-án, épp egy piaci napon, a hazafelé igyekvő parasztokat, köztük asszonyokat, gyermekeket, kegyeletlenül lemészároltatott zsoldosokkal bekerítette a várost. Beszterce vidékét elpusztították, az ellenállókat leszúrták, az asszonyokat, lányokat megbecstelenítették.

1602. február elsején Básta generális a városba vezető vízvezetékeket elvágatta és megadásra szólította fel a várost többször is, de mindannyiszor negatív választ kapott.

Az ostrom alatt a várkapitány Székely Miklós volt, Nagy Albert váralparancsnok vezetésével a magyar székely várvédők, szászok, csehek, a város minden lakója is – a zárt várkapuk mögött védelmi állásba helyezkedtek. Básta generális február tizedikétől napokig, a Schieferbergről ágyúztatta a várost. Schieferbergen felállított huszonnyolc ágyúval a várnak egy ötven méteres szakaszát lövette szakadatlan, amíg a várfal valóban leomlott és egy hat méteres nyílás nem lett, ezt követően óriási öldöklés támadt, de az egész lakosság ellenállt.

A város szász vezetősége másnap követséget küldött Básta generálishoz és fegyverszüneti egyezményt kötött vele, melynek értelmében a városnak 32000 arany dukátot kell fizetnie Bástának és a magyar várvédőknek el kell hagyniuk Beszterce várát. A besztercei magyar és székely várvédők Beszterce várát védték, amelynek 16 vártornya, 4 várkapuja volt, várfalakkal, vízzel körülvéve. A Beszterce várából való kivonulás a Spittel kapun (Korház Kapu, ma Gheorghe Sincai utca) keresztül történt február 24-én.

Básta generális annak ellenére, hogy korábban szabad elvonulást engedélyezett nekik, legyilkoltatta a várat védő magyarokat és családjaikat, vagyonukat meg elrabolták. Ez volt Besztercén a magyarok fekete vasárnapja.