Sajósárvári hálaadó Istentisztelet

„Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.” (Luk.19,40)

Úrvacsora osztással egybekötött hálaadó és templomszentelő istentiszteletet tartottak a Beszterce-Naszód megyei szórványtelepülésen. Ez alkalommal igét hirdetett Nt. Szegedi László generális direktor, az Erdélyi Református Egyházkerület misszió előadója, ágendázott Nt. Bányai Csaba a Dési Egyházmegye esperese.

Megtelt élettel a XIV században épített árpád kori református kis műemlék templom Sajósárváron. Habár a településen a második világháború óta nincsen magyar református közösség, mégis egy kicsinyke templom, amely mellett harangláb áll, hirdeti az erre járó számára, hogy itt valamikor magyar református istenfélő közösség lakott. A templomban évente egyszer összegyűl, rendszerint nyáron a Dési Egyházmegye papsága, a környező települések híveivel és hálaadó istentiszteletet tartanak.

Idén a megemlékezés július tizenharmadikára esett. A megszokottakhoz képest, idén kissé más jellege is volt e hálaadó istentiszteletnek, hiszen az elmúlt években, megrongálódott zsindely tetőszerkezetet, Nt. Molnár Helén helyi református lelkész asszony irányítása alatt, az Erdélyi Református Egyházkerület anyagi támogatása és a környező települések híveinek segítségével sikerült teljesen felújítani.

Az istentiszteletet, melyen szép számmal megjelentek a környező települések lelkipásztorai, megyei és helyi világi főméltóságok, valamint a közeli „testvér” települések hívei Nt. Szegedi László generális direktor, az Erdélyi Református Egyházkerület misszió előadója tartotta. Az igehirdetésen elhangzott:

„A szórvány gyülekezetekben való szolgálat nehéz, hiszen nem többszáz vagy ezer ember előtt hirdetjük az igét, hanem csak egy néhánynak, de olyan is van, hogy csak egyetlen egynek. Az egy emberes szolgálat azonban éppolyan fontos mintha ezer embernek szolgálnánk. Miden szolgálat értékes, legfőképpen az, amikor embertől emberig történik. A szórvány ereje ebben van, megkeresni az egyedül élőket, az utolsókat, a kevesekért szolgálni, mert Jézus minket arra tanított, hogy ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, én is ott vagyok.”

Az ágendázás alkalmával Nt. Bányai Csaba a Dési Egyházmegye esperese, elmondta: „Olyan világban és időkben élünk, amelyekre a bizonytalanság rányomja pecsétjét. A keresztyén egyházakat a világon napi szinten provokálják és világi ideológiákat akarnak rájuk erőltetni. Ebben a világban is Isten azt akarja, hogy mi megerősödjünk, hiszen minden Úr vacsora alkalmával, hitünket erősítjük. (…) Ha sokszor úgy is érezzük, hogy nem vagyunk méltóak, jusson eszünkbe, hogy a mi méltóságunk Jézus Krisztus által van.”

Az Istentisztelet után, felszólalt Nt. Molnár Helén helyi lelkipásztor asszony, aki mindenekelőtt Istennek adott hálát, hogy sikeresen befejeződtek a templom tetőzetének helyreállítási munkálatai, majd köszönetet mondott Nt. Kató Béla püspök úrnak és az Erdélyi Református Egyházkerületnek, az anyagi segítségnyújtásért, valamint mindazoknak a híveknek, munkásoknak, akik révén sikerült a munkálatokat véghez vinni. A lelkipásztor asszony elmondta. „A mai napon, Isten segedelméből azért gyűltünk össze, hogy megünnepeljük, hogy ennek a kicsiny műemlék templomnak a tetőszerkezetét sikerült feljavítanunk. A munkálatok decemberben kezdődtek, és január 7-én értek véget.” Megköszönte továbbá a lelkipásztoroknak a szolgálatot, valamint minden résztvevőnek, aki időt szakított, hogy jelen legyen ezen az ünnepi alkalmon.

A világi méltóságok közül felszólalt Décsei Atilla alprefektus, az RMDSZ Beszterce-Naszód megyei elnöke. Az elnök úr megköszönte a meghívást majd gratulált a munkálatok véghezviteléhez. Beszédében elmondta, teljesen egyetért azzal, hogy a szórványban egy magyar ember is legalább olyan fontos, mint a többségen a sok, meg kell őriznünk őseinktől kapott hagyományainkat, kulturális örökségünket és ebben mindig számíthatnak az RMDSZ segítségére. Elhangzott, nem véletlen, hogy összegyűltünk ebbe a már nem „lakott” hajlékba, de kötelességünk vigyázni rá és mindent megteszünk ennek érdekében.

A felszólalások után, a sajószentandrási fiatalok furulya énekekkel örvendeztették meg az ünneplő gyülekezetet.