- Borsos Károly László
- augusztus 24, 2019
- zero comment
Zselyk ünnepe – XVIII. FALUNAP
Bár könnyen tévedhet az ember ha azt hiszi első olvasásra, hogy 18 éves a falu, de tudom, azonnal gyanussá válik a gondolat, hiszen manapság falualapításról a sci-fi jellegű írásokban sem lehet olvasni! Pedig igazán csodás lehetne…
2019 augusztus 10-én a zselykiek sok szeretettel ünnepelték meg falujuk „NAPJÁT”, – ünnep, mely 2002 óta valamilyen formában, augusztus hónap első felében, díszbe öltözteti a 687 éves falut. Bizony, mint adófizető települést 1332-ben említik a nevét a különféle lajstromokban először. Ne csodálkozzon senki ezen előrehaladott számon, hiszen a falu öregjei valamikor Hunyadi Jánost is zselyki születésűnek fogadták/emlegették…
Mintha csak nagykorúvá vállt volna a falu, hármas ünnepet fogtak egybe ezen a makulátlanul tiszta égbolttal ránkköszöntő nap alatt: emléktáblát avattak zselyki születésű tanítójuk, néhai Józsa Márton emlékére; 10 éves évfordulóját ünnepelték a magyarországi Lajoskomárom községgel kötött testvértelepülési kapcsolatuknak és a nap fénypontja pedig a 140 éve folyamatosan működő fúvoszenekar köszöntése volt.
Ünnep volt a javából…
Az előkészületek, mint mindig sok munkát és időt vettek igénybe. Jó volt már késő ősszel megbeszélni az eseményt és befoglalni a pályázati lehetőségekbe. A beszélgetések egy csapattá kovácsolták az egyház, a turnerek és a PRO ZSELYK képviseletét. Így vált legetségessé, hogy minden idejében elkészült és ünnepélyesen megtekinthető volt.
Hol is kezdjük? Talán ott, hogy milyen tartalmakat sikerült összehozni.
A Józsa Márton tanító leszármazottjai emléktáblát készíttettek, amely a templomban kapott helyet, az egykori kivételesen szigorú és mindenben a pontosságot megkövetelő iskola rektora tiszteletére. Zselyk szülöttje volt, sírja pedig a közeli tacsi temetőben található. Így tükrözheti sorsa a két magyar település évszázadokon átívelő egymásrautaltságát jóban-rosszban…
Fontos pillanat volt a falu életében a testvértelepülési kapcsolat kiépítése, amely 2009-ben jött létre, ebben az évben már ünnepelhettük közösen a tíz éves évfordulót, amit kőbevésve örökítettünk meg
A délután a fúvos zene ünnepe volt. Bár a mai napig vannak kérdőjelek a zenekar születési körülményeivel kapcsolatban, egy biztos elemnek tarthatjuk, hogy a környező szász falvak fúvószenekarainak mintájára alakult, 1879-ben .
Az alapító zenekarról készült fénykép 1890-ben készült. A falu dédelgetett büszkeségévé vállt a „rézszájuak bandája”, hiszen a zselykiek a tagoknak még külön jogokat is biztosítottak, amíg önálló településként igazgatták saját sorsukat. Minden erejét összedta a falu, anyagi áldozatokat hoztak a gazdák, hogy az ó-év búcsuztató és az újév köszöntő a templom tornyában megszólaljon az éjféli szokásnak megfelelően a fúvosok által. A zenekar 1960-1979 között élte meg fénykorát, amikor 32 tagja volt, sok fesztiválon felléptek, Bukarestig jutottak el különféle országos versenyeken.
Az iparosodás által bekövetkezett a fiatalok elvándorlása a faluból és a zenekar létszáma fogyásnak indult. De mégis megmaradt, mégis él és napjainkban is megszólaltatják az „ Erős vár a mi Istenünk” című zsoltárt a hagyományos ünnepeken, a szokásnak megfelelően.
Ebből az alkalomból vendégszerepelt a baráti cegői fúvosok és a testvértelepülési Lajoskomárom fúvoszenekara.
Az ünnep során díszokleveleket, emléklapokat, érméket és plakettek osztottak ki
A fúvósok új egyenruhát kaptak ez alkalomból, felfrissítették a zenekar repertoárját és a próbatermüket is felújították.
Az ünnepi napon velünk volt a megyei RMDSZ elnöke és ügyvezető elnöke, Lajoskomárom polgármestere és baráti küldöttsége, Sajónagyfalú polgármestere és Józsa Márton egykori kántortanító leszármazottjainak népes csoportja.
A komoly anyagi erőfeszítés hátterében a PRO Zselyk Egyesületnek a Bethlen Gábor Alap Zrt-hez benyújtott pályázatai, a Communitas Alapítványhoz benyújtott pályázata és a Sajónagyfalui polgármesteri hivatal hathatós anyagi támogatása állt.
Ezúton mondunk köszönetet a támogatóknak, akik minden lehetőséget megadtak a siker érdekében.
Köszönettel,
Borsos Károly László