Egyenlőség, szabadság, testvériség!

Ezt kívánta közel 400 jelenlévő Besztercén és szerte a megyében március 15-én – megemlékező műsorokat szerveztek Nemzeti Ünnepünk alkalmából Beszterce-Naszód megyében

         Történelmünkben kiemelkedő jelentőséggel bír március 15 megünneplése. De mit is ünneplünk valójában, mire emlékezünk ezen a napon? Március 15-én az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörését ünnepeljük és a forradalomban elesett hősökre emlékezünk. Ennek a korszaknak köszönhetjük csodálatos himnuszunk keletkezését, azt, hogy hivatalossá vált a piros-fehér-zöld színű zászló, hogy Budapest lett Magyarország fővárosa és a hivatalos nyelve a magyar lett.

1848. március 15-én, Pesten, a ,,márciusi ifjak”, a diákok és polgárok sokasága kihirdette a tizenkét pontot, a forradalom programját:

(a forradalom követeléseinek összefoglalása tizenkét pontban)

Büszkék kell legyünk erre a napra. „Két évszázaddal ezelőtt sem volt könnyű  magyarnak  lenni, főleg nem Besztercevidékén. Őseink szívósan ragaszkodtak nemzeti öntudatukhoz és szabadságvágyukhoz. A  forradalmak rövidtávon kudarcot vallottak, nem  döntötték meg az abszolutizmust, nem jöttek létre nemzeti államok. Azonban kidolgoztak egy nemzeti programot, ami örökre bevésődött a nemzetek öntudatába. A magyar nemzet is ilyenkor vált igazi modern nemzetté.

Legyenek ők örök példaképeink és hiszem, hogy áldozatuk nem volt hiábavaló. Tiszta szívünkből reméljük, hogy 167-év múlva is lesz március 15-ei ünnepség Besztercén.” – fogalmazott Kovács Szabolcs, történelem tanár. (A teljes történelmi áttekintés olvasható itt.)

Az 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharc kezdetét, a szabadságszeretetet és a szabadság utáni vágyat szerte Beszterce-Naszód megyében is ünnepelték. Egyéni műsort mutattak be különböző településeken.

Besztercén telt-házas megemlékező ünnepséget szervezett az RMDSZ Beszterce-Naszód megyei szervezete folyó év március 15-én, vasárnap a Beszterce városi kulturális központ ideiglenes dísztermében. Az eseményen részt vett Ovidiu Teodor Creţu, Beszterce város polgármestere, Emil Radu Moldovan, Beszterce-Naszód Megyei Tanácsának elnöke, Ioan Ţintean, Beszterce-Naszód megye prefektusa, Nicolae Moldovan, Bethlen város polgármestere, Alexandru Pugna, Beszterce-Naszód Megyei Tanácsának alelnöke és az ünnepség házigazdája, Décsei Atilla-Lehel, az RMDSZ Beszterce-Naszód megyei szervezetének elnöke, aki tolmácsolta Kelemen Hunor, szövetségi elnök üzenetét:

„1848 a történelemben, a tizenkilencedik század magyarságának történelmében a nagy remény, a nagy kihívás, a nagy esély, a felfokozott várakozás esztendeje, és 1849 ugyanannak a századnak a nagy csalódása, a vereség esztendeje.

De most még csak a kezdeteknél tartunk, 1848-nál, akkor, amikor kitör a magyar szabadságharc, kitör az a forradalom, amely mérföldkő a történelmünkben, hiszen a modern értelemben vett nemzet kialakulásának egyik fontos, talán legfontosabb eseménye.

        167 esztendő telt el azóta, hogy minden egyes évben, még akkor is, amikor nem lehetett, a szigorú tiltás esztendeiben – lélekben és szívben –, és azóta, amióta lehet, szabadon itt, mifelénk, Erdélyben is kint a köztereken ünnepeljük a szabadságharcot, emlékezünk erre a kiváló fordulópontra.

         167 évvel a forradalom után is él a magyar emberek életében, lelkében, szívében és tudatában, kollektív tudatunkban, a nemzet memóriájában 1848, az a szabadságharc, amely leverése ellenére is felbecsülhetetlen változásokat hozott a szabadságjogok területén, változást a nemzet önbecsülésében, a világhoz való viszonyában, gyökeresen átformálta a társadalmi rendet és lelki, szellemi munícióval látta el a következő közel két évszázad szabadságszerető magyarjait.

(…)

Petőfiék előbb a szólás szabadságát követelték és vívták ki, a cenzúra eltörlését, mert tudták azt, amit ma is tudnunk kell, hogy a szólásszabadság korlátozásával kezdődik minden elnyomás.

            A hármas jelszó 1848-49-ben az volt, hogy szabadság, egyenlőség, testvériség.

          És a forradalom nagy tanulsága pedig – többek között – az, hogy az elnyomók sem a szabadságból, sem az egyenlőségből, sem a testvériségből nem akartak adni.

(…)

A szabadságot, amit a magunk számára kérünk, nem akarjuk elvenni senkitől, ha mi szabadok vagyunk, akkor a mellettünk élők is szabadok. Egyenlők akarunk lenni, de nem kevésbé egyenlők.

            A testvériség, az együttélés arra kötelez bennünket, hogy a másik érzékenységére, a másik történelmére is tekintettel legyünk.

            De elvárjuk ugyanakkor, hogy a velünk együtt élők is tekintettel legyenek ránk, tiszteljék a mi történelmünket, a mi értékeinket, a mi közösségi, nemzeti szimbólumainkat.

            Tiszteletet kérünk a tiszteletért cserében. 

            Ez a mi szabadságharcunk most, a huszonegyedik században.

            Akkor, amikor az emlékhelyeken összegyűlünk, nem csak a múlt iránti tiszteletünket fejezzük ki, hanem azt is elmondjuk egy mondatban, egy gesztussal, egy főhajtással és felemelt tekintettel, hogy itt akarunk élni, ezen a földön – apáink, nagyapáink, dédapáink földjén.

            És itt akarunk élni magyar emberekként, magyar közösségként.” (Részlet Kelemen Hunor, szövetségi elnök március 15-i megemlékezés alkalmával írt üzenetéből)

***

Ezt követően kezdetét vette a kulturális műsor. Elsőként Lakatos Árpád, az Andrei Mureşanu Főgimnázium XII. osztályos diákja egy március 15-i történelmi áttekintéssel lépett színpadra Beszterce-Naszód megyére vonatkozóan. Ezt követően a magyardécsei általános iskola diákjai bemutatták az Emlékezés 1848. március 15-re című verses összefoglalóját Balla Enikő, magyar szakos tanárnő vezetésével.

Almásmálomból is érkeztek ünnepköszöntő gyerekek Besztercére, az Almavirág néptánccsoport, akik Deák Norbert vezetőjük irányításával északmezőségi táncokat mutattak be.

A besztercei Andrei Muresanu Főgimnázium magyar tagozatának diákjai ez alkalommal egy verses összeállítással készültek Sztankovszky Zsuzsa, magyar nyelv és irodalom szakos tanárnő felkészítésével. Őket követte Kertész Réka és Csillag Evelin, akik egy zselyki balladával kedveskedtek.

Nemzeti Ünnepünk alkalmával, hagyományőrzés égisze alatt színpadra lépett a besztercei Vadrózsa néptánccsoport is, akik meleg-földvári táncokat mutatnak be, Szilágyi Ilona oktató vezetésével.  

A kulturális műsort a besztercei római-katolikus Trinitas kórusának műsora zárta, Chinda Péter kántor vezetésével.

Vörösmarty Mihály 1836-ban írta meg Szózat című versét, amelyet második himnuszunkként tartunk számon, ezt adta elő a jelenlévőknek Orbán Károly, az Andrei Mureşanu Főgimnázium XII. osztályos diákja.

A műsor történelmi egyházainak lelkipásztorainak, András Péter, református lelkipásztor, Geréd Péter római-katolikus főesperes-plébános és Tóth Zoltán-Csaba, evangélikus alesperes áldásával és a nemzeti imánkkal zárult, amikor is közel 400 jelenlévőtől hangzott el az, hogy „Isten áldd meg a magyart!”