Tanulmány a mezőveresegyházi református templomról

A műemlék megnevezése: Református templom, Mezőveresegyháza

Cím: Sat Strugureni; comunaChiochiș, 106.

Műemléki kód: a templom együttese: BN-II-a-A-01728; Templom: BN-II-m-A-01728.01; Harangláb: BN-II-m-A-01728.02

Datálás: XIV-XV század, harangláb: 18. század

Történeti adatok 

Mezőveresegyháza (románul Sturgureni, németül Rothkirchen) az egykori Szolnok-Doboka vármegye Kékesi járásához tartozott. Ma Beszterce-Naszód megye része, a Mezőség északi szélén, a Melles patak völgyében fekszik. A település nevének eredetét illetően megoszlanak a vélemények. Egyesek a Veres családnévből vagy vörösre festett templomából származtatják, mások amellett érvelnek, hogy 1314 előtt a „veres barátok”-ként ismert templomos lovagrend épített templomot és kolostort a faluban, s innen a névadás. Első ismert birtokosa 1373-ban Széles Miklós volt.

A falu északi részén, egy dombon elhelyezkedő temploma, melyet ma a református gyülekezet használ, a XIV. században épülhetett, a szentélyt viszont a XV. században átépítették gótikus stílusban. A reformáció térhódításának időszakában lakói előbb a református, majd az unitárius vallást veszik föl, az 1594-es források virágzó unitárius egyházközségként említik. 1638-tól a falu lakói visszatérnek a református hitre. 1644-ben társegyházközsége a szomszédos Pulyon. 1644-ben a református esperes vizsgálatot tart a veresegyházi eklézsiában, ez alkalommal jegyzik föl a következő felszereléseket: egy ezüst pohár, egy ezüst kancsó, egy cintányér Vajda György adományából, egy abrosz s egy szószéktakaró Vajda György és Fekete Bálint adományából. Szintén 1644-ben említik a falu közepén található faharanglábat, mely valószínűvé teszi, hogy a templom cintermében ekkor még nem állt harangláb.

1772-ben Gróf Rhédei Zsigmond özvegye, Wesselényi Kataaz 1770. december 5-én meghalt kisfia, Rhédei Ferenc emlékére teljesen megújíttatta a templomot. Ekkor építhették a déli bejárat portikuszát, s ekkor készült a szószék, a kazettás mennyezet és a karzat is. A nyugati karzat két tábláján a renoválásra utaló feliratot találhatunk: „Elköltözvén a Mennyei Templomba életének kinyiló virágjába 14 esztendős 8 hónapos társa édes anyának igen siralmasan folyó 1770-dik esztendő s karácson havának 5-dik napján G. Kis RhédeiRhédeiFerencz urffi egyetlen egyének halálán mély keserűséget látott édes annya G. RhédeiSigmondur özvegye L. B. Wesselényi Kata édes Fia szándékát teljesitette és megujitotta ezen pusztulásnak hajlott Templomot egészen kivül belől 1772-ben.” A szószék hangvetőjén pedig azL. B. és V. K.monogramoks az 1772-es évszám mellett Kádár József a következő feliratot jegyezte fel: „Ezen koronát tsinaltatta alatta levő Chatedrával és az egész templom megujitásával együtt L. B.Wesselenyi Kata.”. A feliratot valamelyik XX. századi restaurálás alkalmával csonkíthatták meg, ma csak töredéke látható.

1844-46-ra a templom ismét javításra szorulna, falai és boltozata megrepedeztek, anyagi fedezet azonban csak az új zsindelytető elkészítésére van. 1880-ban 496 forint kölcsönből újrafedik és kívül-belül megjavítják az omladozó-félben levő templomot. 1950-51-ben ismét nagyobb felújításra kerül sor, ekkor készül el a mai szószékkosár Orbán János és felesége, Vajda Véri adományából s új padlózatot, a déli oldalon bejárati ajtót, új berendezést készíttetnek, a nyugati falba pedig egy ablakot vágnak. 1982 tavaszán földcsuszamlás miatt az addig a templom keleti oldalán lévő faharanglábat mai helyére, a templom déli oldalára kellett költöztetni.

A műemlék leírása:

Téglány alakú hajóból, sokszögzáródású szentélyből és a déli falhoz csatlakozó kisméretű portikuszból álló egyszerű épület. Az egész templomot bádogtető fedi. A hajónál alacsonyabb sokszögű szentély sarkaihoz a falak háromnegyedéig felnyúló támpillérek csatlakoznak, a hajó falát pedig masszív támpillérek támasztják. Nyugati homlokzatán egy egyszerű félköríves bejárat, fölötte pedig egy oszloppal kettéosztott, álló téglány alakú, 20. századi modernista ablak látható. A hajó északi falát nem töri át nyílás, míg a szentély déli falának keleti tengelyében és a hajón egy-egy csúcsíves késő-gótikus ablak látható, háromkaréjos elemekből álló kőráccsal osztva. A hajó ablakának kőrácsa töredezett. A potikusztól nyugatra egy kisméretű négyszögbe írt négykaréjos ablak látható, másodlagos elhelyezésben. A szentély és a hajó falán a koronázópárkány alatt fehérre festett egyszerű párkány fut végig. A három félköríves nyílással tagolt, nyitott portikusz rejti a templom széles szemöldökgyámos, sávozott kőkeretű főbejáratát.

A sík, kazettás mennyezettel fedett hajó és a boltozott szentély között masszív félköríves diadalív látható. A szentély egyetlen boltszakaszból áll és kőbordákkal kiemelt, zárókő nélküli cikkelyes boltozat fedi, északi falában egyszerű félköríves szentségtartó fülke található. A kívül csúcsíves ablakok belül szegmensíves lezárást kaptak.A kazettás mennyezet jórész díszítetlen, egyszerű kékre festett, szegőléceit pedig vörössel keretezett fehér festék borítja. Középső kazettáján vörös színű tükörben levélmotívumok között a Wesselényi címer és a L. B.; W. K. 1772 felirat tűnik fel. A címeres kazetta két oldalán bibliai versekkel ellátott kazetták jelennek meg, a bal oldalin a „Lakozom a te hajlékodban mindörökké, folyamodom a te szárnyaidnak árnyéka alá. Zsolt 61, 5. Add meg énnekem a te idvezítésednek örömét és az engedelemnek lelkével erősíts meg engemet. Zsolt. LI 14.”, a jobb oldalon pedig a „Anyomorúságnak ha közepette járok is, megelevenítesz engem. Az én ellenségim haragjok ellen kinyújtod a te kezedet, s megtart engem a te jobb kezed. Solt 138, vs 17. A te tanátsoddaligazgatz, hogy a ditsőségbe fogadj be engemet. Solt 73, vs 24.” felirat tűnik fel. A sokszögű, vakolatdísszel ellátott szószékkosáronfekete márványtáblán olvashatjuk az adományozók nevét és a kosár készítésének idejét: „Isten dicsőségére építette a szószéket Orbán János és felesége Vajda Véri 1951 évben. Szüleink emlékére.” A szószékkosárral ellentétben az 1951-es felújításkor megőrizték a Wesselényi Kata által 1772-ben adományozott,volutákból és levelekből formált áttört barokkhangvetőt. A hangvető alsó párkányán zsoltárrészlet: „Tégy jót a te jóakaratoddal és építsd meg Jeruzsálem kőfalait.” olvasható.

            A fából készült nyugati karzat szintén kékre festett, fehér és vörös díszítéssel. Középső négy kazettája, illetve az ezek fölötti részek feliratokkal díszítettek. 1772-ből származik az a két zsoltárvers, mely a kazetták fölött illetve alatt található: „Ne rejtsd el a te ortzádat éntőlema mely nap szorongattatom, hajtsd hozzám a te fejedet, amely nap kiáltok Solt 102, vs 3.” ; „Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert a te parantsolatidat szeretem. Solt 119, vs 66.”. A középső kazettán a már lejegyzett 1772-es renoválási felirat, a két szélsőn pedig az 1950-51-es felújítást megörökítő szöveg olvasható: „Isten dicsőségére renováltatott a hívek önkéntes adományából 1950 és 1951 években. Mert nem a mi igazságunkban, hanem a te nagy irgalmasságodban bízva terjesztjük elődbe a mi esedezéseinket. Dan IX, 18.” és „Renoválás idején 1950-51 lelkipásztor Nagy Mihály Péter, gondnok Orbán István, presbiterek Nemes Lajos, Balog Miklós, Kocsis Dani, Orbán János, Vajda Albert, Orbán János Gy, Vajda Péter, Orbán Péter, Orbán János J., Orbán István, Zabolai Sándor, Vajda Lajos.”

A mezőveresegyházi református templom kialakításának és egyes részleteinek számos párhuzamát találjuk a környék középkori templomain. A vicei, szeszármai és noszolyi templomokhoz hasonlóan téralakítása románkori, a korábbi hajóhoz sokszögzáródású szentély csatlakozik. Toronnyal nem rendelkezik, csakúgy mint amagyarborzási, csicsókeresztúri, apanagyfalusi, vicei, felőri, kecsedi, stb. templomok.

Válogatott bibliográfia:

Entz Géza: Szolnok-Doboka középkori művészeti emlékei. Kolozsvár, 1943. 7

Kádár József: Szolnok-Dobokavármegyemonographiája. II. kötet. Dés, 1900. 83-97. 
Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek. A középkori Erdélyi Püspökség templomai. II. 2. bővített kiadás. Gyulafehérvár, 2000. 

Debreczeni László: Erdélyi református templomok és tornyok. Kolozsvár, 1929. 6, 15.

 Jelen munkát az Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Communitas Alapítvány támogatta.