Csak az égben

A hajnalt kérdem

A forró napsugarat,

A csillagos eget

Az ezüstös holdat,

Igaz? Nem feledem,

Mit oly nagyon szerettem,

Elfeledni soha nem tudom

Elveszett üdvöm, csillagom.

 

Ők azt mondják

A Földön, minden egy álom

Nincs itt társad, párod

Csak az égben, ödafönt.

Péter Veszelovszky Éva – Csak az égben

 

Könyvbemutatót szervezett az RMDSZ Beszterce-Naszód megyei szervezete, az EMKE besztercei szervezete a besztercei Magyar Házban szerdán, július 16-án, amikor bemutatásra került Péter Veszelovszky Éva Csak az Égben című verseskötete.

Péter Veszelovszky Éva, Kolozsváron született, de még gyerekkorában gyógyszerész szüleivel Besztercére költözött, ahol később tanulmányait is végzi. Első munkahelye a Besztercei Megyei Kórház újszülött osztálya, ahol megismeri férjét dr. Péter Ferenc, nagytekintélyű gyermekorvost. Boldog házasságban élnek és nevelik gyermekeiket, míg szeretett férje megbetegszik és rövid időn belül elhuny. Péter Veszelovszky Éva közben a napköziben folytatja munkáját, nyugdíjazásig.

Olyan családban nőttem fel, ahol mindenki szeretett olvasni. Kolozsváron a szülői háznál, tanár nagyapámnak könyvszekrénye tele volt könyvekkel. Örvendett, ha látta, mi gyermekek a könyvszekrényében turkálunk, ami jelezte, hogy érdekelnek a könyvek” – olvashatjuk a bemutatott könyv elején, az Ajánlás helyett cím alatt.

Úgy készültem erre a könyvbemutatóra, mint az iskolában, mert tudtam, hogy kritikus szemű tanügyiek lesznek jelen, de remélem, hogy átmenő osztályzatot fogok kapni.” – fogalmazott a költőnő, majd hozzátette „minden emberben van egy kicsi tehetség, amit ki kell bányászni. A kötet címe Csak az égben. Nem gondolkoztam sokáig, hogy milyen címet válasszak, kinyitottam a piszkozatfüzetemet, és éppenséggel ahhoz a vershez nyílt ki, melynek címe csak az égben. Csak az égben című verseskötetem négy fejezetből áll.” – részletezte Péter Veszelovszky Éva.

Végighallgatva a könyvbemutatón elhangzott verseket, kiderült, hogy mindegyik vers mögött egy igaz történet áll. Egy vers sem a véletlen műve, hanem egy emlék, melyet a költőnő az utókornak akar átadni. Ilyen például a Megszépítő béke című vers:

Nyújtsd ki a karod

Köszöntsd a napot

Nyújtsd ki a karod

Fogd át a napot.

Egy mozdulattal

Dobd fel a napot

Nézz fel az égre

Az élet gyönyörű éke

A játékot megszépítő béke.”

 „Visszaemlékszem kisiskolás koromra, amikor nagy izgalommal vártuk a líceum dísztermében megszervezett író találkozót. Tele volt a terem. Asztalos István írót vártuk, aki Kolozsvárról jött, az akkori Napsugár gyermeklap főszerkesztője. A gyerekek valósággal nyomták le egymást, jelentkeztek, mindenki beszélni akart az íróval, mert minden gyermek olvasta már Asztalos István verseit és az ifjúsági regényeit. Emlékszem kis köpcös, kövérke ember volt, állandóan mosolygott és cigarettázott, sajnos meg is halt korán, mert nem élte meg az 50. életévét sem.” – emlékezett vissza Éva néni, aki sok ideig a Kele Borbála név alatt jelentette meg verseit, hiszen akkortájt azt mondták, hogy minden írónak kell legyen egy művészneve, és ő a dédnagymamája leánykori nevét használta.

Minden emlék egy vers. Minden vers egy kötetbe. Mindezen emlékeket összegyűjtve tehát megszületett a Csak az égben című verseskötet, melynek bemutatására teltház előtt került sor. Péter Veszelovszky Éva először verseit  saját maga számára írta, a saját szórakozására. Majd évek múltán, az érettségi után ismét kezébe vette írószerét és papírra tette gondolatait, érzelmeit, emlékeit. „Sok év elteltével, a kedves barátaim azt javasolták nekem, hogy gyűjtsem össze verseimet és adjam ki könyv formájába. Először ez engem nem vonzott, de mikor többször felhozták a figyelmemet, rávettem magam és összegyűjtöttem versikéimet.” – ismertette a könyv megjelenésének történetét a költő.

Sokan ismerjük Évát, és nagyon örvendünk, hogy özvegységében segít a betegeken, hűséges templomjáró és közben ír is. Olvasva verseit, elénk tárul a Veszelovszky család, a szeretett édesanya, a kedves gyógyszerésznő, a tehetséges színésznő, a szülők munkahelye, a hajdani patika, majd a Péter család, szerelem, boldogság, a természet iránti szeretet. Mindezek mellett megjelenik a szülővárosa Kolozsvár, majd Beszterce, ami ugyancsak a szívéhez nőtt.” – méltatta Plesch Katalin, az EMKE elnökasszonya.

%d blogger ezt szereti: