Intelmek kicsiknek és nagyoknak egyaránt

Gárdonyi Géza felolvasómaratont tartottak szűk körben a besztercei Magyar Házban kedden, február 19-én, reggel 8:00 és 9:00 óra között. Ugyanezt megvalósították a megyében a besztercei Andrei Muresanu Főgimnázium, a bethleni Grigore Silasi, magyardécsei, magyarborzási, a vicei Dsida Jenő, a szentmátéi és a szászújősi, valamint a magyarnemegyei Általános Iskola diákjai, tanítónői és magyar szakos tanárai. A rendezvény célja, hogy gyakoroljuk az olvasást és minél többel próbáljuk megkedveltetni azt, mert nagy hatással lehet az, ha közösen és hangosan olvasunk. A maratont országos szinten szervezi már 2009 óta a Hargita Megyei Hagyományőrző Forrásközpont . Mesemaratonnal indult és azóta folyamatosan évente szerveztek Benedek Elek, Orbán Balázs, Jókai Mór és Arany János felolvasómaratont. A résztvevők könyvjelzőket is kaptak emlékül, saját nevükkel kitöltve.

Gárdonyi Géza író, költő, drámaíró, újságíró, pedagógus, a Magyar Tudományos akadémia tiszteletbeli tagja, a 19-20. századforduló magyar irodalmának máig kiemelkedő alakja. A besztercei Magyar Házban a Földre néző szem, Égre néző lélek „füveskönyve” került tanulmányozásra, László Judit főszervező javaslatára, mely írás 1929-ben látott először napvilágot. Olyan életbölcsességeket tartalmaz, amelyek ma is megszívlelendők, aktualitásuk nem avult el, akár útmutató lehet a mai generációknak is.

            Íme 10 jótanács a könyvből:

• Ovakodjatok az olyan embertől, aki hibáitokat értékeitek gyanánt emlegeti. Csufolódó. Gonosz.

• Társaságod megválasztásában ne nézd:

Ki szegény?

Ki gazdag?

Ki alacsony?

Ki magas?

Csak azt nézd, hogy:

Tiszta-e a gallérja?

A tisztaságot nem csupán a ruhára értem.

• Az a kellemes, aki elménkben kedves képeket költ. Innen van az, hogy a panaszkodó ember unalmas és kellemetlen. Rossz képek csoportját ébreszti agyunkban.

• A rosszkedvü ember megmérgezi a levegőt jelenlétével. Fuss tőle. S minden olyan helyről, ahol rosszkedvüek élnek.

• Az emberek jobban szeretnek beszélni, mint hallgatni. Hallgassatok, ha kellemetlen is. Csak akkor beszéljetek, ha látjátok, hogy a másiknak a ti hallgatástok nem tetszik. Okos ember ha beszél, mindig másnak beszél. Az ostoba mindig magának beszél, mikor másnak beszél is.

• Mikor valamit megköszöntök, szavatok legyen dúsan aranyozott. Mikor elégedetlenséget fejeztek ki, – ha nem használhattok vele sem ügynek, sem embernek, akkor csak magatokban beszéljetek.

• Sohase feleseljünk élőszóval. Mindenkit bánt az, ha a nézetét hibásnak mondjuk, mert ezzel gyenge felfogásunak is tartjuk. Viszont ha bennünket is boszant, hogy másnak a nézete más, s néha szembeötlőn sánta, tekintsük a percet és az embert elénk vetődött kellemetlenségnek. Huzzuk fel az esernyőt és menjünk tovább, mihelyt lehet.

• Ha vendégek vagyunk csak annyi ideig legyünk vendégek, amennyi ideig teljes bizonyos­sággal kedvesek vagyunk a gazdának. Enni csak annyit szabad, hogy ne éhezzünk, és hogy a gazdát a visszautasitással el ne kedvetlenitsük. Inni csak annyit, amennyit a józanság embere szokott. Hapedig hozzánk jön vendég, aki méltó arra, hogy szivesen lássuk, iránta való figyelmünket mindig tulságban hordozzuk.

• Persze a legtöbb ember hamis kincset osztogat. Ha oktondi, hiszékeny vagy, haza is viszed, úgy jársz vele, mint aki a boszorkányok éjszakáján aranyat vitt haza, s reggelre kelve azt látta, hogy olyasmi, ami az országuton a lovak nyomában szokott heverni.

• Mikor valakivel találkoztok, s hirtelenében nem tudjátok, hogy köszönjetek-e vagy sem? azt válaszszátok, hogy köszönjetek. Ha olyan ismerőssel találkoztok, akiről biztosan tudjátok, hogy nektek köszönni fog, előzzé­tek meg a köszönésben, ha mingyárt koldus is.