2020. július 14. (kedd) -
Örs, Stella
Beszterce -
20°C
SimpleXMLElement Object ( [Header] => SimpleXMLElement Object ( [Publisher] => National Bank of Romania [PublishingDate] => 2020-07-14 [MessageType] => DR ) [Body] => SimpleXMLElement Object ( [Subject] => Reference rates [OrigCurrency] => RON [Cube] => SimpleXMLElement Object ( [@attributes] => Array ( [date] => 2020-07-14 ) [Rate] => Array ( [0] => 1.1602 [1] => 2.9616 [2] => 2.4762 [3] => 0.7887 [4] => 3.1276 [5] => 4.5370 [6] => 0.6074 [7] => 0.1814 [8] => 0.6506 [9] => 0.2673 [10] => 4.8430 [11] => 5.3361 [12] => 0.6431 [13] => 1.3631 [14] => 0.0565 [15] => 3.9708 [16] => 0.3534 [17] => 0.2495 [18] => 0.1880 [19] => 0.4515 [20] => 2.7813 [21] => 1.0794 [22] => 0.0412 [23] => 0.0599 [24] => 0.4655 [25] => 0.1350 [26] => 0.6207 [27] => 0.1571 [28] => 4.2615 [29] => 246.6921 [30] => 5.9044 [31] => 0.2535 ) ) ) )
1€
= lej,       
1$
= lej,       
100HUF
= lej

Ha valaki odafentről kap egy olyan tálentumot, hogy tud írni, akkor tegye – Interjú Moravetz Leventével

Moravetz Levente könyvbemutatójára került sor Besztercén, a Magyar Házban. Elmondjuk, azok részére akik nem tudják, hogy Moravetz Levente besztercei születésű színész, rendező és forgatókönyvíró. Jelenleg Magyarországon él. Nagy szeretettel köszöntöm körünkben és köszönöm, hogy elfogadta a meghívást.
Milyen érzés itthon lenni?


Én köszönöm, hogy meghívtak, ez egy csodálatos dolog, egymás után olyan szép élmények érnek. Augusztus 20-án a kolozsvári magyar napok zárórendezvényén, az általam írt és rendezett Zrínyi 1566 musical volt bemutatva. Sasvári Sándor, Szomor Gyuri, Csengeri Attila, Dévényi Ildikó, Vermes Tímea, Beleznay Endre és még 123 szereplő, ezen kívül vitézek, táncosok, mindenki itt volt. Irtam, rendeztem és olyan oriási sikere volt, hogy elmondhatatlan volt számomra, komolyan mondom könnyeztem a végén. És tudtam azt, hogy ma reggel autóba ülve átjövök oda ahol születtem. Ez, az embert valahol mélyen megérinti, nem is gondolja, ha ott él ahol megszületett, nem is veszi észre, hogy ez milyen fontos. Mi 1963- ban mentünk el , édesanyám kérte a visszahonosítást, édesapám halálát követően és én nagyon nagyon sokáig 2005-ig vagy 2006-ig nem voltam itt. Mindig csak Kolozsvárig jutottam el, mindig volt valami ami miatt nem értem el eddig. Aztán egyszer csak becsöngettek nálam, hogy el kell menni oda ahol az ember meglátta a világot. Eljöttem és ezt a szeretet amivel itt fogadtak és fogadtatok és azt az érdeklődést , komolyan mondom, sok írótársam megirigyelhetné. Hányan voltak kiváncsiak rám, közben azon is gondolkoztam, hogy ez a nagy nagy szeretet, ez egy előlegezett bizalom, mert itt inkább a szüleimet ismerték, a testvéreimet ismerték, és én voltam a kicsi akire most inkább kiváncsiak voltak. Közben azt éreztem, hogy van egy újabb erőlöket ezáltal, hogy most itt lehettem és ami úgy szól: Rátok beszterceiekre nem hozhatok szégyent, nekem nagyon jót kell csinálnom ezután is. Jó volt hallani, a kolozsvári magyar napokon, ahol a bemondó sokszor mondta el a színpadon, hogy kevesen tudják de Moravetz Levente besztercei származású. És akkor mindinkább éreztem, hogy ez nagyon fontos.


Egy magyarországi lapnak adott interjúban olvastam, hogy amikor végigmegy egy városon mindig olyan szemmel nézi a települést, hogy vajon milyen előadást lehetne csinálni az adott településen. Nos, Besztercén milyen előadást lehetne csinálni az Ön véleménye szerint?


Nagyon sok mindent meg lehet csinálni, bennem most az motoz, hogy a 2009-ben bemutatott Rákoczi fejedelem musical-t,aminek nem egy dalszövegét apám emlékére írtam, azt én elhozhassam ide a városba és megmutathassam önöknek, nektek. És ezen elkezdek dolgozni, mert ez egy nagy munka, hiszen az is, egy enyhén 100 szereplős produkció, de a musical-ok rendszerint ilyenek. Sokmindent ki lehet találni, igazából így van ahogy mondta, ez a szemlélet, ahogy végigmegyek a városon és színház, színház… ez mindenütt volt. Viszont Besztercén még nem. Besztercén annyi minden mást kellett megnéznem, meg kellett találnom a szülőházamat és temetőt és a templomot ahol kereszteltek, a régi helyet ahol fagylaltoztam. A mai napig fagylaltos kanállal szeretem enni a fagylaltot. A Búzasor árkádjai alatt volt egy cukrászda ahol vasárnap délelőtt a család fagylaltozott. Azóta a fagylalt, a besztercei évek emlékére, igazából lapos kanállal esik jól.


Mi mindennel foglalkozik jelenleg?


Innen Egerbe megyek, elkezdem rendezni a Csókos asszony című operettet, aztán ott egy picit félbehagyom mert át kell menni Tokajra a Rákoczi fejedelem előadással. Utána, vissza egy kicsit Egerbe, utána Szigetváron a Zrínyi 1566 című musical-t az eredeti helyszínen mutatjuk be. Zrínyiék 1566 szeptember 7-én, este 8 órakor rohantak ki a várból és ennek tiszteletére most, 2012-ben szeptember 7-én, a nyári időszámítás miatt, időben a félórás csatarész pont oda fog esni mint a valóságban. Aztán csinálom tovább a Csókos asszonyt, közben Bach Szilviának az Altduett című kismusicalját kezdem el rendezni Pécsett, október 15-ig ide- oda megyek, rohangálok. Én több kilométert teszek meg mint a költöző madarak összeségében. Még bírom, hálistennek . Közben van megrendelésem egy színdarabra Kaposvárra, van megrendelésem egy nyári musical-ra Bikalra, a Puchner kastély tulajdonosával szeretnénk egy nagy produkciót létrehozni. A “Fejedelem” és a “Zrínyi” zeneszerzőivel már elkezdtünk dolgozni és már jócskán benne vagyunk a Gárdonyi Géza “ Isten rabjai” című regényéből készülő musical-ra. Van egy Báthori musicalunk amit, Szolnoki Péterrel, a Bonbon együttes, egyik “bonjával” írtunk ketten, a Tűzben fagyott-at, szeretnénk azt is jövőre bemutatni. Szeretnénk a Zrínyiből egy filmet készíteni . Ezek ugyan mint kűzdelmek, a színház és a a film, pontosan olyan mint a háború, három dolog kell hozzá, pénz és más semmi. Előreláthatólag ezek a tervek. És még van egy tervem: visszatérni Besztercére, egy picit hosszabb időre.


Nagyon jó érzés volt itt lenni a mai író-olvasó találkozón. Azok részére akik nem lehettek ma itt, kérem mondjon pár szót az itt bemutatott könyvről illetve könyvekről!

Elsőként igazán, az Argos, Rigó meg a többiek, volt kiírva a mai témára. Az Aranybohócot, amelyet Dévényi Ildikóval, aki a feleségem, írótársam, művésztársam, színésznőm, koreográfusom időnként, készítettük el. Ez egy ríportkönyv, a Magyar Nemzeti Cirkusz, pontosabban a Richter familia életéről. Róluk annyit kell tudni, hogy már az 1810-es években már bejegyzett cirkuszdinasztiaként működtek. A könyv apropója az volt, hogy a Monte Carlo-i Fesztiválon, – ez a legrangosabb cirkuszfesztivál a világon -, az Aranybohóc díjat magyar artista szerezte meg. Az aranybohóc az artistáknak az, ami a filmeseknek az Oszkárdíj. A fiatal Richter Flóriánnak már van egy ezüstbohóca is, tehát második helyezése is volt már. Ez a díj, hogy valakinek meglegyen az arany és ezüstbohóc a világon csak kettő van. Az országban négy bohócdíjból, három ennél a családnál van. És azt hiszem, hogy ez egy jelentős teljesítmény. Egy kicsit felbosszantott, hogy amikor megnyerte a fiú a díjat, akkor mindenről szó volt a magyar médiában de arról, hogy egy ilyen díjat elnyert egy magyar artista egy cikk sem jelent meg. Akkor megírtuk mi ezt a könyvet. Ezt most hoztuk el, erről itt nem tudtak igazán, hogy egy ilyen könyv született. Az Argos, Rigó meg a többiekről is mondok pár szót. Az Argos a németjuhász kutyám volt, már elment a boldog velős csontok mezőkre 2000-ben, a Rigó, az a lovam, a többiek pedig mindenki aki körülöttem van, él és mozog, feleség, gyerek, barát, összefűztem egy kis novellás kötetben mert olyan kevés az a könyv amin nevetni lehet, amin szorakozni lehet, ami egy kicsit ki tudja kapcsolni az embert. Úgy is ajánlom egyébként a könyvet, hogy egy csipet mosoly rossz napokra. Annyira örülök amikor azt hallom vissza, hogy fáradt voltam, kimerült voltam, elővettem a könyvet, olvastam és megnyugodtam. A másik bejegyzés amit kaptam, az volt hogy az éjjeliszekrényemen van a könyv, bármilyen bánatom van, fölkelek, olvasok és megnyugszom. Két dolog van amivel helyre lehet zökkenteni az ember lelkét, a nevetés és a sírás. A könny, a jóleső könny, nem a fájó könnyről beszélek, nem arról ami fáj, hanem az amikor olyan élmény éri az embert, hogy úgy érzi sírni kell, és a nevetés édes testvérek, nagyon közel vannak egymáshoz. Ezek tudnak segíteni a mindennapok bánatán, szomorúságán. És ha valaki odafentről kap egy olyan tálentumot, hogy tud írni, akkor tegye.


Köszönöm szépen a beszélgetést, köszönjük a csipetnyi mosolyt és azt, hogy ma itt együtt lehettünk. Visszavárjuk Besztercére!


Én köszönöm szépen, amint tudok, jövök!

%d blogger ezt szereti: