Beszterce-Naszód

Beszterce-Naszód megye történelmi hazánk észak-keleti részén, a mai Románia területének északi részén helyezkedik el. Megyeközpontja Beszterce (Bistriţa, Bistritz, Nösen) megye jogú város mely egyben a legtöbb lakossággal is rendelkezik. Más városai: a megye északi részén Naszód, észak-keleti részén Oláhszentgyörgy, nyugati részén Bethlen. Magyar szempontból fontosabb települései: Almásmálom, Apanagyfalu, Árokalja, Árpástó, Bethlen, Beszterce, Cegőtelke, Harina,  Magyardécse, Magyarnemegye, Nagysajó, Somkerék, Sófalva, Szászlekence, Szentmáté, Tacs, Teke, Vermes, Vice és Zselyk. Szomszédos megyéi: nyugaton Kolozs, északon Máramaros, délen Maros, míg keleten Szucsáva.

A megye területe 5 355 km². A Keleti-Kárpátok hegységei közöl itt találhatóak, a Radnai-és Kelemen-havasok továbbá a Cibles-, Szuhárd- és borgói hegységek. A megye dél-nyugati területei az erdélyi medence részeit képezik, itt találjuk a festőien szép mezőségi tájegységet is. Nagyobb vízhozamú folyói: Nagy-Szamos, Sajó és Beszterce két utóbbi a Nagy-Szamosba torkollik.

 A megye lakossága a 2011-es népszámlálási adatok szerint 277.861 fő, ezáltal Románia legkisebb megyéi közé tartozik lakónépesség szerint. Az etnikai megoszlás a fent említett népszámlálást követően: 249.925 román, 14.773 magyar, 12.165 roma és csupán 494 német.

Beszterce

Beszterce (Bistritz, Nösen, Bistriţa), Románia észak-nyugati részén elhelyezkedő 70.493 lakosú, megyei jogú város. Beszterce-Naszód megye székhelye, egyszersmind legnagyobb városa is, úgy a lakos számot, mint az elfoglalt területet tekintve (14.547 hektár). A városon keresztül folyik a Beszterce folyó, ahonnan a nevét is kapta, mely a szláv bistra szóból származik, jelentése kristálytiszta patak. Első lakosai szláv törzsek voltak innen a máig fennmaradó település neve is, majd római település. Az első hivatalos említés 1241-ből származik. A történelem során számos nép lakta a várost. Először szlávok, majd rómaiak később magyarok. A tatár pusztítások után kiirtott magyar lakosság helyébe szász lakosságot telepítettek, kik Németország északi feléből érkeztek. Szerepük a vidék benépesítése, az ellenségekkel szemben pedig a királyi hadsereg segítése úgy katonákkal, mint anyagi javakkal. Ezeknek köszönhetően a betelepített szászok kemény munka gyümölcse ként, gazdag és pompás vidéket hoztak létre amerre csak letelepedtek.

Beszterce virágzó várossá alakult a szászok keze alatt, köszönhető ez annak is, hogy a magyar királyok külön jogokat biztosítottak nekik. Így vált szabad királyi várossá is. Egy másik fontos ok a földrajzi elhelyezkedés. Mivel a történeti Moldva és Erdély határán fekszik, az áru kereskedelem nagy része itt haladt át. Az 1900-as évek elején az etnikai összetétel színes palettán mozgott. Ekkor még a szászok voltak többségben, majd románok, magyarok, cigányok, örmények követték. A helyzet mára radikálisan megváltozott: A 2011. októberi népszámlálási adatok szerint a német ajkú lakosság száma elenyésző csupán 191 fő, köszönhetően annak, hogy a kommunista rendszerben a szászokat kitelepítették, igaz ez saját beleegyezésük és a német állam kivásárlása folytán következhetett be. 1970 követően egy német anyanyelvű állampolgárért az akkori rezsim mintegy 8000 német márkát követelt, mint taníttatási díjat. Emiatt mára a román anyanyelvűek után, melyeknek száma 65.975, a magyar lakosság következik 3.807 lakossal, melyet a cigány kisebbség követ 346 fővel.