Emlékekkel tele szüret…

… mert szüreti emlékekkel is szüreteltek a zselykiek ebben az évben… igaz inkább mi, 40-50 és még több éves tapasztalattal rendelkezők emlékezünk azokra az októberi vasárnapokra, amikor „Termelő Szövetkezet” (kolektív) vezetősége eldöntötte, hogy márpedig hétfőtől kezdődik a szüret! Ez azt jelentette, hogy vasárnap szedték a Faluszőlőinél a „magszőlőt” (az asztali/ csemege szőlő zselyki megnevezése).

Szombaton az asszonyok sütöttek-főztek, elővették a szépen hímzett szüretelő kötényeket, a nagy elemózsiás kosarakat, amelyekbe sülthús, lágykenyér és kalács került, letakarva hófehér háziszőttes „takaróruhával”. A férfiak sem tétlenkedtek elékeresve a megfelelő kosarakat,ládákat, megmosva a puttonyt és a szüreteléshez megfelelő ollókat, késeket, a hordókat kihozták az udvarra, kimosták, ellenőrizték épségüket. Egyszóval minden a szüreti készülődésről szólt. Aztán vasárnap 9 óra táján elindult a falu a szőlőbe. A „Faluszőlőjébe”- ugyanis ez közel fekszik a faluhoz. A TSz lovasai szekérrel vonultak  a Hargas útján fel s a Gyümölcsodal tetején végig s úgy ereszkedtek le a szőlősben levő kút körüli füves rétre. Ezt a rétet fogta körül a szőlős. Persze, akkor még a „Szukcseberben” is sok szőlő volt, ott termett a legjobb minőségű szürkebarát. A két szőlőst gyümölcsfákkal beültetett enyhe domb választotta el és mi gyerekek ezen át rohangászva vittük a „híreket” a szedőknek, akiket a brigádos eligazítás után beosztott a különböző parcellákba. A „nehéz” az volt, hogy nem volt szabad belépni a kimondott szőlősbe nehogy leverjük a gerezdeket. És betartottuk!! (Igaz szüleink markunkba csempésztek egy-egy gerezdet kostolásnak). De azért mi vidámak voltunk, mert tudtuk, hogy hétfőtől nincs iskola… irány a „Nagyhegy”, a 24 hektáros szőlős. Bizony szedtük a szőlőt a szekerekre felrakott 1000 literes kádakba. Nem stresszelt a „munka”! A szabadlevegő s a tudat, hogy segíthetünk jó nevelő hatással volt ránk.

A „magszőlő”szedés déltájban véget ért, mindenki a mérleghez vonult a tele kosarakkal, ahol a normaszám arányában megkapta a családjának járó szőlőkilogramokat. (jut eszembe, hogy voltak olyanok is akik nem szedtek de kaptak abból, amit plusszba szedet a „nép”). S ezután következett az ebéd, a fűre leterített pokrócokon fogyasztották el a családok, közben megkínálva a közelieket és rokonokat. Vidám hangulat volt. A bor és a pálinka is előkerült, de arra is emlékszem, hogy Bubi meg Edwárd (nagyidai zenészek) gyakran eljöttek erre az alkalomra és a hegedűszó még vidámabbá tette a hangulatot. Imádtuk, hogy vacsorára szőlő és lágykenyér lesz!!

2023 is megőrizte a hagyomány alapelemeit. A „szőlősgazdák” most már egy közös villanypásztorral védik az ültetvényt, nincs pundás, (szőlőőr), közösen hozzák döntéseiket mikor mit és hogyan. Ennek szellemében tartották meg a szüretet szeptember 30-án. Igen bizony, közös beleegyezéssel. Szombaton persze, mert az a teljes szabadnap a hazajáró ifjabb családoknak. Szombat reggel a terepjáró vontatású szekerek rohamozták meg a hegyet s gyülekeztek a kút köré. „Bű szüretet!” hangzott el a hagyományos köszöntés, körbejárt egy-két pohár „erőital” (szilvapálinka) és a szőlőszedők, kosarakkal és ollókkal felszerelkezve megkezdték a munkát. Puttonyt már nem láthattunk mert valahogy kiment a divatból, helyette kosarak és vedrek szolgálnak, a szekerekre rakott ládákba, kádakba kerül az édes nedűt tartalmazó szőlő.

Igen fontos megemlíteni a „pihenő perceket”, amikor egyik család a másikkal elbeszélget, süteménnyel kínálják egymást, latolgatják a szőlő minőségét, jóslatokba bocsátkoznak az új borral kapcsolatban, „kevesebb a termés mint tavaly, de édesebb” vélekednek egymás között. És ilyenkor itt a rokonság, segítőkész barátok, a munka inkább egy közös ünneplést jelent.

A 15 szőlősgazda (de az is lehet kevesebb) élteti és erősíti a zselyki közösség összetartó erejét, a munka örömét hírdeti.

Köszönjük ezt mindnyájatoknak! Gratulálunk a kitartó erőfeszítéshez és a szívből jövő vendégszeretethez!

…. de beszéljenek a képek!!!