Evangelizációs Istentiszteletek a Besztercei Magyar Baptista templomban

”Arról ismertük meg a szeretetet, hogy ő az életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért.” 1 János 3:16

Az elmúlt héten evangelizációs Istentiszteletek voltak Besztercei Magyar Baptista templomban, ahol Isten igéjét különböző helyekről érkezett lelkipásztorok hirdettek, ajándékozás volt téma, néhány gondolat:

  Az ajándékozás nem velünk kezdődött, Isten volt az, aki úgy döntött, hogy minden képzeleten és mértéken felül megajándékoz bennünket. Azonban Isten ajándékozásának a célja az is volt, hogy örömet szerezzen mindazoknak, akik Jézust, az Ő legnagyobb ajándékát megkapják, a vele való találkozás által személyesen megtapasztalják már ma.

Megtörténhet, hogy szeretünk kapni, de kevésbé szeretünk adni. Az Isten nélkül élő ember gondolkozását ez jellemezi: kapni. Az Istennek odaszánt életű embert ez jellemezi: adni. Kapni, vagy adni? Akkor, amikor kapni szeretek, középpontban én vagyok, a többiek vannak értem. Aki kész, arra hogy adjon, annak a számára egyértelmű: én vagyok a többiekért. A szegény ember jellemzője, az hogy csupán kapni akar, hiszen amíg az a gazdagság nem lett az övé, amit Jézus Krisztus az Ő áldozatával szerzett meg nekünk, és ezt hittel el nem fogadta, nem tudja, milyen az, másokat gazdagítani, vagy milyen az, egyáltalán lelkileg gazdagnak lenni. Csak aki ezt a lelki gazdagságot elfogadja, azt indítja Isten Lelke arra, hogy ezt meg ne tartsam magamnak, mert itt vannak körülöttem a Lélek szegényei, adjam tovább, amit én is úgy kaptam. Persze ez mindig áldozatokkal jár. Na és? Ezt nem számítgatja, sokszor észre sem veszi, vagy ha nagyon nagy áldozatokba kerül, és bizony észreveszi, mert a test, meg sok minden egyéb megsínyli, akkor is örömmel teszi azt. Örömmel, önként, hálából, mert Jézus programja az ilyen ember saját programjává lett, mert az önmagát értünk odaáldozó Jézus a hit által benne él az ilyen emberben, és folytatja azt a szolgáló életet, amit elkezdett.

Jó ezt a két szót ízlelgetni: kapni vagy adni. Az Próbáljuk meg, ízleljük, hogy milyen az, hogy inkább odaadok valamit a másiknak, amire nekem is szükségem lenne csak azért, hogy ő örüljön. Rámosolygok akkor is, ha esetleg fáj valami és sírni szeretnék. Szóljak kedvesen a másikhoz, legyen egy jó szavam ahhoz is, akivel talán hónapok óta nem beszélgettem. Inkább üljek arrébb, csak hogy a társamnak is legyen helye. Adjak egy kicsi szeretetet ebben a hideg nagyvilágban, valakinek, jézusi lelkülettel!