Huszárjárás Besztercén

Napra pontosan 100 esztendeje annak, hogy a Magyar királyi 2. debreceni huszárezred katonái Besztercéről indultak, Dornavátra fele, az ország védelmére, határainak őrzésére. Egy emberöltővel ezelőtt amikor még utolsó békés napjaikat töltötték városunkban, még senki sem gondolta, hogy milyen véres háború következik. Azt sem gondolta senki, hogy e vitéz katonák sosem látják viszont városunk emblematikus templomtornyát. Az első világháború „közbeszólt” és a derék huszárok a dornavátrai küzdelmük után, parancsot kaptak, hogy az Isonzó folyónál védjék a Monarchiát, ahonnan sohasem tértek vissza.

2016. augusztus 12.-én visszatértek a huszárok Besztercére, a Hajdú-Bihar megyei Lovas és Huszár Hagyományőrző Sport és Kulturális Egyesületnek (Hajdú-Bihar megyei Huszárbandérium) köszönhetően. Az egyesület mely katonai hagyományápolási célból alakult meg 1988-ban Kelet-Magyarországon, az Európai-Unió regionális kapcsolatépítési lehetőségét kihasználva a partiumi és erdélyi térségben is többször szerepelt. Tagjai a Magyar Honvédség tartalékos tisztjei mellett olyan emberek, akik (nem csak) a lovas szakmában dolgoznak vagy olyan diplomás hobby lovasok, akik szívügyüknek tekintik a hagyományok megőrzését, előtérbe helyezését és továbbadását.   

A Hősök Útján – gr. Tisza István emléktúrának keresztelt megemlékező lovastúra első állomása Beszterce volt. A helyi szervezők már két héttel az esemény előtt nekiláttak az esemény szervezésének, az útvonal megtervezéséhez, az engedélyek beszerzéséhez, a meghívók elküldéséhez és  a Magyar Ház „rendbetételéhez”, míg az utolsó napra maradt a díszítés, a hangrendszer üzembe helyezése és az állófogadás előkészítése.

Az esemény napján az időjárás nem tartott a szervezőkkel, hisz hideg nyári záporokkal tarkította a programot. Ennek ellenére a Magyar Ház előtt több, mint száz résztvevő gyűlt össze a huszárok fogadására. 

A lovak felszerszámozása és a huszárok felkészülte után, ló és lovas neki indult rendőri kíséret mellett, Beszterce főterén keresztül, az évszázados szásztemplom árnyékában, a városi polgárok nagy csodálatára a Magyar Ház irányába. A kiváló szervezésnek köszönhetően a huszárok katonás pontossággal, pontban 16:00 órakor érték el a Magyar Házat, majd kantárszáron vezetve lovaikat bevonultak a Magyar Ház udvarára, mely kapujában két gyalogos huszár díszőrséget állt, minekutána magyar ruhába öltözött fiatalok  virágszirmokat szórtak a kedves vendégek útjába. 

Az eseményen részt vettek politikai és egyházi elöljáróink is, név szerint: Kelemen Hunor az RMDSZ elnöke, Csulák Péter Magyarország kolozsvári konzulátusának konzulja, Pajna Zoltán a Hajdú-Bihar megyei tanács elnöke, Décsei Atilla-Lehel a Beszterce-Naszód megyei RMDSZ elnöke, Teodor Ovidiu Creţu Beszterce megye jogú város polgármestere, Antal Attila városi tanácsos, Farkas Enikő Hargita megye tanácsának küldötte, valamint számos területi RMDSZ elnök Beszterce-Naszód megyéből és a magyar egyházak majdnem összes képviselője.

A Magyar Ház udvarán elsőként a Vadrózsa helyi néptáncegyüttes lépett fel. Ezek után Décsei Atilla-Lehel Beszterce-Naszód megyei RMDSZ elnök köszöntötte az egybegyűlteket. Érdekszervezetünk megyei elnöke beszédében elmondta: „Büszkék vagyunk arra, hogy itt a szórványban, Besztercén fogadhatjuk az emléktúra  résztvevőit.” Majd hozzá tette: „Nemzeti hőseink előtt tisztelgünk azzal, hogy felavatjuk az emléktáblát. Emléktábla mely hirdetni fogja a jelen és utókor számára, a magyar huszárok által hozott drága áldozatot.” A felszólalók rendjén díszvendégünk Kelemen Hunor az RMDSZ  elnöke következett. Beszédében elmondta : „Nem ért egyet azokkal az emberekkel, akik szerint csak a jövővel kell foglalkozni, és a múlttal nem kell törődni. A múlttal igenis foglalkozni kell, hiszen aki tudja merre tart annak tudnia kell azt is, hogy honnan jött. A magyar embereknek tudniuk kell múltjukat, tudniuk kell azt, hogy mire építhetik jövőjüket. Amikor a száz évvel ezelőtti eseményekre emlékezünk, akkor tulajdonképpen a jövőnket erősítjük meg. Azt az alapot erősítjük, melyre jövőt lehet majd építeni. Milyen ember az aki jövőt akar építeni, de nem tudja mi áll mögötte? Milyen nemzet az aki jövőt akar építeni de a múltat elfelejti vagy semmisnek nyilvánítja vagy egyszerűen nem érdekli. Ez nem lehetséges. A múltat akármilyen fájdalmas is sokszor, akármennyire dühítő is, beszélni kell róla, fel kell eleveníteni. Azt is tudnunk kell, hogy a múltat sajnos nem változtathatjuk meg, a történelem nem visszafordítható. Ennek függvényében tanulnunk kell belőle, együtt kell vele élnünk. Nekünk úgy kell megtanulnunk élni a mellettünk lévő más nemzetiségű emberekkel, hogy ne legyünk századunk vesztesei. Mi, a 21. században, abban a békében élhetünk, melyet elődeink drága áldozatok árán, kiharcoltak nekünk. Az csupán a kérdés, hogy miképpen tudjuk ezt a békét felhasználni. Hogyan tudunk itt Erdélyben építkezni, magyar közösség ként megmaradni, hogy az identitásunkat megőrizzük, megerősítsük. Hogyan tudjuk megvalósítani azt, hogy a magyar nyelvnek, a magyar kultúrának otthona legyen Erdély. A magyar történelemnek, és a magyar hagyományoknak továbbá mindannak, ami érték, a továbbadására képesek legyünk. Az utánunk következő generációknak tudniuk kell őseik történelmét, legyen az a mohácsi ütközet, az 1848-1849-es szabadságharc, az első vagy második világháború, vagy akár ’56.” Kelemen Hunor befejezésképpen elmondta: ”Mi a múltat értéknek tekintjük, erre a múltra lehet építkezni, és ezáltal megmaradni Erdély földjén magyarnak. A múlt egy érték, amit ápolni, megőrizni kell. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az átadásra kerülő emléktábla.” A felszólalók közül Pajna Zoltán a Hajdú-Bihar megyei tanács elnöke beszédében előtérbe helyezte a huszárok történelmét, hagyományait és a csatákban meghatározó szerepüket, hozzátéve, hogy a huszárok mindig is azok az alakulatai voltak a Magyar Honvédségnek, amelyekben a leginkább megbíztak a történelem során. Ezután emlékérmet és lapot adott át a Hajdú-Bihar megyei tanács nevében Kelemen Hunor szövetségi elnök úrnak és Csontos János százados úrnak a hagyományőrzésben kifejtette munkájukért. Beszédet mondott még Teodor Ovidiu Creţu, Beszterce megye jogú város polgármestere, aki magyarul köszöntötte az egybegyűlteket és huszárokat majd elmondta, habár a történelem során a magyar és román nép más-más táborban harcolt, nekünk utódoknak egységeseknek kell lennünk, hisz egyesít minket az  Európai Unió zászlaja. Csulák Péter konzul hangsúlyozta: „Mi magyarok, itt voltunk, itt vagyunk és itt leszünk! Beszterce szórványvidék, de a Nemzet határai ott húzódnak ahol beszélik édes anyanyelvünket. A szórványban élők biztosan számíthatnak az Anyaországra!” Borboly Csaba Hargita megyei elnök szavait pedig Farkas Enikő, a Hargita megyei tanácsnak küldötte tolmácsolta az egybegyűlteknek. Végül, de nem utolsó sorban, Csontos János huszárhagyományőrző százados, megköszönte a szervezőknek a segítséget majd bemutatta csapatát. A huszár túrán résztvevők névsora a következő: Csontos János, Juhász Imre, Lovas Bálint, Bodnár Dániel, Bartha Mihály, Kiss Bernadett, Szabó Gábor, Adorján Csaba, Horváth Csaba, Ladányi Sándor, Szentgyörgyi Zsolt, Szoboszlai Soma, Bíró Zsuzsanna, Dr. Csontos Izabella, Dr. Varga Noémi, Kovács János és Mészáros Imre.

Ezek után Kelemen Hunor elnök úr és Csontos János huszárhagyomány őrző százados lerántotta a leplet a fekete márvány tábláról melyen Flohr János ezredes szavai olvashatók : „Közös emlékeink, közös a kincsünk az ezred becsülete…”

A felavatott táblánál a Sztankovszky Zsuzsa magyarszakos tanárnő által felkészített kisdiákok szavaltak, majd a magyar egyházak lelkipásztorai imával és áldással, majd közös himnusz énekléssel zárták az ünnepélyes ceremóniát.

Az állófogadást követően a huszárok nyeregbe szálltak és vissza lovagoltak a Lidl áruház parkolójába, ahonnan a gépkocsikra szálltak. A karaván tovább indult Szépnyír érintésével Somkerék felé. A túra további állomásai Somkerék, Árpástó, Magyardécse, Szentmáté, Mezőszentmihály és Nyulas voltak.

E nagyszabású eseményt a Hajdú-Bihar megyei Lovas és Huszár Hagyományőrző Sport és Kulturális Egyesület (Hajdú-Bihar megyei Huszárbandérium), a Pro Hereditatem Egyesület és a Beszterce-Naszód megyei RMDSZ szervezte. Támogatta a Bethlen Gábor Alap és az RMDSZ által alapított Communitas Alapítvány.

További képek >>>ITT<<< elérhetők!