Újabb 57 gyöngyszem a felnőttek sorában

Szalagavató bál alkalmával felnőtté avatták az Andrei Mureşanu Főgimnázium magyar tagozatának végzős diákjait

„Álmodtam egy világot magamnak,
Itt állok a kapui előtt.
Adj erőt, hogy be tudjak lépni,
Van hitem a magas falak előtt.” (EDDA Művek – Álmodtam egy világot)

Az Andrei Mureşanu Főgimnázium magyar tagozatának hagyományőrző rendezvényei közé tartozik a végzős diákoknak kaput nyitó első bálozás, a szalagavató bál, ahova a szülők és tanárok is elkísérik őket. Folyó év május 8-án, péntek délután a besztercei Sportcsarnok vendégül láthatta az 57 végzős diák szüleit, nagyszüleit, rokonait, barátait. Az ünneplő esemény idén hatodik alkalommal kerül megrendezésre.

Az eseményen jelen volt András Péter, református lelkipásztor és Kelemen Sándor, baptista lelkipásztor, akik útravalóul áldásukat adták a Főgimnázium XII. B. és XII. H. diákjai számára. A lelkipásztorok Isten áldását kívánták a fiataloknak, felhívva a figyelmet, hogy a jó Isten tanácsát kell keresni és azt kell követni, példákat hozván fel az élet megpróbáltatásaiból, kihangsúlyozva az itthon maradás fontosságát.

Ezt követően Antal Attila, az Andrei Mureşanu Főgimnázium  magyar tagozatának aligazgatója ismertette a Hunyadi János, önálló magyar iskola közeli létrejöttét Besztercén megemlítvén, hogy „kerüljük el azt a lehetetlen helyzetet, hogy amikor ilyen közel állunk a lehetőséghez, ne legyen majd kinek magyar iskolát létrehozni”. Fontos, hogy a szülők többször is átgondolják döntéseiket, hogy ne távol tanuljon gyerekük, amikor itthon, közel is megtehetik, magyar iskolában. Az aligazgató továbbá azt is elmondta, hogy lassan kialakult egy nagy család és életre szóló emlékekkel gazdagodtak. Ezt követően, mint minden évben ismertette a szalagavató történetét, eredetét is, amely szerint „valamikor az 1830-as években Selmecbányán avattak először szalagot, amikor még valetálásnak nevezték. Latin kifejezés volt a „Valete!”, mely annyit jelentett „Éljetek boldogan!.” A szertartás végén, az alsós diákok, fáklyás menettel kísérték végig a városon a végzősöket a városkapuig, ahol egy jelképes fenékbillentéssel jelezték, hogy fel is út, le is út, mehetnek a nagyvilágba. A szalagavató szokását Besztercén, egyelőre fáklyás kíséret nélkül vettük át, csak a szépet, a fontosat tartottuk meg, mindezt egy jó pár éve Bucur Katalin tanárnő ötletéből kiindulva.”

Az ünnepségen az alsós diákok szalagot tűztek a végzősök mellére, ami megkülönbözteti őket a többi diákoktól és jelzi mindenkivel, hogy ők már a felnőttek soraiba tartoznak.

Az avató ünnepséget a diákok megható műsora követte, amikor énekek csendültek fel a teremben, amelyek a diákokban megfogalmazandó üzenetet közvetítették „Azt mondom – játszunk tovább! / Újra álmodjunk hát, / mint a felnőtt gyermekek. / Még mindig tiszta szív, / és ha valami hív, / kell, hogy újra ott legyek, / hol voltunk rég. / Az kell most még.” és természetesen alkalomhoz illő idézetek is elhangzottak, amelyben a négy év fontossága bontakozott ki. A műsort Kertész Réka, XII. H. osztályos diák zárta a Valaki mondja meg című dallal.

Egy kis szünet után az Andrei Mureşanu Főgimnázium egyenruháiban szereplő végzős diákok átalakultak meséből pottyant hercegekké és hercegnőkké, ugyanis a lányok gyönyörű fehér, a tisztaságot jelképező menyasszonyi ruhákat öltöttek magukra és a fiúk öltözete a lányokéhoz alkalmazkodott. A szalagavató bál ekkor kezdődött valójában, a diákok báli keringőjével, melynek koreográfiáját Antal Annamária tanárnő állította össze. A varázslatos műsor után a diákok tanáraikkal együtt koccintottak, majd következett a szülők tánca gyerekeikkel. Mint eddig is minden évben, ez a meghitt alkalom is könnyekkel zárult, hiszen nehéz átlépni egy küszöböt, otthagyni az iskolát, az osztályt, a barátokat, tanárokat, akik lassan-lassan, könnyű és nehéz pillanatok alkalmával, de egy második családdá nőtte ki magát. De a hatodik alkalommal megszervezett Szalagavató bál egy újabb lehetőség arra, hogy a diákok, és nemcsak, újabb élményekkel gazdagodjanak.