KERÜLJÜK EL A MAGYAR–MAGYAR (ELLEN)HARCOT!

Szórvány! Szomorú szó ez számunkra, csak akik itt élnek tudják talán a legjobban, hogy mit is takar! Nap mint nap küszködünk a hagyományainkért, kultúránkért, iskolánkért, vallásunkért, egyszóval a  magyarságunkért, megmaradásunkért! Mindezeket elődeinktől, nagyapáinktól, apáinktól örököltük, és éppen ezért kötelességünk tovább is adni!  Tömbmagyarságban könnyű magyarnak megmaradni, de viszont a szórványban ez egy harc  és mindennapos kötelesség. Az ostor csattanásakor is, az ostor vége itt csattan a legjobban, ami a szórványban érezhető leginkább!

Magyarságunk alappillére elsősorban az oktatás, és ez szórványban nélkülözhetetlen. Besztercén is végre eljött az az idő amikor nagyon közel állunk a különálló magyar iskola létrehozásához. Egyetlen kérdés az hogy lesz-e elegendő diák ennek működtetésére?

Sajnos olyan időket élünk amikor több magyar iskola is bezárja kapuját gyerekhiány miatt, éppen ezért központokban gondolkodunk megye szinten. Azokon a településeken, ahol létszám miatt 5–8 osztályos általános iskola nem működhet, az itteni gyerekeket ezekbe a központokba irányítjuk, utána pedig  a két város ad lehetőséget megyénkben a középiskola elvégzésére, ahova a megye diákjait irányítjuk.

Szórványban az oktatást támogatni kell, nem csak anyagiakkal, hanem tettekkel is! Számunkra fontos, hogy a gyerek itthon tanulhasson! A gyerekhiány mellett az  asszimiláció is közrejátszik!  E két tényező mellett sajnos egy harmadik tényezővel is szembe kell szállnunk, éspedig a gyerekek korai elszívása a tömbmagyarság részéről! Ez egy kitelepítési folyamatra emlékeztet.

A Nemzetstratégiai Kutatóintézet „Magyar gyermek-magyar iskolába” elnevezésű pilot-projektjére hivatkozva, nem is olyan rég, székelyudvarhelyi oktatók jártak megyénkben és több településen is ingyenes bentlakást és ingáztatást ígértek anyaországi támogatással a nyolcadikos végzős diákoknak!  És itt újból egy kérdés merül fel! Ha ezek a fiatalok 14–15 éves korukban elhagyják szülőföldjüket, mekkora az esélye annak, hogy ide még visszatérjenek és családot alapítsanak, itthon szülőföldjükön? Ez nem támogatás számunkra, hogy gyerekeinket elviszik, a támogatás az volna, ha ezek a gyerekek a szórványban, otthon, szülőföldjükön kapnák meg az ajánlott segítséget, ha a helyi magyar oktatást választják. Bízom benne hogy ezen tényezőkön a tömbmagyarság és az anyaország is elgondolkozik, és nem kell magyar–magyar harcot vívnunk a megmaradásunkért, itthon a szülőföldünkön, hanem közös összefogással, együtt kapjunk megoldást erre!