Magyar anyanyelvű Főtanfelügyelő-helyettest és Kisebbségekért felelős szaktanfelügyelőt neveztek ki az RMDSZ javaslatára Beszterce-Naszód megyében

Folyó év szeptember elsejétől Minisztériumi kinevezés által Balázs Dénes tölti be a megyei főtanfelügyelő-helyettes tisztséget és szeptember 15-től Deák Zoltán az új kisebbségekért felelős szaktanfelügyelő. A romániai centralizált oktatási rendszerben a megyei tanfelügyelőségek a vonatkozó jogszabályokat, az Oktatási Minisztérium határozatait, rendeleteit, döntéseit továbbító, gyakorlatba ültető, illetve azok végrehajtását ellenőrző regionális oktatásirányítási szervek.

Rövid beszélgetésünk során kiderül, hogy milyen új feladatokkal néz szembe a két tanfelügyelő, milyen változásokra számíthatunk, milyen az aktuális oktatási helyzetkép megyénkben és milyen terveik vannak a jövőre nézve.

Balázs Dénes 1956. január 4-én született, Árpástón. A marosvásárhelyi testnevelési főiskolán szerzett oklevelet. Tanulmányai elvégzése után 1981-ben Szatmár megyében kapott kihelyezést, mint testnevelő tanár. Itt két évig dolgozott, majd Beszterce-Naszód megyében, Bethlenbe és környékén, összesen hét településen folytatta munkáját a szakmájába. Ez idő alatt szép eredményeket ért el, mint testnevelő tanár, több diákot küldött fel a besztercei sportiskolába. 1990-ben került Bethlenbe mint címzetes tanár, a mostani Grigore Silasi Általános Iskolához, 1996-tól mint iskolaigazgató helyettes. 2001-től a Beszterce-Naszód megyei tanfelügyelőségen dolgozik, mint kisebbségügyi szaktanfelügyelő, 2007 és 2009 között mint főtanfelügyelő-helyettes.

Milyen új feladatoknak néz elé, mint főtanfelügyelő-helyettes?

Jól behatárolt feladatköre van mindenkinek a tanfelügyelőségen. Például a VIII. osztály végén zajló vizsgáért mindig a főtanfelügyelő-helyettes felel. Én kell foglalkozzak a nyolcadikos diákok iratkozásaival a kilencedik osztályba. Most a főtanfelügyelő megbízott, hogy az inspekciók lebonyolításával foglalkozzak. Épp ezen dolgozok most. Ezeket meg kell szervezzem, programot kell készítsek, hogy mikor ki, hova megy. Ugyanakkor az olimpiászok megyei szakaszáért mindig a főtanfelügyelő-helyettes felel. A tizenkettedik osztály végén zajló érettségi megszervezése a főtanfelügyelő hatásköre, de az őszi fordulóért már a főtanfelügyelő-helyettes felel. És mindezek mellett adódhatnak kisebb-nagyobb problémák is, amelyek megoldására a főtanfelügyelőnek nincs ideje, akkor nekem kell foglalkozni velük. De még nincs konkrétan behatárolva mindenkinek a feladatköre, ez remélhetőleg október közepéig meglesz.

Milyen mértékben tudja segíteni a magyar oktatást az új beosztásból?

Elsősorban nagyon fontos az, hogy a 2011-es tanügyi törvény alapján, minden olyan iskolában, ahol kisebbségi osztályok működnek, a vezető tanácsban képviselve legyen a kisebbség is. Mindemellett, ha adódnak a kisebbséget érintő problémák, akkor azokat azonnal megoldjuk, természetesen úgy, hogy megfeleljen a tanügyi törvénynek.

Mit lehet elmondani az aktuális oktatási helyzetképről Beszterce-Naszód megyében?

Az országos helyzetképhez viszonyítva elmondható, hogy Beszterce-Naszód megye jól áll, olyan szempontból, hogy fedezve vannak a normák, azok az állások, melyeket nekünk kiadtak és reméljük, ha még lesznek állások, akkor segíteni tudjuk azokat az iskolákat, amelyek nagy távolságra vannak valamely iskolaközponttól, de mindezek mellett még vannak megoldatlan problémák.

Az első és másodikos diákok tankönyvhiánya sajnos egy általános jelenség, érvényes a teljes országra, de remélhetőleg ez a probléma rövidesen megoldódik.

Vannak hiányok is. Nagy hiány van a kádereknél matematikából, magyar nyelv és irodalomból, roman nyelv és irodalom, valamint  angol nyelv szakos tanárokra is szükség van megyeszinten.

Az óvónők, tanítónők esetében viszonylag kézbentartható a helyzet, mert hiány esetén pótólhatóak a nyugdíjasokkal.

Mi az oka annak, hogy a Beszterce-Naszód megyei diákok affelől döntenek, hogy más megyében végezzék tanulmányaikat?

Érdemes jól megfigyelni ezt a helyzetet és kellőképpen elemezni azt a kérdést, hogy miért jönnek más megyékből a mi gyerekeink után? Mert a mi gyerekeink ott jó eredményeket érnek el. Mert megfelelő felkészültséggel rendelkeznek. Ugyanez érvényes a román tagozatra is, de ott nem észlelhető annyira. Kolozs-, Maros- és Hargita megye is mindig felénk folyamodik, hogy ha csak lehet küldjük át a jó gyerekeket és azok ott mindig helyt állnak.

Annak, hogy a diákok ebbe beleegyeznek az az oka, hogy máshol nagyobb a választék. A mi megyénkben líceum csak Besztercén van, ahol két szak működik: filológia és természettudomány, és Bethlen, ahol egy magyar közgazdasági szakiskola várja a tanulókat. Aki más téren szeretné végezni tanulmányait, más megyébe megy. A másik tény az, hogy olyan diákok mennek el, akiknek más megyében élnek hozzátartozóik, ebből kifolyólag segítve vannak anyagi szempontból is.   

Mi a helyzet azokon a településeken, ahol megszűnt a magyar oktatás vagy pedig a minisztérium működési jóváhagyására várnak? Mi történik a gyerekekkel?

Reméljük, hogy minden gyerek mielőbb iskolába fog menni. Megpróbáljuk szállítani őket a legközelebbi iskolákba vagy bentlakásokba, Besztercére, Vicébe, Magyardécsébe. Sajnos olyan helyzet is van, ahol román tagozatra iratkoznak, gondolok itt például Mezőköbölkútra, hiszen messze vannak. Habár tudom, hogy vannak szülők, akik elviszik Mezőköbölkútról a gyereket Vicébe a negyedik osztály befejezése után, de sajnos nem mind. Ugyanakkor gyakori helyzet Újősben, hogy az ötödik osztályos gyerekeket nem Szentmátéba küldik magyar tagozatra, hanem Lekencére román tagozatra. Összehasonlításként megemlítendő, hogy Lekencére több mint hatvan magyar gyermek jár. Ez nagyon fáj, és konkrétan nem tudni mi okból, csupán sejtjük, hogy ennek a hátterében Szentmáté-Újős közötti régi sérelem áll. De reméljük, ha meglátják az újősi szülők, hogy milyen eredményeket érnek el a gyerekek Szentmátéban, akkor meggodolkoznak és nem küldik többet Lekencére, román tagozatra a gyerekeket. Ugyanez a helyzet Felőrben és Rettegen is, habár onnan nyugodtan jöhetnének a gyerekek Bethlenbe mert nem olyan nagy a távolság.

Deák Zoltán 1975. november 27-én született, Besztercén. 1999-ben a Bábes–Bólyai Tudományegyetem Testnevelési és Sport Karán szerzett oklevelet. 2001-től testnevelési tanárként dolgozik a besztercei Andrei Mureşanu Főgimnáziumban, ahol 2007-től már címzetes pedagógus és ahol jelenleg is tevékenykedik. 2006-2009 között a Megyei Ifjúsági Hatóság (DJT) igazgatója.

Milyen feladatoknak néz elé a kisebbségekért felelős szaktanfelügyelő?

A megye kisebbségeinek joguk van saját anyanyelvükön tanulni. E jognak a törvényes betartásáért felelős egy kisebbségekért felelős szaktanfelügyelő. Azokon a településeken ahol magyar anyanyelven szeretnének tanulni a gyerekek, de ahol ez nem lehetséges, legalább fakultatív oktatási tantárgyként bevezethető, és kötelességünk minden lehetőséggel élni, hogy ez sikerüljon. Ha szükséges az érdekharc, lobbizás, bárminemű egyeztetés bármilyen törvényes eszközzel, a lényeg egy és ugyanaz, nekünk, nekem azért kell harcolni, hogy a magyar oktatás fennmaradjon, hiszen ezáltal marad fenn a magyarság is. Bizonyított tény az, hogy ott ahol az anyanyelvű oktatás megszűnik, lassan a magyarság is felszívódik és végül nyomtalanul eltűnik.

Hogyan lehet segíteni/támogatni megyénk magyar pedagógusainak és diákjainak helyzetét, kisebbségekért felelős szaktanfelügyelőként?

Mindenképpen fontos, hogy a kisebbség képviselve legyen a döntéshozatal asztalánal, éppen azért, hogy a sajátos helyzetünket értsék meg és fogadjak el, illetve erre megoldást találjanak, vagy elfogadják az általunk nyújtott megoldást. Szerintem azért is fontos, hogy legyen kisebbségekért felelős szaktanfelügyelő, mert így az adott iskolai közösség gondjai eljutnak egy olyan személyhez, akinek az a kötelessége, hogy ezekre megoldást keressen és kapjon, és így nem fognak elveszni a bürokrácia labirintusában.  Ugyanakkor a rendszerből adodó nehézségek miatt sok gyerek kénytelen román iskolába iratkozni már az elemi iskola után, ezen gyerekek száma pedig a középiskola szintjén tovább nő. Ezt a tendenciát is sikerülhet változtatni, ha valaki ott van, amikor az iskolák, osztályok sorsáról döntenek. Ez a személy azonban nem egy dzsinn vagy egy varázsló, aki mindent megold, de minden kézzelfogható eszközt felhasznál a közös ügy érdekében, csak emellett mindnyájunknak ki kell állni. Sokszor azon bukhat el a megoldás, hogy gondjainkat rábízzuk az illető személyre és aztán nem is érdeklődünk az ügy kimenetele felől.

Mit lehet elmondani az oktatás színvonaláról megyeszinten?

Évente vannak diákjaink, akik a különböző megmérettetéseken szép eredményekkel térnek haza. Tantárgyversenyeken, országos és nemzetközi versenyeken szerepelnek diákjaink, és ez mind a magas színvonalat bizonyítják. Persze, nem azt mondom, hogy nem lehet és nem kell ezen még dolgozni. A kitűnő diákok mellett sokszor ott bújnak meg azok is, akik az élet könnyebb oldalát választják, akik a tanulás helyett más időtöltést helyeznek előtérbe, ezen mindnyájunknak közös, kemény munkával változtatni kell, mert bizony az életben nem lehet mindig a dolgok könnyű oldalát választani és erre már a gyerekkorból készülni kell. A 90-es évekbeli felszabadulás ellazulást eredményezett, a modern tehnológia, illetve az internet és az okostelefonok korszaka pedig még rátett egy jó lapáttal, így hát a gyerekeket újra rá kell szoktatni a tanulásra, az olvasásra, a komoly, megfeszített munkára. Itt újra csakis a közös összefogásra szóllítok fel mindenkit, szülőt, pedagógust, civil szervezeteket, egyházakat, egyaránt szerepet kell vállalnunk e nemes feladatban.

Mit lehetne tenni a színvonal emeléséhez?

A pedagógus kollégák érdekeltségét is növelni kellene, csak ez sajnos úgy érzem nem csak a kisebbségekért felelős szaktanfelügyelőn múlik. Országunkban a két, talán legfontosabb teret hanyagolják el az államvezetők. Kellőképpen kellene megfizetni a tanügyet és az egészségügyet. Véleményem szerint ahol igazi elismerés van, ott igazi munka is születik. A tanügyben akkor lenne kedvező változás, amikor a helyekért tényleg igazi versengés lenne. Most sokszor egy-egy helyet nyugdíjas pedagógusokkal fedünk le, vagy néhol szakképzetlenekkel, ugyanis nem tolonganak az alacsonyabb kezdő fizetésekért az egyetemet végzett  fiatalok. Ezek mellett merem állítani és hiszek benne, hogy itt vannak még azok, akik hivatásuknak tekintik ezt a pályát és nem csak megélhetési lehetőségnek – ezen személyeknek köszönhető, hogy még van igazi oktatás a tanügyben.

Miért ajánlja a szülőknek, hogy gyerekeiket magyar iskolába írassák?

MERT:

Az anyanyelven zajló oktatás a leghatékonyabb, ebben a környezetben érzi a gyerek magát otthonosan és érhet el eredményeket.

Az anyanyelvi oktatás biztonságot ad a gyereknek, ezért jobban tud fejlődni. Anyanyelven gondolkodik, éppen ezert könnyebb lesz az iskola elvárásaival megbírkozni.

Az anyanyelv ismerete más nyelvek tanulásának alapja.

Amennyiben nem tanul anyanyelven, elszakad közösségétől, múltjától, akár szüleit, nagyszüleit is kevésbé fogja megérteni.

Szerintem tévhit az, miszerint egy gyerek jobban érvényesülne, ha román iskolában jár. Anyanyelven lehet igazábol előhozni a gyerekből azokat az értékeket, melyek segítségével sikeres felnőtté válhat.

Megismeri ezáltal saját kultúráját, múltját, büszke lesz identitására. A kesőbbiekben aztán lesz ideje megismerni más kultúrát is.

A román nyelvet így is úgy is megtanítják, az anyanyelvet azonban csak az anyanyelvi oktatás keretén belül mélyítheti el.

Milyen elképzelései vannak a jövőre nézve, mit szeretne elérni ebben a tisztségben?

Elsősorban úgy tevékenykedjek, hogy minden magyar gyerekkel, pedagógussal, szülővel szembe tudjak nézni. Másodsorban ez a tisztség egy kihívás számomra, egy olyan lehetőség, amelyben alkalmam nyílik minél többet tenni a magyar közösségért, érdekeinket felső szinten is képviselni tudjam, habár egyelőre még bele kell tanulnom a feladatkörömbe, de hiszek abban, hogy élni kell az élet adta lehetőségekkel és minél többet tenni az adott esetben.