A bűvös hármas

A legsikeresebb Ifjúsági Karaván Beszterce-Naszód megyében

Harmadik alkalommal is megszervezte a besztercei Magyar Demokrata Ifjúsági Szövetség az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának támogatásával az Ifjúsági Karavánt Beszterce-Naszód megye hét újabb magyarlakta településén július 27 és augusztus 2 között. Ezalkalommal a karaván megállói közé tartozott Zselyk (vasárnap), Óradna (hétfő), Somkerék (kedd), Felőr (szerda), Apanagyfalu (csütörtök), Vice (péntek), Mezőveresegyháza (szombat). A projekt célja az volt, hogy népszerűsítse a magyar kultúrát és szokásokat olyan településeken, ahol ritkán adódik lehetőség kulturális műsorok megtekintésére, valamint az, hogy növelje a kulturális színvonalat a magyarlakta településeken.

A karaván vasárnap indult útnak, és elsőként Zselyken állt meg, ahol Vajda György, a helyi RMDSZ elnök fogadta a fiatalokat és ismertette a falu történetét. Ezt követően a fiatalok 16:00 órától előkészítették a kézműves foglalkozásokat, ahol gyerekeknek és fiataloknak is egyaránt akadt tennivaló: kőfestés, rajzolás, színezés, társasjáték, quilling, karaván mágnes készítés, néptánc-, népi zeneoktatás, origami, gyékényfonás, arcfestés, gyöngyfűzés stb. A műhelyfelelősök folyamatos felügyelete alatt a gyerekek érdekes emléktárgyakat készíthettek maguknak, szülőknek, nagyszülőknek és akár több műhelyt is kipróbálhattak.

            18:00 órától kezdetét vette a kulturális műsor, melynek házigazdái Szakács-Daróczi Evelin-Olga és Orbán Károly volt. Elsőként lépett színpadra a besztercei MADISZ által alapított Csipet-Csapat színjátszócsoport (Gönczel Renáta, Máthé Attila, Máthé Loránd, Mezei-Rácz János, Barta Zsolt, Szakács-Daróczi Hunor, Balog Beatrix, Darlati Beatrix, Ferenczi Renáta), amelynek tagjai mindent megtettek azért, hogy a résztvevők egy óra erejéig elfelejtsék mindennapi gondjaikat, és elröpüljenek Mesebirodalomba. Az amatőr színészek teljesen beleilleszkedve a „szereplők bőrébe” három magyar népmese modern változatát vitték színpadra: A rátóti csikótojást, Hamupipőkét és A sót.

            A színdarab keretén belül fellépett a besztercei Vadrózsa néptánccsoport (Barta Zsolt, Móriczi Renáta, Orbán Károly, Orbán Katalin, Rémán Tibor, Rémán Júlia, Szakács Hunor, Balog Beatrix, Veres Levente, Darlati Beatrix), akik színesebbé varázsolták a mulatós jeleneteket.

Ezt követően az év elején megalakult Szelfie tánccsoport (Barta Zsolt, Móriczi Renáta, Zoltán Roland, Orbán Katalin) szórakoztatta a jelenlévőket modern táncokkal.

A kulturális program lenyűgőző humor produkcióval zárult, Székely Albert-Flórián és Mezei-Rácz János előadásában, akik két nagymamát alakítva ismertették, hogyan látják ők a fiatalok életstílusát, hogyan változtatnának rajta, mindezáltal elősegítve azt, hogy a résztvevők mosollyal arcukon távozzanak a helyszínről.

A kulturális program hajnalba torkoló bállal zárult, ahol a hangulatot és a jó kedvet a Selena együttes, Dohotár Csaba és Luka János biztosította.

            A második nap Óradnára érkezett a karaván stábja, ahol Strâmbu Osztrovszky Erzsébet, a helyi RMDSZ elnöke és Szabó Ildikó, a helyi óvónő, tanítónő várta őket. Óradnát úgy is emlegetik, mint a szórványtelepülések szórványa. Ettől eltekintve a 16:00 órától kezdődő workshopokon több mint 60 gyerek tevékenykedett, akik izgatottan várták a 18:00 órától kezdődő kulturális műsorokat is. 21:00 órától pedig a Selena együttes csodálatos nótacsokorral csalogatta táncparkettre az óradnai résztvevőket.

            Somkerék volt a harmadik megálló, ahol Szakács-Daróczi Annamária, helyi RMDSZ elnökasszony várta a társaságot. A menetrendhez igazodva a programok itt is 16:00 órakor kezdődtek és csupán hajnalban értek véget, amikor is a Selena együttes elénekelte az utolsó dalt.

            Kertész Csaba, a felőri RMDSZ elnök volt a negyedik megálló házigazdája. A III. Ifjúsági Karván tagjai itt is megpróbáltak a lehető legjobban teljesíteni a 16:00 órától kezdődő kézműves foglalkozásokon, a 18:00 órától startoló kulturális műsorokon és természeten a bálon is.

            Csütörtökön Apanagyfaluba tartott a harminc fiatal, ahol Damó Mária, helyi RMDSZ elnök közbenjárásával megpróbáltak egy feledhetetlen napot biztosítani a helyi lakosoknak. A falutörténet után, kezdetét vette a program, amelybe mindenki izgatottan bekapcsolódott.

            Pénteken Vicében sátorozott a csapat, ahol Máthé István, helyi RMDSZ elnök és Szőllősi Márton, helyi RMDSZ alelnök fogadta a nagy csapatot. 16:00 órától a gyerekek hangja felmelegítette a helyi kultúrotthont feltöltve pozitív energiával a fiatalokat. Hamarosan telt ház előtt előadhatta a Csipet-csapat színjátszócsapat a Mesevilág birodalom egyveleg című produkciót, fellépett a besztercei Vadrózsa néptánccsoport, a Szelfie tánccsoport modern táncokkal és természetesen a humoristák Bözsi néni és Berta néni bőrében. Ezt követően indult is a mulatság a Selena együttessel.

A karaván utolsó nap Mezőveresegyházán állt meg, ahol Zabolai István, helyi RMDSZ elnök, a község alpolgármestere felkarolásával és helyiek hozzájárulásával sikeresen lebonyolódtak a programok.

Nem véletlen az, hogy a magyar népi hitvilágban a hármas, a hetes és a kilences szám fordul elő leggyakrabban. A hármas számot általában valamilyen mágikus eljárás elvégzésével kapcsolatban említik. A háromszori ismétlés a szerencse biztosítására és a szerencsétlenség távoltartására irányuló cselekvésekhez is kapcsolódott. Erre épült az Ifjúsági Karaván is, hiszen a résztvevők, a szervezők szempontjából tekintve, mindenki ezt a rendezvényt, a III. Ifjúsági Kravánt úgy emlegeti, mint a három közül a legsikeresbb.

„Egy erőteljes, tenniakaró ifjúsággal vagyunk körülvéve Beszterce-Naszód megyében. Nagyon örvendek, hogy velük dolgozhatok, örvendek, hogy ennyire lelkesek. Tudom, egy ilyen kaliberű esemény megszervezése és lebonyolítása nem könnyű, de nekik sikerült. Büszke vagyok rájuk! Melegen ajánlom minden Beszterce-Naszód megyei fiatalnak, hogy bátran csatlakozzon a besztercei MADISZ csapatához, hiszen nekik valójában számít az, hogy a magyar fiatalok együtt lehessenek, együtt töltsék el szamadidejüket!” – Décsei Atilla, az RMDSZ Beszterce-Naszód megyei szervezetének elnöke.

„A besztercei MADISZ fiataljai a lehető legjobban teljesítettek. Ha azt mondjuk, hogy ez volt a legjobb a karaván, annak több bizonyítéka is van. Elsősorban az, hogy a fiatalok egymás közt nagyon segítőkészek voltak, ha valamilyen akadályba ütköztünk gyorsan kerestünk rá megoldást. Másodsorban együtt voltunk végig, itt érződött meg valójában az összetratozás, a valahova tartozás ereje. Nem utolsó sorban pedig az, hogy mindenki egy célért küzdött, hogy egy újabb sikeres rendezvényünk legyen, hogy megmutathassuk a Beszterce-Naszód megyei fiatalok képesek hozzájárulni a megye fejlesztéséhez, akarják ezt és szeretik. Ilyen és hasonló megmozdulások bizonyítják azt, hogy mi küzdünk az itthonmaradásért, itthon akarunk maradni, csak adják meg nekünk ezt a lehetőséget!

Szervezőként el kell mondanom azt, hogy nem tudom eléggé kifejezni hálámat, azért amit tettek a fiatalok. Nem tudom eléggé megköszönni a lelkesedést, a munkát, a bátorítást és az erőt. Ők voltak a III. Ifjúsági Karaván alapja, lelke. Köszönöm szépen!” – Sipos Tímea, besztercei MADISZ elnök.

 „Immár harmadik alkalommal vehettem részt az Ifjúsági Karavánon és igazán szerencsésnek érezhetem magam, hogy egy darabkája lehettem e csodálatos rendezvénynek és csapatnak. Az idéni volt a legjobb, hiszen sikerült kiküszöbölni az előző kettő hibáit és jóval meggazdagodott a programunk is. Igen, fárasztó volt, de semmivel sem hasonlítható össze az az érzés amikor körben állva elénekeljük a hímnuszunkat vagy visszagondolunk és tudjuk, hogy egy szép dolgot tettünk megyénk magyarlakta települései számára. Ezutan pedig csak türelmetlenül várhatom azt, hogy a IV. Ifjúsági Karaván szervezését elindítsuk, hogy új embereket ismerjünk meg és új barátokra tegyünk szert. Én mást nem mondhatok, csupán annyit, hogy végtelen köszönettel tartozom a szervezőknek e felejthetetlen élményért.” – Móriczi Renáta

„Szerintem az idéni karaván volt a legjobb . Mindenki megpróbált együttmüködni, és elfogadni a másikat.” – Balog Beatrix

„Nekem ez az első karaván amelyen részt veszek, habár már az első karavánon részt akartam venni, csak sajnos nem tudtam, de ebben az évben összejött. Őszintén szólva, én nem tudtam mire számítsak, mert ezt is meg azt is hallottam mindenkitől, de csak azt mondhatom hogy jól éreztem magam. Fárasztó volt a vége fele, de estére mindenkinek megjött a kedve, és együtt mulattunk a bálban. Sok érdekes élményen volt, de ami a legfontosabb, hogy sok új barátot szereztem és jobban megismertük egymást. Összetartó volt idén mindenki, és ezt nem csak én éreztem, hanem mindenki.” – Máthé Attila

„«Tünj el az életemből…» ezzel kezdeném, hiszen az idéni karavánról ez a zeneszám jut eszünkbe, ez volt az, ami legtöbbször feldobta az emberek hangulatát. Mivel résztvehettem az előző két karavánon tiszta szívből elmondhatom, hogy a III. Ifjúsági Karaván lett a legjobb! Egy nagyon nagyon összetett és összetartozó csapat lettünk, együtt dolgoztunk és együtt szórakoztunk is. Annak ellenére, hogy voltak félreértések, nagyon hamar megoldódtak, és folyt tovább a szórakozás és a jó hangulat! Nagyon örvendek, hogy az egyik lehettem azok közül, aki tartotta ugymond a függyönyt, hiszen láthattam a nézők mosolygós és szórakozó arcait, de láthattam azt is, ami mögötte törtent: sok szaladás, stressz, hülyéskedés, kacagás, fáradság és a végén örömkönnyek. A programok után következett a jó hangulatú bál, melyet a Selena együttes biztosított és ahol az egész csapat együtt szórakozott, bulizott, számomra ez volt a legnagyobb öröm. Eppen ezért eléggé nehéz volt a búcsúzás, mert nagyon összeszoktunk, és erős baratságokat kötöttünk.” – Rémán Júlia

„Számomra a karaván egy nagyon szép élmény volt. Megismerhettem új embereket és áttudtam élni olyan élményeket, amelyeket soha nem fogok elfelejteni. Igaz, hogy nagyon fárasztó volt, éjjel, nem aludtunk sokat, és reggel gyorsan sátrat szedtünk és indultunk egy új faluba, de semmi sem lehetetlen. A karaván segítségével bebizonyítottuk azoknak, akik eddig nem biztak bennünk, hogy egy összetartó család vagyunk és jóban-rosszban segítünk egymáson.Mégegyszer nagyon boldog vagyok, hogy résztvehetem az Ifjúsági Karavánon.” – Veres Levente

„A szervezés tökéletes volt, ennél jobb nem is lehetett! A kulturális programok is sikeresen zajlódtak le. Köszönöm, hogy részt vehettem egy ilyen eseményen! Nem kell kihagyni egy ilyen eseményt, jövőre is elmegyek!” – Zoltán Roland

„Örülök, hogy részt vehettem a karavánon. Nagyon tetszett az, hogy a rendezvény kezdetétől a végéig mindenkinek jó kedve volt. Így is kell ennek lennie! Nem volt olyan nap, hogy unatkoztunk volna, mindig volt valami foglalkozásunk, de azért pihentünk is egy kicsit. A bulik is jók voltak, mindenki együtt szórakozott. Ez számomra fantasztikus volt. A programokról annyit szeretnék megemlíteni, hogy nagyon jól át volt gondolva minden, jól sikerültek, mindenki beleélte magát, lehetetlen volt, hogy valaki ne szeresse. Mindezek mellett nagyon örvendek, hogy új barátokra tettem szert. Ez sokat jelent.” – Szabó Kinga

„Számomra a karaván egy új élmény volt, mivel most voltam először, fárasztónak indult, de gyorsan belerázódtam a dolgokba. Jobban megismertem a többieket és nagyon sokat tanultam tőlük. A hét napjai nagyon gyorsan teltek, és eljött az utolsó nap, ahol mindenki a legjobbat hozta ki magából, este mindenki jól szórakozott. A karaván ideje alatt egy összetartó csapattá váltunk. Számomra ez volt a legjobb hét, a legjobb karaván! Megszeretném köszönni Sipos Tímeának a sok fáradozását és munkáját, amit értünk tett és a karavánért, már türelmetlenül várom a IV. Ifjúsági Karavánt!” – Darlati Beatrix

„Minden szempontból ez volt a Karaván legjobb változata, jobb volt, nagyobb volt, szórakoztatóbb volt. Én nagyon jól éreztem magam, nem mondhatom, hogy sok új embert ismertem meg, mert a csapatot már ismertem, de ez az élmény teljes bizonnyal összekovácsolt bennünket. A műsorszámok és a workshopok nagyon jóra sikerültek, de ez főleg a nagyszerű felállásnak és a még nagyszerűbb koordinálónknak, Sipos Tímeának köszönhető. Ezt a fejlődést figyelembe véve azt mondhatom, hogy már alig várom a következő karavánt és gondolom ezzel mindenki így van.” – Orbán Károly

„Nem volt az első karaván amelyen részt vettem, de elmondhatom, hogy ez telt a legjobban, és bántam, hogy nagyon hamar vége lett. Szervezői szemmel nézve a dolgokat, bátran elmondhatom, hogy egy igazi összetartó, magyar fiatalokból álló csapat alakult, amely nem csak együtt szórakozott, hanem együtt dolgozott, együtt harcolt a közös célért, növelni a hét település kulturális színvonalát! A közös munka eredménye hamar megszületett, hiszen napról-napra jobban és jobban sikerültek a programok. Amit határozottan álítani tudok az, hogy nem ez volt az utolsó Ifjúsági Karaván!” – Máthé Loránd

„Számomra a III. Ifjúsági Karaván volt az egyik legnagyobb élményem. Elsősorban nagyon tetszett a harminc fős szervezőcsapat, amely elejétől végéig nagyon összetartó volt. Mindenkinek fontos szerepe volt. Természetesen nem felejthetem ki a Selena együttest sem, amely minden este azért fáradozott, hogy még szebbé tegye a rendezvényt. A színdarabban szereplő személyek is komolyan vették a feladatot, és megpróbáltak a lehető legjobban beilleszkedni a karakter bőrébe. A néptánc- és a modern tánccsoport napról-napra jobban és jobban teljesített. A végére hagytuk a humort, ahol a két humoristánk mosolyt csalt a nézők arcára, átvéve Berta és Bözsi néni szerepét. Nagyon jól éreztem magam minden nap, és főleg akkor, amikor láttam, hogy a körülöttem levő személyeknek is jó a hangulatuk” – Debreczeni Csongor.

„Előszőr megszeretném köszönni, hogy egy ilyen zseniális csapattal tölthettem ezt a csodálatos  hetet, csodálatos emberekkel lehettem, akik szomorú pillanatokban is mellettem voltak és megnevetettek. Nekem ez volt a legjobb karavánom, habár csak kettőn vettem részt. Ez is azt bizonyítja, hogy egyre  jobbak leszünk és bátorít arra, hogy jövőben újra megszervezzük.” – Ferenczi Renáta.

„Számomra nem volt könnyű a problémás hétköznapokból egy ilyen számos, dinamikus és sokszínű csapatba belezökkenni.  Sokszínű, hiszen, 29 új ember, 29 új személyiség. Furcsa volt újra kisgyerek, tinédzser és egy időben felelősséget vállaló felnőttként gondolkodni; rájönni arra, hogy játszadozva és viccelve lehet és kell néha a dolgokat megoldani. Kisgyerekként gondolkoztunk amikor együtt rajzoltunk, szemükben gyönyörrel teli gyerekekkel. Csodálattal figyeltük, amilyen türelmesen sort vártak amíg az arcfestésnél sorra jutottak és amikor a kollegák remekművei,  legyen az pillangó vagy oroszlán, a gyerekek szaladgálva mutogatták mindenkinek; amilyen ügyesen fűzték a gyöngyöt karperecnek és büszkélkedtek képeslapjaikkal vagy éppen gyékénykatonáikkal, mindezeket saját kezűleg készítve.  

A háttérszín mögül néztem, mely lelkesedéssel nézték a színdarabokat,  beleélték magukat a történetekbe. A táncok alatt ki bátrabban, ki szerényebb mozdulatokkal próbálta követni fiataljainkat. Persze a felnőttek is ízlelték humorosaink előadását, meg az azt követő esti bált, ahol a Selena együttes renkivüli hangulatot ejtett. Együtt örült szülő és gyerek, nagyszülő és unokája. Ez volt a munkánk célja. Nem volt könnyü, de ez volt a legnagyobb elégedettség és köszönet számunkra.

Új élmény volt számomra. Csapatépítő tábor szlogen alatt indult és annak a pár embernek, „a régiek”-nek köszönhetően, be is vált. Napról napra, szemmel látható volt a segítőkézség odaadás, a másikkal szembeni tűrőképesség, megértés s ami a legfontosabb az összefogás. Egy hét alatt, a csapattagok vagy maga a csapat, különböző helyzetekbe kerül, ahol az egyedeket igazán meg lehet ismerni. Minden kisebb-nagyobb akadály, probléma vagy nézeteltérésre, mert akad ilyen is, pozitivan néztünk és igy gyors megoldást is találtunk. Együtt tudtunk sírni és kacagni, elkeseredett és boldogok lenni. Örömmel mondhatom azt, hogy a csapat számára egy életmód a MADISZ himnusza, nem csak egy zeneszám. Hajrá még sok évig!!!!!!!! Végül „Jó, jó, jó de jó nekem …..”   – Chereches Emőke.