Nagykorúvá avatták a besztercei XII. osztályos diákokat

Elérkezett a várva várt pillanat, mindenki számára. 2014. február 14-én, amikor a besztercei Andrei Mureşanu Főgimnázium megrendezte a XII. osztályos diákok számára a Szalagavató Bált, a besztercei Sportcsarnokban. Erre az alkalomra a diákok teljes erejükkel készültek, hogy minden tökéletesen sikerüljön.

A műsor kezdetekor a diákok az osztályfőnökök kíséretében bevonultak a terembe, ahol Antal Attila aligazgató köszöntötte őket. Ünnepi beszédében a szalagavató szokás eredetét is ismertette, mely szerint „valószínűleg az 1800-as években Selmec Bányán avattak legelőszőr szalagot, amikor még valetálásnak nevezték. Latin kifejezés volt a valete, mely annyit jelentett Éljetek boldogan!. Azzal végződött a szertartás, hogy az alsós diákok, fáklyás menettel kísérték végig a városon a végzősöket a városkapuig, ahol egy jelképes fenékbillentéssel jelezték, hogy itt már nincs keresnivalójuk. Mi, ma a szalagavató szokását fáklyás kíséret nélkül vettük át, csak a szépet, a fontosat tartottuk meg, mindezt egy jó pár éve Bucur Katalin tanárnő ötletéből kiindulva.” – részletezte a Főgimnázium aligazgatója.

Erre az alkalomra Kilyén Ilka és Ritziu Ilka Krisztina színművésznőket hívták meg, hogy emlékezetesebb legyen a pillanat a XII. osztályosok számára, hogy mindig szívesen emlékezzenek vissza erre a felejthetetlen alkalomra. Ez után következett a szalagavatás, ahol a diákok névsor szerint fáradtak ki a közönség elé, hogy büszkén átvegyék a szalagokat, amit majd júniusig büszkén hordanak, hogy megkülönböztethessék őket a többi diákoktól. A nagy pillanat előtt pedig énekek és idézetek által összegezték, hogy mennyire fontos volt számukra ez a négy év.

Kis szünet után a diákok átváltoztak mesebeli hercegek és hercegnőkké. A báli keringőre Antal Annamária táncoktató készítette fel őket. A keringő csodálatos volt és a diákok elképesztően táncoltak, így a szülők szíve betelt boldogsággal és szemük pedig fájdalommal, de ugyanakkor örömkönnyekkel is. Mindenkit lekötött a mesebeli tánc varázsa, mely a tanárok által előkészített pezsgős poharakkal való koccintás következett.

Mindezek után egy újabb meghitt pillanat következett, a szülők tánca saját gyerekeikkel. Az esemény könnycseppekkel zárult, hiszen a diákok elmerengtek azon, hogy mennyire fontosak és gyönyörűek voltak számukra ezek az évek, amelyeket soha nem lehet majd visszaszerezni. Az együtt töltött rossz és jó pillanatokat mindig is megőrzik szívükben és majd boldogan búcsúznak iskolájuktól.