Miért kapott vándorjelleget a Hagyaték?

Interjú András Mihállyal

A 18. Mezőségi népzene- és neptántalálkozón jelen volt a Beszterce-Naszód megyei magyar médiacsoport is, ahol elbeszélgettünk András Mihállyal, aki a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes igazgatója és művészeti vezetője, valamint a Hagyaték egyik főszervezője a kezdetektől. Elárulta nekünk, hogyan kapta vándorjellegét a fesztivál, hogyan fejlődött az évek során, valamint miért fontos a Beszterce-Naszód megyei magyarság számára egy ilyen jellegű rendezvény.

Ugyebár tizennyolc éve él a Mezőségi népzene- és néptánctalálkozó. Hogyan fejlődött évek során?

A viceieknek volt a kívánsága, hogy az ők településükön szervezzük meg a Mezőségi népzene- és néptánctalálkozót, az Ezer Székely Leány találkozó mintájára, melynek szervezői voltunk. Ekkor hívtak meg bennünket mezőségre, amit bevallok, már alig vártunk, mert rengeteg kötődésünk van ehhez a földhöz. Én is fél lábbal, apai oldalról mezőségi vagyok. Tizenhét évig nevelgettük ezt a találkozót és íme, most, hogy nagykorú lett, elindult vándorútjára. Otthagyta szülőfaluját, Vicét, és most itt van Szentmátéban, ez az első stációja. Úgy néz ki, hogy egy vándortalálkozó indul, remélem, hogy egyik helyszín átadja a másiknak ezt a gyönyörű szép termést.

Úgy gondolom, hogy azáltal, hogy ez a nagykorú gyermekünk útjára indult, egyre több településre hívja fel a figyelmet. Olyan településekre, ahol lehet sokan még soha nem jártak, de magyarok lakják, akik jól élnek, nagyon szép területen élnek, és ezáltal, hogy találkozunk, összeadódik egymás tudása, egymás ereje. Valahogy kiegyenesedünk, mosolygunk egymásra, barátságok szövődnek, és kicsit erősebbeknek, jobbaknak érezzük magunkat, mint eddig, mert én is tudom azt, hogy fogy a magyarság mezőségen.

Az elszórványosodási folyamat visszafordíthatatlannak látszik, a mögötte levő tartalom és tudás is fogyott az évek folyamán. Ma viszont életjeleket láttunk a találkozón, hisz évek teltek el, hogy nem láttunk eredményt, de azért végeztük a dolgunkat és azt mondtuk, hogy soha senki nem fogja visszatanulni a saját táncát, a saját énekét, a saját meséjét. Nem fogom látni a fiatalokban a virtust, az erőt, nem fogom látni azt, hogy otthon vannak, a saját területükön. De íme itt az eredmény, a szentmátéi csoport most egy olyan mezőségi táncot járt, amit tizennyolc éve várunk! Természetesen a gyerekek csak néhány évesek, még nincs is közöttük tizennyolc éves.

A termésre sokszor várni kell, és most előjöttek azok a nemzedékek, azok a fiatalok, akik jók lesznek magnak, akiket meg kell tartani, akikkel foglalkozni kell, mert úgy néz ki, ha a mag jó, akkor belőlük jó termés ígérkezik. Ha kevesen is vagyunk, a mag szapora tud lenni, és ebben a mostani nemzedékben van virtus, és megvan a jó íze is. Nem egy íztelen, savanyú, egy életképtelen társaság, hanem egy erős immunrendszerrel rendelkező ifjúság mutatkozik. Habár az idei Hagyaték kezdetekor még el voltam keseredve, most, a nap közepe fele meg azt látom, hogy folytatni kell.

Mi újat hozott program szempontjából e nagykorú rendezvény?  

Úgy érzem, hogy a sok fiatal csoport. A gyerek és ifjúsági csoportok, mert az első találkozókon egyházi kórusok jelentkeztek, sok idős ember, akiket szerettünk, és akiktől nagyon sokat tanultunk, de úgy láttuk, hogy öregszünk és eltűnünk, hogy nem lesz kinek átadni a stafétát. Ámbár nagyon sokat elvesztettünk már közülük, de nagyon sokan még itt vannak, és megjelent egy új generáció is, az unokáik.

Úgy tűnt, hogy a nagyszülők gyerekei, a mostani középgeneráció kimaradt ebből, de sikerült mégis áthidalni a generációt és itt vannak ezek a nagyon tehetséges gyerekek, akik még jó ízléssel is készítik műsoraikat, mert a másik nagy problémánk az volt éveken keresztül, meg ne sértsünk valakit, de túlnyomó részt rossz választások voltak, és túl sok giccs jelent meg. Nem értették, miről beszélünk, és nem tudták az értékeset az értéktelentől elválasztani. De valami csoda történt! Itt vannak ezek a fiatalok, akik jó ízléssel, az értékes rétegből választanak és tanulnak. Jók lesznek magnak, meg kell tartsuk őket!

Milyen üzenetet hordoz a Mezőségi népzene- és néptánctalálkozó a Beszterce-Naszód megyei magyarság számára?

           Talán azt, ha oda tudunk figyelni az iskolán, a családokon keresztül, a saját értékeinkre, akkor van jövője mezőségen, de bárhol a mostani szórványban, a magyarságnak, még akkor is, ha kevesen vagyunk.