Gyermektáncház-tábor

„…Úgy kell táncolnod, mintha senki sem figyelne, 

Szívedből kell jönnie, ha azt akarod, hogy jó legyen.”

                                                       (Andrew Matthews)

            Immár második alkalommal került megszervezésre a Szentmátéi Néptánctábor a tavalyi évben megalakult Kéknefelejcs Néptánccsoport számára, a besztercei Vadrózsa Néptánccsoport tagjainak, valamint a szentmátéi iskola tanárainak, vezetőinek köszönhetően. Mivel a mátéi tánccsoportnak nincs koreográfusa, a szervezők kiváló ötletnek találták egy kisebb tábor megszervezését, ahol a táncosok fejleszthetik tudásukat tapasztaltabb táncosoktól tanulva, de emellett kézműves foglalkozásoknak is örülhettek, illetve népdalokat tanulhattak.

            Idén, július 26 – 28 között került sor a tábor megvalósítására, amelyen a 27 táncos lábú gyereken kívül, részt vett a Vadrózsa néptánccsoport 8 tagja (Rémán Júlia, Balog Beatrix, Móriczi Renáta, Bálint Richárd, Orbán Károly, Szakács Hunor, Rémán Tibor és Barta Zsolt), illetve az iskola tanárai. Ez évi tábor sokkal gazdagabbnak bizonyult.

            A tábor első napját a résztvevők kézműves foglalkozásokkal töltötték, agyagoztak, varrtak, hajat fontak, este pedig táncoltak is. A második nap sokkal zsúfoltabbnak bizonyult és jól elfáradt mindenki, mivel reggel 8 órakor már elkezdődött a program. A délelőttöt Fügében töltötték, majd hazaérve ebédeltek és a nap hátralevő részében felcsíki táncokat tanultak, amiket a vasárnapi előadáson be is mutattak a nagyközönségnek. A szombati program táncházzal zárult, ahol a jókedv még inkább fokozódott és a meglepetésekben sem volt hiány, a szülők fánkot sütöttek és azzal lepték meg a táborosokat, a szervezők pedig egy óriási tábortűzzel, melyet a gyerekek körülültek és énekelni kezdtek. Az utolsó napon, a főpróba után, összegyűlt a falu apraja-nagyja a várva várt előadásra, ahol a mátéi és a besztercei néptánccsoportokon kívül, a málomi Almavirág Néptánccsoport is fellépett. Az előadást egy közös vacsora követte, majd elérkezett az a pillanat, melyet senki sem várt, el kellett búcsúzni a többi táncostól. A záróünnepségen minden résztvevő egy emléklapot és egy csoportképet vehetett át, a gyerekek pedig egy-egy csokor virággal köszönték meg a „nagyobbaknak” a fáradozást.

            A finom ételeket a segítőkész anyukáknak köszönhették, akik reggeltől estig igyekeztek mindenkinek kedvében járni.

            Elmondásuk szerint, a Vadrózsa táncosai is nagyon örültek, hogy itt tölthették ezt a pár napot nemcsak azért, mert továbbadhatták tudásukat, de ők is sok mindent tanulhattak a gyerekektől és sok új barátot szereztek maguknak.

            Rendezvény támogatója: Communitas Alapítvány.