„Beszéljünk a versről, mondjunk verset, értsük meg a verset és illusztráljuk”

Újra városunkban járt M. Simon Katalin, aki számos besztercei nemzedéket bocsátott útjára az Andrei Muresanu Főgimnáziumban megtett pályafutása alatt. Habár most Sepsiszentgyörgyön él, mindig szívesen emlékszik vissza a Besztercén töltött évekre, amelyeknek emlékei több irodalmi alkotását ihlették. Ezúttal Világfa című kötetbe gyűjtötte verseit és érdekes interaktív tevékenység keretében mutatta be őket a besztercei magyar gyermekeknek, amely tevékenység után irodalmi munkájáról és jövőbeli terveiről kérdeztük.

S.T. Hogyan született a versírás gondolata?

M.S.K Aktív tanítói munkám során tapasztaltam, hogy a székelyföldi tömbhöz viszonyítva, a besztercei szórványban élő magyar gyermekek beszédét és szókincsét mennyire károsan befolyásolja a román nyelv. Számos olyan mondókát írtam már akkor, amelyek ismétlésével a hosszú magánhangzók és mássalhangzók helyes kiejtését gyakorolhatták a tanulók. Miután becsuktam a katalógust és átadtam a tanítói stafétát, egy percig se éltem terméketlen nyugdíjas életet. Mondókáim számát gyarapítottam és 1999-ben Torontóban kiadták Ne lobbanj el, szalmaláng! címmel első, gyermekeknek írt, verskötetemet. 2000-ben, férjemmel együtt szülővárosomba, Sepsiszentgyörgyre költöztünk és azóta 2009-ben, a PontFix és az Ikerhold közös kiadásában Budapesten megjelent  a Tavasztól télig című második kötetem is. 2012-ben jelent meg a Világfa című legújabb kötetem, amelyet kiadott és december elsején be is mutatott Miskolcon az Irodalmi Rádió, amelynek alkotó tagja vagyok.

S.T. Miért érzi úgy, hogy verseinek sikere van a gyermekek körében?

M.S.K. Egy gyermekverskötet sikerét általában a szülők és a tanítók érdeklődése mutatja, mert ők a kisgyermekkorban még irányíthatják a gyermekek érdeklődését egy bizonyos irányba, amelyet megfelelőnek tartanak. Bár még egészen új ez a könyv, mégis  Sepsiszentgyörgyön nagy érdeklődéssel fordultak az óvoda- és iskolapedagógusok feléje, szájról-szájra adva megjelenésének hírét és meghívtak, tartsunk vers-napot különösen az „Iskola másképp” program keretében. A gyermekekhez szóló könyveimben a természet ritmusát szeretem érzékeltetni, azt a ritmust, amely nélkül nem létezhetne rend a világban.  Úgy gondolom, ezeket a verseket gyermekek, szülők, tanítók egyaránt élvezhetik. A Világfa gazdagon illusztrált, keménykötésű könyv, amelyet örömmel hoztam Besztercére azzal a céllal, hogy a könyv kapcsán beszélgessünk a gyermekekkel  a versről, olvassunk verset, mondjunk verset és a végén írjunk verset megadott rímekkel. Az illusztrációk pedig az általuk olvasott versek értelmezését szolgálják. Ezt a célt február 12-én a magyar tagozat tanítóival együtt interaktív tevékenység keretében valósítottuk meg.  A gyermekek vegyes csoportokban dolgoztak. A negyedikesek olvasták fel a verseket és a csoport többi tagjával megbeszélték, kire melyik rész hárul a közös illusztrációból.  A végén a csoportok bemutatták alkotásaikat és bemutatkoztak a közönségnek. A tevékenység legizgalmasabb részét képezte az a feladat, amely azt kérte tőlük, megadott rímekkel írjanak két-, három- és négysoros rigmusokat. Lázasan dolgoztak, látszott, hogy nem érdektelen számukra a feladat.

Az se volt közömbös a gyermekek számára, hogy a Magyar Ház vezetősége megkínálta őket kaláccsal és hűsítővel, végezetül pedig mindnyájan kaptak tőlem egy szép könyvjelzőt, amelyen olvashatják A barátom című verset. És  legjobb barátunk ki lehetne más, mint a könyvünk.

A versek illusztrációiból album készült, amelyet hálából a lelkes támogatásért a besztercei Magyar Háznak ajándékoztunk.

S.T. Melyik a legkedvesebb verse és mivel indokolná meg?

M.S.K. Amelyikkel minden gyermekverskötetemet kezdem: Mondd, és add tovább! Ezt a verset még itt írtam Besztercén. A vers üzenetét a címe hordozza: Anyanyelvünket beszéd által tehetjük élővé és az élő nyelv legjelentősebb biztosítéka fennmaradásunknak az európai nemzetek színes palettáján. Mert a legnagyobb magyar, Széchenyi István, szavaival élve: Nyelvében él a nemzet!

S.T. Hétfőn, február 11-én, ellátogatott az Andrei Muresanu Főgimnázium elemi osztályaiba. Mi volt a látogatás célja és sikerült-e elérni ezt a célt?

M.S.K. Meseórát tartottunk a magyar tagozat 1-4 osztályaiban. A gyerekek nagy szeretettel és érdeklődéssel fogadták ezt a tevékenységet, amelyet a Nyuszi legyőzi rettenetes félelmét című mesém köré építettünk fel a kolléganők közreműködésével.  Heves vitákat lobbantott a mesének az  alapgondolata, hogy előítéleteinket, aggodalmainkat, a bizalmatlanságot  az ismeretlentől való félelmeink okozzák, de ezeket  szüleink, tanító nénink és barátaink segítségével leküzdhetjük. A gyermekek saját életükből bemutatott történetekkel tették színessé az 50 perces tevékenységeket, amelyek a mese legkedveltebb mozzanatainak illusztrálásával értek véget.

Én úgy gondolom, hogy a besztercei tevékenységekkel, nem csak örömet szereztünk a cselekvő gyermekeknek, a jelen lévő szülőknek és nagyszülőknek, de a magyar tanítónőkkel karöltve, erősítettük megmaradásunk pilléreit is.

S.T. Milyen új tervekkel indul 2013-ban?

M.S.K. Folytatom alkotó munkámat, miközben eleget teszek a meghívásoknak Sepsiszentgyörgyön és a környező falvakban. Szeretnék hozzájárulni ahhoz a nemes törekvéshez, hogy az olvasás, a könyv visszahódíthassa az internettől a „legjobb barát”- nak járó helyet az jövő emberének életében.

A 2013-as esztendőben elsősorban azt a feladatot tűztem magam elé, hogy a Beszterce környéki földrajzi nevekhez fűződő mondákat könyv alakjában letehessem a magyar anyanyelvű gyermekek asztalára. Az eredeti magyar mondákból mesét írtam és minden vágyam az, hogy besztercei magyar iskolások készítsék ezekhez az illusztrációkat. Meg is ígérték, hogy ezt megteszik. Akkor már csak támogatókat kell találnunk, akik a kiadói és nyomdai költségeket felvállalnák. Reméljük, lesznek , akik az ügy mellé állnak.

 A rendezvény egyik helyi programfelelőse, Becsky Kinga, úgy véli, hogy nagyon fontos a gyerekekben erősíteni a magyar identitástudatot, ezért szeretnék a jövőben bevonni a besztercei Magyar Ház különböző programjaiba nemcsak a legkisebbeket, de minden korosztályt. Köszönettel tartozunk a programba bekapcsolódó Bocskai Tünde, Veér Ildikó, Morosan Melinda Enikő, Ferenczi Júlia tanítónőknek, valamint Mayla Júliának, akiknek segítségével egy igazán sikeres tevékenységet valósíthattunk meg, de elsősorban M. Simon Katalinnak, az ötletgazdának, akit ezután is szeretettel visszavárunk.

Nyelvében él a nemzet!