Olyan volt, mint egy nagy családi ház

Volt egyszer besztercén egy Közművelődési Iparos Egylet. Az épületet ahol működött, úgy is nevezték Bombardir, talán azért mert az első világháborúban ott bomba robbant. Ebben a jól felszerelt épületben 1920 és 1940 között a helybeli magyarság mindent megkapott: kultúrát, tudományt, sportot, barátokat, könyvtárat, ételt-italt. A családok minden tagja kicsitől nagyig, mindenki talált magának időtöltést, felüdülést, szórakozást. A város minden magyarja ide járt szinte naponta. Itt minden látogatót tart karokkal fogadtak, az ide járók olyanok voltak, mint egy nagy család, minden bajban ellátták tanáccsal. Az elnök dr. Kendeffy Ödön megyei törvényszéki bíró, továbbá a vezetőségből megemlítem dr. Benedek Tibor ügyvédet, dr. Beke Ödön bankigazgatót, Zsigmond János esperes lelkipásztort. Felsőházi tag volt még dr. Jonasch Pál körorvos, Lestány József római katolikus plébános-esperes, Balázs Elek a Református Felekezeti Iskola igazgatója, Köpeczi Sebestény József nyugalmazott iskolaigazgató, Sárkány Ferenc iskola igazgató-tanító, Koncz Miklós pénzügyigazgatósági számvevő, Bányai László kultúrfelelős- rendező, id. Levey András titkár, Farkas János intéző konyha-ivó felelős és még sokan mások.
Élénk élet folyt a székházban mindennap. A színjátszócsoport sok jó előadást tartott többek között bemutatásra került: A piros bugyeláris, Elnémult harangok, Beleznai asszonyok, A három sárkány, Iglói diákok stb. Az Iglói diákoknak akkora sikere volt, hogy meg kellett ismételni. A főszereplő Bányai Mici, aki olyan átérzéssel énekelte a “Bokrétát kötöttem” betétdalt, hogy szűnni nem akaró tapsorkánnal hívták vissza számtalanszor a színpadra. Igaz, hogy Bányai Mária később Marosvásárhelyre ment színművészeti egyetemre. Később ott is nagy sikere lett, utólag többször is fellépett Besztercén a vásárhelyi művészcsapattal.
Működött ugyanakkor egy 50 tagú férfi énekkar, mely sok magyar községbe, faluba vendégszerepelt, úgyszintén az ifjúsági tornacsapat is. Sok ezer kötetes könyvtárát, 1940. után az Anyaország két nagy láda könyvvel gazdagította. Hetente háromszor volt könyvtár nap, nagyon sokan kölcsönöztek könyvet. Az egylet magyar lapokra is előfizetett.
Az egyesületnek a szép tágas báltermén kívül, volt egy billiárd-terme három billiárd asztallal, de ugyanakkor megtalálható volt a sakk, dominó, römi, kártya és más szórakozási lehetőség. A tiszta konyha étvágygerjesztő fatányérossal és finom lekencei borral minden igényt kielégített. A kertben évszázados fák alá nyáron asztalokat tettek, itt családok szórakoztak, fogyasztottak, játszodtak, olvasgattak. A kert északi oldalán Takács Zoltán felújította, modernizálta a teke(kugli) pályát, de nem hiányzott a főként fiatalok által kedvelt asztaltenisz sem.
A színi-előadások után mindig táncmulatságos bál következett, a fiatalság együtt táncolt a szüleivel. A teremben körbe ülőhelyek voltak, honnan a lánykák mamái árgus szemekkel vigyáztak csemetéikre. Minden évben meg lett rendezve a Szüreti bál, amikor Robert Husch tánctanár tanította be a csőszöknek a palotást. A felaggatott szöllőgerezdekből bárki lophatott, de ha megfogták bírságot kellett fizetnie. Egy harangszerű szőllőkoszorút pedig ünnepélyes keretek között kisorsoltak. 1940 és 1946 között még intenzívebb volt a székház látogatás. Ismeretterjesztő előadásokat, színházi előadásokat, szépségversenyt rendeztek. Első lett Bányai Micike, második Levey Katica harmadik pedig Fábi Mancika.
Mindezt 1946 után megszüntették, felszámolták, az épületet átadták az “alimentarának”, a könyveket elprédálták, a billiárd asztalokat kirakták az esőbe. Eltűnt az énekkar nagy patinás zászlója, melynek nyelébe minden magyar család monogramos szeget vert. 1990 után az RMDSZ megpróbálta visszaszerezni a Bombardirt, kérvényezve, hogy szolgáltassák vissza jogos tulajdonosának. Ennek érdekében Sárkány Ferenc minden okiratot beadott, haláláig harcolt, siker nélkül. A szövetség tanukat, iratokat szerzett és adott be, folytatván tovább a harcot a besztercei magyarság Kultúrházáért egészen a sikerig.