- Szakács-Márton Bálint
- február 8, 2013
- zero comment
Egy igazi karnevál
“Jelmezt öltünk, síppal-dobbal
lármázunk egy keveset,
hogy a hosszú, szürke álom
érjen véget, ha lehet,
s ne hozzon több hideget.”
Farsang van és ezt az időszakot hagyományosan a vidám lakomák, bálok, mulatságok, népünnepélyek jellemzik. A mulatságokon résztvevők ilyenkor színes jelmezeket öltenek és minél vidámabban, de főleg hangosan, adják tudtára a télnek, hogy bizony- bizony ideje volna tovább állni.
Igy gondolták ezt a besztercei Andrei Muresanu Főgimnázium magyar tagozatának elemistái is, hiszen szerda délután kiadós télbúcsúztató mulatságot tartottak a kisiskola tornatermében. Tetejében a farsangi bál, a világon létező minden kalendáriumban előírt feltételnek kifogástalanul megfelelt. Ennyi színes és szép jelmezt egy helyen azért ritkán lát az ember, hiszen a bemutatkozó felvonulás alkalmával láthattunk királykisasszonyt, tündért, vámpirt, boszorkányt, kisördögöt, indiánt, bohócot, észak amerikai állattenyésztőt és a felsorolást folytathatni lehetne sokáig. A tánc és a mulatozás mellett nem maradhattak ki a farsangi összejövetelekkor hagyományosan űzött ügyességi próbák sem. Kiemelt helyen kell említenünk a fánkevőversenyt, egyfajta torkos csütörtök, melynek keretén belül a kisiskolások korcsoportok szerint bizonyíthatták rátermettségüket a farsangi fánk elfogyasztásának művészetében. És az érdekesebbé tétel szempontjából, a kezek segítsége nélkül kellett bekebelezni a cérnára fűzött vagy csak egyszerűen a tányérba tett farsangi fánkot. A legügyesebbeket, mi esetünkben a legtorkosabbakat, tapsban kifejezett elismerésben részesítette a népes közönség.
Díszvendége is volt a mulatságnak, “Kisze Bözske” a szalmabábu, aki a tél megtestítőjeként, elkerülhetetlen sorsára várva egykedvűen szemlélte a farsangolók vidám táncos mulatozását. Elkerülhetetlen sors, mivel az esti szürkület megjelentekor, a farsangoló sokadalom apraja- nagyja kivonult az iskola udvarára, és annak rendje és módja szerint égette el jelképesen a telet.
Egy szó mint száz, köszönet a magyar tagozat tanítónőinek, a szülőknek és főleg a gyerekeknek, mert egy igazi karneválon vehettünk részt, amely bátran nevezhető az ilyen jellegű összejövetelek legjobbjának.