Emlékül Zselykről. Interjú Pintér András magyarországi tanárral, néptáncoktatóval

Pintér András Zalaegerszegen született, földrajz-biológia szakos tanár, emellett zeneiskolát végzett, felsőfokú néptáncoktatói képzést, és több néptáncegyüttesben is táncolt. Jelenleg a kistarcsai Kölcsey Ferenc Általános Iskolában néptáncot, biológiát és földrajzot tanít, valamint a budapesti Tomori Pál Általános Iskolában néptáncot, illetve a budapesti Forgatós Kamara Néptáncegyüttes vezetője és koreográfusa. Több helyen végzett gyűjtést, többek között Erdélyben is.

Mi késztette arra, hogy specifikus néptáncokkal kezdjen el foglalkozni, hogyan fedezte fel Zselyket, a Sajó menti muzsikát és népi táncot?
Amikor először találkoztam a zselyki táncokkal, már több éve táncoltam. Egyből megfogott a zene és a tánc szépsége, emellett egy olyan táncegység táncáról volt szó, amit még nem igazán ismert az anyaországi folklórvilág. Én úgy gondolom, hogy mai napig is csak a zenéjét ismerik Magyarországon, illetve Erdélyben ennek a gyönyörű Sajó menti néptánchagyománynak. Ezért használtam ki a lehetőséget, hogy ezt a táncot, amit kicsit magaménak is tekintek, bemutathassam a nagyvilágnak. Valamikor a 2000-es évek elején, a Válaszút Néptáncegyüttesben táncoltam Budapesten, kezembe került egy videofelvétel, Ianagaki Norio japán származású gyűjtő felvétele, amelyen zselyki emberek, 10-15 pár táncolt. Megtekintve a felvételt egyből láttam, hogy itt valami nagyon érdekes és izgalmas táncanyagról van szó. Akkor kezdtem el a zselyki anyaggal foglalkozni, és utána a többi így jött sorban.
Ezt követte a zselyki gyűjtés, majd a koreográfia, amellyel a Forgatós Kamara Néptáncegyüttes díjat is nyert Magyarországon.
Igen. Több évig próbáltunk Magyarországon nyomára lelni a gyűjtéseknek, ez nagyjából sikerült is, és eljutottunk oda, hogy ez év tavaszán el tudtunk jönni Zselykre. Adódott az alkalom, és úgy gondoltuk ifjú mesteri pályázatra adjuk be ezt az anyagot. Többedmagammal jöttünk Zselykre, és itt gyűjtöttük az itteni tánchagyományokat. Ezzel egyidőben a Forgatós Kamara Néptáncegyüttessel elkészítettük az „Emlékül Zselykről” című tánc-koreográfiát, amit Budapesten, a csepeli Authentica Fesztiválon mutattunk be. Ez egy olyan fesztivál, ahol nívós zsűri bírálja a táncprodukciókat, és a végén szakmai díjakat oszt ki, kiértékelést alkot a tánc-koreográfiákról és a táncstílusokról. Ezen a fesztiválon második helyezést értünk el ezzel a koreográfiával.
Hogyan értékelték ezt a díjat, elégtétel volt a munkájuk nyomán?
Nem is gondoltunk arra, hogy bármilyen díjat el fogunk nyerni ezen a fesztiválon, kicsit meglepett minket a dolog, nagyon megörültünk neki, és azt gondoltuk, hogy ez egyértelműen arra a kérdésre válaszol: jól csináljuk-e a dolgunkat, így megjött a válasz is, és nagyon örültünk ennek a díjnak.
A gyűjtés nyomán született egy tanulmány is, Zselyk táncos hagyományáról. Mi a célja ennek a tanulmánynak?
Először is az itt megtalált és gyűjtött anyagot egy dolgozat formájában sűrítettem össze. Ezt beadtam a népművészet ifjú mestere pályázatra, és a Zselykről elszármazott, Budapesten elő Guther Ilonával megbeszéltük és kitaláltuk, hogy ha már eljutottunk ide, és összeállítottuk ezt az anyagot, akkor vissza is kellene adni a zselykieknek. A nyár folyamán Guther Ilonával és még többekkel együtt dolgozva összeállítottuk ezt az anyagot egy szép könyvbe, melyet most elhoztunk a zselykieknek a falunapra.
Hogyan fogadták, hogyan érezték magukat Zselyken?
Nagyon jól éreztük magunkat Zselyken, mind áprilisban, amikor először itt jártunk, mind most is a falunap alkalmával. Egy kicsit már úgy jöttem ide másodszorra, hogy tudtam hova jövök, hogy várnak engem, és nagy öröm volt a találkozás. A búcsúzás pedig biztosan fájdalmas dolog lesz, de ilyenkor mindig arra gondolok, hogy nemsokára jövök megint.