Február 19-én lesz megtartva a besztercei Farsangi batyus bál

A farsang története      

   A farsang évenként ismétlődő, rövidebb-hosszabb ideig tartó időszak, amelyet évszázadok óta az evés, ivás, lakodalmak, disznótorok, maskarás felvonulások jellemeznek. 

    A farsang időszaka vízkereszttel (január 6.) kezdődik és a húsvétvasárnapot megelőző 40 napos böjt kezdetével zárul. A farsang lehet hosszú vagy rövid időtartamú, attól függ, hogy mikorra esik húsvétvasárnap. Ettől a naptól kell visszaszámítani negyven napot és így kapjuk meg a nagyböjt időszakának kezdetét, a hamvazószerdát.

       A farsang a vaschang bajor-osztrák jövevényszóból származik, ami eredetileg csak a böjt előtti napokat jelölte. Magyar elnevezésként a 15. században tűnt fel.

      A farsangi szokások – többnyire február hónapban – farsang végére, farsang farkára összpontosultak (farsangvasárnap, farsanghétfő, húshagyókedd). Az előkészületek azonban már a farsangvasárnapot megelőző csütörtökön (kövércsütörtök vagy zabálócsütörtök) kezdődtek.

        Egyes vidéken jó zsíros ételeket főztek és sokat ettek belőle abban a hitben, hogy így bő lesz a termés és kövérre híznak a disznók. Kövércsütörtökön húst, pogácsát, tepertyüt, kolbászt, káposztát ettek, disznóhús, káposzta, kocsonya, fánk, bor és pálinka bőséges fogyasztásával ünnepelték a farsangot. A farsangi ételek maradékát megszárították, porrá törték, beteg jószágot gyógyítottak vele. 

     Jellegzetes farsangi étel – a farsangi fánk -, ezzel kínálják a látogatókat, és a köszöntőknek is ebből adnak. A másik jellegzetes étel a forgácsfánk. Emellett népszerű volt ilyenkor a kocsonya, amiből a bálra is vittek.

        Minden vidéken arra törekedtek, hogy az ételeket hamvazószerdáig elfogyasszák, mert akkor kezdődik a böjt. A hamvazószerda utáni napot csonkacsütörtöknek hívják, mert eddig lehet elfogyasztani a farsangi ételek maradékát.

   Mint minden jeles ünnephez, a farsanghoz is szervesen hozzátartoztak a jókívánságmondó és adománygyűjtő szokások. Ezek igen változatosak voltak: ilyenkor igyekeztek biztosítani az elkövetkezendő esztendőre a jó termést, a szerencsét, az állatok egészségét és szaporaságát.

        A jellegzetes farsangi ételek kapcsán már szó volt arról, hogy ezeket a bő termés reményében fogyasztották. Akárcsak a többi jeles ünnepen, más módon is igyekeztek befolyásolni vagy megjósolni az elkövetkezendő időszak szerencséjét.

    A farsangi napok nemcsak az evés-ivásról, mulatozásról szóltak, egyben gonoszűző, termésvarázsló, időjósló és bizonyos munkákat tiltó napok is voltak.