Visszaszállt a Turul

Gyönyörű őszi napsütésben avatták, 2010 október 10-én Várkuduban, a helyi református egyházközség által, a templom udvarán visszaállított Turulmadár szobrot. Jelenleg, megyénkben ez az egyetlen szobor, amely a magyar eredetmondák mitológikus madarat ábrázolja.
Az eredeti szobrot, nagy ünnepség keretében, 1941-ben állították és még mindig élénken él a várkuduiak emlékezetében. Sajnálatos modón a szobornak rövid élete volt, amikor 1945-ben Erdélyszerte hajtóvadászatot indítottak a magyar szimbólumok ellen, ezt is lerombolták. A szovjet hadsereg által a faluörséggel megbízott tucatnyi román legény úgy gondolta, hatalmuk bizonyításának és megszilárdításának legjobb eszköze a magyar szimbólum lerombolása. Ehhez nyakában kötéllel odaráncigálták a falu biróját, előkerítették az albírot és a falu elöljárói mellé a jelesebb magyar családok kis csoportját is odahurcolták. Fegyvereik hatalmával kényszerítették őket, hogy önkezüleg szétverjék a kőturult és a talapzat egy részét.
Most az eredeti helyszínre felállított szobor masszív, két és fél méter magas talapzata, az egykori szobor talapzatának méreteihez igazodik. A szobor maga öntvény, modosított formában, fémötvözetből készült, Nagy Ödon csíkszeredai szobrászművész munkája. A szobor alapköltségének javát a Nemzeti Civil Alap által pályazati úton megítélt összeg teszi ki, partnerek a Mezőségi Örzőkör Közhasznú Alapítvány és a vicei Bástya Egyesület. Az összeget a várkudui magyarság adományaival egészítették ki.
“Szolgáljon ez az alkalom reménységül, hogy a múltban ekövetett igazságtalanságok ideje örökre lejárt és a most felállított szobor nemzedékeken keresztül emlékeztessen majd önazonosságunkra es jelenünkre” – mondta Nt. Lapohos Attila a várkudui református gyülekezet lelkipásztora.
Az avatást megelöző ünnepi istentiszteleten, ígét hírdetett Ft. Kató Béla püspökhelyettes, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője. Az ünnepséget színesebbé tette a Kolozsvári Protestáns Teológia férfikórusa, vezényelt Brian Jonson, Rigmányi István operaénekes és Killyen Ilka színművésznő “Zsoltár a magyar nyelvről” című összeállítása. Duma András csángo költő erre az alkalomra írt versét Lázár Éva adta elő. Ezt követően, a szobrot Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke és Moldovan Nicolae, Bethlen polgármestere leplezte le. Ünnepi beszédet mondott Lezsák Sándor, Moldovan Vasile és Szilágyi Mátyás, a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulja. Lezsák Sándor kifejtette: Egy ünneplő törtenelmi gyülekezet áll előttünk, amely íme megvalósította, hogy Várkudura “zúgva száll, vissza száll a magyar turulmadár”. Ezen a történelmi helyen, egy olyan történelmi akaratról van szó, amely szolgálja a magyar nemzetpolitikát és az együttműködést, amely ma példát ad. Nem elegendő, hogy a turul visszaszálljon, hanem mindennapjainkban kell visszaállítani azt ami belőlünk sarjad, a reményt amely együvétartózásunkat megerősíti. Erre bíztat ma a visszahonosítás nagy lehetősége. Moldovan Nicolae polgármester elmondta : A mai, egy különleges esemény a magyar közösség életében. Kötelességünk az, hogy egymás szimbólumait tiszteljük, ezért a helyi közigazgatás felkarol minden olyan kezdeményezést ami maradandó dolgokat alkot a közösség számára és ezt csak akkor érhetjük el ha tiszteljük egymást. Szilágyi Mátyás főkonzul így fogalmazott: A mai nap nemzeti összefogásunk jegyében zajlik. A turul már nem hadijelkép, hanem a megbékélés és az együttműködés jelképévé kell váljon, a mindennapok gyakorlati feladatainak megoldásában kell segítsen, mint lelkesítő, felemelő jelkép. A szobor előtt, Petőfi Sándor Nemzeti dal című versét Tordai Zsófia adta elő, majd ismét Killyén Ilka művésznő verses öszeállítása következett. Az avatási ünnepség Nemzeti Imánk eléneklésével zárult.
Az eredeti szobor avatásán, 1941-ben, négy levente állt őrséget a szobor mellett. Most, kettő kozülük, Konrádi Árpád és Konrádi Dániel újra őrséget állt. Nekik Felföldi Zoltán, Lakitelek polgármestere, a Mezőségi Örzőkör elnöke adott át emléklapot. Könnyes szemmel Dani bácsi elmondta : nem hittem volna, hogy hetven év viszontagságai, elnyomása és megpróbáltatásai után ezt a napot megérem. Nagy tömeg, a falu apraja – nagyja, elszármazottak, vendégek, az érdekvédelmi és a civil szervezetek képviselői, a környező települések lelkészei és küldöttsége vett részt az ünnepségen. Elégedett, mosolygó arcok és büszkeség jellemezte e nevezetes napot, mert a kuduiak jogosan büszkék arra amit kitartó munkával és közös akarattal megvalósítottak. A turul visszaszállt, újra ott díszeleg a várkudui templomkertben.
A delutáni közös ebéden, az almásmálomi “Almavirág” néptánc együttes és a nemrég alakult várkudui néptánccsoport szórakoztatta az egybegyülteket. Majd az est folyamán emlékplakettet osztottak minden 1940 és 1945 között született várkuduinak és a szomszédos települések küldötteinek.