Templomszentelés Nagyidán – 2010, október 10 – Soli Deo Gloria

Kolozsnagyida első fennmaradt írásos említése 1322-ből néz vissza reánk a pápai tizedjegyzékben: Ida. Magyar személynévi névadás. A magyarok által gyéren lakott vidékre, a Mezőség északkeleti részére a 12. század közepén kezdődött a szászok betelepítése, amely a tatárjárás után újabb lendületet vett. A falutól keletre lévő várhegyen a középkorban vár állt, ma már csak csekély nyomai látszanak. A tekintélyes 60 x 180 m kiterjedésű várról nem sokat tudnak, ásatás nem volt, területén főként 14. századi cserépedény töredékeket találtak. A reformáció idején, a szászok lutheránusok, a magyarok először lutheránusok, majd reformátusok lettek. A 15. században megkezdődött a vidéken a vlachok, románok betelepülése is. 1910-ben 552 román, 134 magyar, 179 német és 269 cigány lakosa volt. Középkori katolikus lakossága a reformáció idején lutheránus lesz, a szászok azok is maradnak, míg a magyarok reformátusokká válnak, s így két egyházközség a középkori egyház örököse, két templommal e század elején is. (Ref. Névkönyv. 1894. 33.) A református 1860-ig anyaegyház, azután Teke társegyháza.

A templomépítés története

     Makkfalvi Dózsa Endre alispán 1895 október 22- én tartott közgyűlésen megemlíti, hogy : „ roskadozó az Isten háza és omló félben van a papilak „ . A közoktatási kormány felépítette a magyar tannyelvű általános iskolát, egyházi segítség nélkül. Ezért az egyház által felkínált, de ígénybe nem vett helyen „ egy modern ígényeknek megfelelő templom építtessék „. Erre nézve fölajánl 100 forintot, 10 öl követ, szekér és kézimunkát szükség szerint . Kónya János 20 forintot és egy öl követ, H. Lászlóné és Demeter Mihály 15 -15 forintot. Ugyanakkor kéri, hogy erre a célra használtassék fel: 1,835 forint központilag kezelt tőke, 1,025.67 forint Igazgatótanácsnál levő és besztercei takarékpénztárban letétbe helyezett 400 forint valamint a papilak eladásából származó jövedelem. 1896 a milleneum éve. A gyülekezet emlékünnepélyt tart május 17-én. Idézem Debreczeni Gyula lekészt ” kegyelettel emlékezik meg szeretett királyunk jelenleg dicsőségesen uralkodó Első Ferencz József őfelségéről, aki velünk együtt ünnepli a magyar nemzet e dicső ünnepét „ . Az ünnepséget közgyűlés követi, amelyen javaslat születik : „ milleneumi alapítvány letételére valamely közhasznú időkre szoló cél elérése végett „ Két javaslat hangzik el : 1. A Templomépítésre áldozza az egyházközség az összes vagyonát 2. A kántori és papi kepe megváltása a meglévő tőke kamataiból. Az elsőt elveti a közgyűlés, hiszen „ az egyház összes anyagi vagyonát felemésztené és amúgy is „ van egy a mostani ígényeknek megfelelő jó karban levő imaház” ( Megfigyelni, hogy 5 év múlva, hogyan vélekednek az imaház állapotáról ). A papi és kántori kepe megváltását egyöntetűen elfogadják azzal az indokkal „ne a szegény fizetésképtelen nép” hanem a meglévő tőke kamatból fizettessen ki „ Ekkor a kántor temetési stólája 50 krajcár és a fuvardíja ( költsége ) 80 krajcár. 1896. december 6-i közgyűlési határozat : „ se kepét, se stólát, se fuvardíjat a hívek semminemű fizetésre ne legyenek kénytelenek teljesíteni. Minden az Igazgatótanácsnál levő lévitai alapból fizettessék ki.

Előmozdulás templomépítés ügyében

    1902 június 29 – én az Igazgatótanács jóváhagyta a templom építési tervét és a költségvetést. Valószínű, hogy Dózsa Endre alipsán és Debreczeni Gyula lelkész közbenjárására. Ekkor a gyülekezet a magyar királyi belügyminiszteriumhoz folyamodik gyűjtési engedélyért. 1902 feljegyzés az imaterem tarthatatlan állapotban van.

                             Első Gyűjtés

      Minden előlegesen beszerzett állami és egyházi engedély és jóváhagyás után, négy önként jelentkező egyháztag indul el a templomépítés érdekében egy esztendős gyűjtőútra, Erdély és Magyarország előre meghatározott településeire „ felkeresni magyarország és erdély nevezetesebb városait és egyházközségeit „. Indulás előtt pontosan jegyzőkönyvbe foglaltatik, hogy a gyűjtés során mi illeti meg a gyűjtőket és mi az egyházközséget. Az első gyűjtőút alkalmával a begyűjtött összeg egyharmada a gyüjtőké és a kétharmad az egyházközségé. Elindul : Rákosi János és Rákosi Péter, valamint Demeter Mihály és Mantovai Péter. A szerződés és az előzetes egyezség ellenére a gyűjtők husvétkor hazatérnek, mert „ nem képesek annyi adományt gyűjteni, hogy magukat fenntartsák és az egyház javára is megfelelő értéket gyűjtsenek ( 1903 aug 6 ). Demeter Mihály „inkább börtönben tölti az évet mintsem mégegyszer kimenni..gyűjteni”. Az egyházközség rosszalja döntésüket és visszaküldi őket az egyezség szerint az út folytatására. Demeter Mihály semmiképpen nem vállalja a további gyűjtést. Ekkor jelentkezik Fülöp István és Sófalvi József, aki viszont később mégsem indulhatnak el mert “ nem mehetnek nejeik beleegyezése nélkül , nélküle vállalták és azok beleegyezésüket megtagadták „. Rákosi Péter és Rákosi János 1567,08 koronát gyűjt, Demeter Mihály és M.Péter 922,26 koronát…”.

                                 Második Gyűjtés

      Második gyűjtő útra jelentkezik : Mántovai István,Sófalvi József, Rákosi Péter és Rákosi József. Ekkorra a gyűjtött pénzből való részesedés 50 – 50% változik egyházközség és gyűjtő fele – fele arányban részesül. A két gyűjtőút során összesen 3,557 korona gyűlt össze ami végül a templom építési költségeinek 1/3 – át tette ki. A gyűjtéssel kapcsolatban majdnem 30 jegyzőkönyv foglalkozik, hiszen szép számban akadtak hiányok, vádaskodások ebben a kérdésben. Rákosi Péter szerint társa 1904 január 10 – én meghamisította a jegyzőkönyvet. Tóth Ferencz técsői református lelkész szerint Rákosi Péter pedig „ ittasan szégyent hozott az egyházra „. Rákosi Józsefet a hajdúnánási rendőrség elfogja egy névtelen feljelentő levél alapján. A könyvet és a pénzt elveszik tőle, őt hazaküldik”. Később évekig húzódik a hiányok tisztázása, befizetése vagy magtagadása.

A templomépítés kezdete

    1907 – ben Szabó Gerzson építész elkészíti a templom és a torony tervrajzát, illetve költségvetését, amely ekkor 9,726 korona. Két vállalkozó jelentkezik árlejtésre : a zselyki Ruzsinka Pál és a tekei Szabó János, de ők közös megegyezéssel még 40 % – ot kérnek, azaz 3,200 koronával többet. Árlejtésről szó sincs. 1908 –ban az összeomolott galaci templom anyagát kéri az egyházközség az építkezéshez. Fontos adat ez annak érdekében, hogy galacon volt református templom. 1909 – ben Walter Simon szászrégeni vállalkozó fölvállalja, hogy 10.000 koronáért elvállalja a templom felépítését : „ a szimmetri a kedvéért a telek közepébe, az országut fele a toronnyal és az elejével, a határvonaltól befele 2 öllel „ a gyülekezet kérésének megfelelően. 1909 julius 23 – án az alapkőletétel alkalmával imát mond Debreceny Gyula tekei lelkész. 1909 december 5 – én kérik Darkó Lajos galaci birtokost, hogy a Wesselényi féle harangot adja át az egyházközségnek.Közben számtalan alkalommal fogalmazódik meg a segélykérés és a további gyűjtés szükségessége. Ezek közül egyet emelek ki csupán „ A Gusztáv Adolf egylet javára az egyház pénztárából 2 korona adomány szavaz meg az egyházgyűlés és ezután a templom belső felszerelésére adomány segéllyért folyamodik a szegény egyház a Gusztáv Adolf egylethez”( 1910 május 17 ). 1910 – es esztendőre készen van a templom, jóllehet a belső bútorzat elkészülése és a templom használatba vétele valamikor később történik. Ekkor „ a templom lábazati fala nincs cementel kivakolva „. Ma száz évvel később megcsodálhatják újból a szépen kirakott templomalapot.Két időpont ismert, 1910 július 17 amikor átadatik a templom kulcsa. Ennek megfelelően ma a száz éves a nagyidai református templom. Valamint 1912 július 7-e ,templomszentelés kitűzött időpontja, amikor ígét hirdetne dr. Kenessey Béla püspök. A templomot átvevő szakmai bizottság megállapításai: A rózsaszín nem egyházi szín, visszautasítjuk, egy éven belül átfesteni A padló nagyon vékony, egy évet várni kell és ha szükséges a vállalkozó költségén ki kell cserélni…ma is megvan Ablakok alá vízelvezető csatornát készíttessen az egyházközség. Csatorna ereszt készíttesen két lefolyással az egyházközség. Addig 40 cm földdel megemelni a templomfal közelében levő részt.

A templom javítása 1996 -2010 között

        1996 – ban a templombelső jó állapotban van az 1995 vagy 1994 – ben elvégzett javításoknak köszönhetően. Hogy akkori javítás előtt pontosan milyen állapotban volt a templom adataink nincsenek. 2000 – ben hollandiai és tekei fiatalok, valamint a nagyidai gyülekezet segítségével a templom teljes belső bútorzatát sikerül átfesteni. Ugyanekkor egy nyárádmenti vállakozó kijavítja a templom és a torony külső falát, újrafesti a templomkülsőt és a tornyot. A toronyra ekkor új dísz kerül a régi megrozsdásodott helyébe. Ugyanekkor Fazakas Márton gondnok vezetésével az egész tetőt sikerül újrarukkolni számtalam cserepet és tetőlécet kicserélve. Az ekkor elvégzett munkát már eleve állagmegőrzés céljából végeztek el, amíg anyagi lehetőség lesz egy komoly és átfogó munka elvégzésére. Ennek az idejét most hozta el a Jóisten. 2010 április 21 – én kezdődik el a munkálat és lényegében szeptember 24 – én a templom készen van. A munkáltokat Pap Mihály tekei presbiter és csoportja végezte el. Az elvégzett munkálatok : a templom és a torony teljes külső vakolatának eltávolítása, fal letisztítása, újravakolása, tincselése és festése. A tető átrukkolása, cserepek részleges és a kupáscserepek teljes cseréje. Kémény padlásszínt utáni kiemelése téglából, a templombelső kimeszelése, ajtók ablakok újrafestése, az ablaküvegek szilikonnal való beragasztása, templomalap köveinek kifugázása, a templomtorony bádogfedelének részletes lefestése, a templombejárat feletti egykori dísz visszahelyezése. A javítások összköltsége : 50.000 lej, amiből a nagyidai egyházközség 7.790 lejt gyűjtött össze 10 esztendő alatt. Ezt az összeget Fazakas Márton gondnok gyűjtötte össze nagy szorgalommal az egyházközség földjeinek jövedelméből, perselypénzből, úrvacsorai adományokból. 2010 – ben minden nagyidai választójogosult egyháztag személyenként 50 lejjel járult hozzá a templomjavításhoz és az egyházfenntartóként befizetett szemályenkénti 50 lejt is erre a célra fordították. A fennmaradó összeg, hitel, melynek rendezése a nagyidai egyháztagokat nem terheli.                Székely József Botond lelkipásztor megköszöni Fazakas Márton gondnoknak és a nagyidai híveknek, hogy annak ellenére, hogy gyakran nehezen tudták megérteni és elfogadni gondolatait, Isten ügyére való tekintettel megfeledkezetek szegénységükről és támogatták a templomuk megújítását; Pap Mihály presbiter – vállalkozónak és csoportjának, hogy minőségi munkát végzett hűséggel és kitartással;valamint mindazoknak akik bármivel hozzájárultak a templomjavításához és nem utolsó sorban azoknak akik az ünnepi ebédet előkészítették, Nicula Sandu presbiter – szakácsank.           Végül mindazért amit megérhettünk ezen a napon „Soli Deo Gloria „ Vagyis egyedül Istené a dicsőség.

U.I. Külön köszönet Székely József Botond lelkipásztor aprolékos levéltári tevékenységéért, amely lehetővé tette a fent leírt történtek nyilvánossági előterjesztését.