Gondolatok egy szoboravatás margójára

Boldog az a nép, mely tud ünnepelni!
Nagy örömömre szolgált, hogy 2010 október 10.-én Várkuduban lehettem, ahol együtt csodálhattuk meg, amint a turulmadár újra kitárja szárnyait a református templom udvarán. Úgy érzem, hogy ez a nap fontos fordulópont volt életemben. Meggyőződésem, hogy nemcsak nekem, hanem több száz magyarnak is, akik az 1945-ben lerombolt szobor visszaállításának lehettek tanúi.
A turulmadár őshitünk, ősi nemzeti szellemiségünk szent madara, amely a hajdani dicsőségünket hirdeti. A turul a magyarság régmúlt esztendeit köti össze a jelennel, a mitikus, szent madár kifejezi származásunkat, merész, kitartó, kizárólag magyar és egyedülállóan a miénk! Ezért, visszaállítása is magyar ünnep!
Ki gondolta volna ezelőtt 20 éve, hogy Várkuduban turulmadarat fognak avatni? Ezért, tenni kell a dolgunkat, nemcsak ünnepeken, hanem hétköznapokon is. Mert ezeréves törtenelmünket, hagyomanyainkat, kultúránkat csak így adhatjuk át a következő nemzedékeknek! Vállaljuk azt, hogy magyarok vagyunk, bárhol is lennénk e nagy világon!
Sajnos Trianon számos terület és sok millió magyar idegen uralom alá hajtását jelentette, de nemcsak, hanem szoborrombolást és kultúrapusztítást is, szobrainkat egytől egyig lerombolták. Várkuduban is ez történt 1945-ben, de hála Istennek, hogy sikerült e szobrot visszaállítani!
A turulmadár nemzeti szimbólum, hirdeti a magyar eredettudatot, a törtenelmi folytonosságot, a Magyar múltat és a Magyar jövőt.
Gratulálok a várkudui gyülekezetnek, főképpen a lelkipásztornak, Lapohos Attilanak, aki nem kis erőfeszítés árán, bebizonyította közösségének, a várkudui magyaroknak, a Beszterce-Naszód megyei magyaroknak, az erdélyi magyaroknak, az anyaországnak és a nagyvilágnak, hogy összefogással és akarattal van eredmény és nincs lehetetlen.
Isten áldja mindazokat, akik megmaradásunkért küzdenek!

Décsei Atilla,
Az RMDSZ Beszterce-Naszód megyei elnöke