Vándorcsizma néptánc találkozó Tekében

Újabb rendezvénnyel bővült a Beszterce – Naszód megyei magyarlakta települések művelődési és hagyományőrző tevékenységének sorrendje. Tekében második alkalommal szervezték meg a Vándorcsizma néptánc találkozót, 2010. szeptember 5-én.
Teke a Mezőség keleti peremén, Szászrégentől 25 km-re északnyugatra, Besztercétől 36 km-re délre fekszik. Nevének eredete valószínűleg török eredetű személynévből való. Első említése 1318-ban Theke. A középkorban szász település volt, 1403-ban mar iskolája működött. 1446-ban mezővárosként említik, Szent László napján országos vásárral. 1486-ban felmentik a jobbágyi szolgáltatások alól és két újabb vásár tartására kap szabadalmat. Ebben az időben több halastóval bír, 1820-ban csapolták le hatalmas, a Szászerkedre vezető úttól egészen Szászaknáig terjedő halastavat. 1565-ben alakult meg a közös evangélikus – református káptalan. Bőrtermelése jelentős volt, 1566-ban, mint bortermelő város, olyan kiváltságot kapott, melynek értelmében területére tilos volt sört bevinni. 1610-ben Giorgio Basta generális felperzselte. 1791-tol a református magyar lakosok anyaegyházat alapítanak. Gótikus stílusú evangélikus temploma a 14. században, tornya a 15. században épült, a templom várfalait 1870-ben bontották le. Református temploma 1844-ben, romai katolikus temploma 1880-ban épült. Városias kultúráról árulkodik, hogy a 19. század első felében felnőtt polgárainak túlnyomó többsége legalább a nevét le tudta írni. 1874 és 1884 között rendezett tanácsú város volt, de nem bírván az ezzel járó költségeket visszaalakult nagyközséggé. Jelenleg túlnyomó többségben románok, magyarok (közel 300 református, félszáz romai katolikus), cigányok és már nagyon kevés szász lakja.
A találkozó szentmisével kezdődött a romai katolikus templomban, bemutatta Antal atya, dési ferences szerzetes. Ezután a művelődési otthonban Fel-csíki, Nyarad- menti, só vidéki, mezőségi és széki táncokban gyönyörködhetett a közönség, a bálavásári “Vásár”, a nagykendi “Csillagok”, az erdőszentgyörgyi “Száz Fonat” és a tekei “Tulipán” ifjúsági tánccsoport előadásában. Felléptek a tekei és a nagykendi furulyások. Népdalokat adott elő Somogyi Beáta és Szabó Franciska.
A találkozó kezdeményezői és szervezői Mihálci János iskolaigazgató, Kiss Ilona tanárnő es Veress Kálmán marosvásárhelyi táncoktató, valamint a tekei magyar közösség, támogatói pedig helyi magyar és román vállalkozók és magánszemélyek.
A találkozó szervezéséről Mihálci János elmondta: Ezelőtt két évvel meg voltunk hívva Maros megyébe, Erdőszentgyörgyre, ott láttuk, hogy milyen szép ez a rendezvény és megszületett az ötlet, hogy Tekében is rendezzük meg. Meghívtuk Veress Kálmánt, hogy táncot tanítson a tekei fiataloknak. A tekei szülők eleitől fogva beleegyeztek és támogattak, sőt román szülők is szívesen engedték gyerekeiket magyar táncot tanulni és még anyagilag is támogattak. A jövőre nézve, a tekei közösségtől függ, hogy továbbra is támogatnak, de biztosak vagyunk abban, hogy még sok évig fenn tudjuk tartani a Vándorcsizma néptánc találkozót.
Veress Kálmán táncoktató, a Maros Együttes szervezője, aki több Maros megyei település ifjúsági és diákcsoportja mellett, a tekei táncosoknak is az oktatója, Kálmán bácsi, ahogy tanítványai nevezik, a hagyományőrzés fontosságáról az ifjúság körében kifejtette: Én úgy gondolom, hogy nemzeti öntudatunk megőrzése érdekében ez egy nagyon fontos pillanat, hiszen a fiatalnak szüksége van szórakozásra, kikapcsolódásra és mondjam azt , hogy szüksége van arra, hogy néha szakadjon el a családtól, önállónak, szabadnak érezze magát . Erre kitűnő alkalmat kínál a Vándorcsizma találkozó, hiszen ezek a csoportok felváltva házigazdák. A Maros megyeiek kirándulnak Besztercére, a beszterceiek pedig több alkalommal eljönnek Maros megyébe. A tekei fiatalokról elmondhatom, hogy nagyon lelkesen álltak a táncoktatás mellé, mindennapi szóval élve ez feldobta őket. Nem mindig lehetek közöttük, de Kiss Ilona tanárnőt dicséri, hogy amit leadok lelkesen és nagyon szépen megtanulják. Ez azt jelenti, hogy van csoportmunka, van csoportszellem, látszik, hogy érdeklődnek a kultúra iránt. Ezt a színpadon is kijelentettem, hogy szép dolog az, hogy román gyerekek is bekapcsolódnak és a magyar kultúrát is megtanulják, minden előítélet nélkül. Én úgy érzem, hogy ez egy színfolt Teke kulturális életében, legyen itt román tánc is, német tánc is, cigány tánc is. A lényeg az, hogy létezik itt a szórványban egy csoport, aki a magyar kultúra iránt érdeklődik, kötődik születésétől fogva a magyar kultúrához, vagy valamelyik szülő által, vagy egyáltalán barátok által.
A találkozó, a közös vacsora után, táncházzal zárult, ahol baráti kapcsolatok alakulnak ki, nem csak az ifjak, hanem a szülők között is. Talán a hagyományőrzés és a néptánc mellett ez is lényeges, mert megerősíti összetartozásunkat, ápolja kapcsolatainkat, melyek nélkül a szórvány elvész és a szórvány nélkül a tömbmagyarság is veszélybe kerülhet.