65 esztendős néni nyírja ki Gordon Brown karrierjét

z újkori brit politikatörténet talán legnagyobb, potenciálisan végzetes baklövésének terhével a vállán készülhet a harmadik – egyben a jövő heti parlamenti választások előtti utolsó -, csütörtök este esedékes miniszterelnök-jelölti tévévitára Gordon Brown kormányfő, akinek maradék választási esélyeit is valószínűleg romba döntötte balsorsszerű találkozója Mrs. Duffyval.
A 65 esztendős Gillian Duffy, aki Manchester egyik északi elővárosában, Rochdale-ben él, öt perc alatt lett a világ leghíresebb brit választópolgára. Brownt a tévévita előtti utolsó kampánynap programja éppen Rochdale-be szólította, és már távozóban volt, amikor egy asszony a tömegből kiabálni kezdett felé. A kormányfő stábja odavitte Brownhoz Mrs. Duffyt, aki személyesen is kifejtette panaszait egyebek mellett arról, hogy a kelet-európai EU-tagállamokból érkező sok munkavállaló szerinte a helybéliek elől veszi el a munkalehetőségeket.

Brown igyekezett azzal érvelni, hogy jóllehet Nagy-Britanniában egymillió külföldi EU-polgár él és dolgozik, ugyanakkor más EU-tagállamokban egymillió brit keresi kenyerét. Ez úgy-ahogy megnyugtatta a hölgyet – aki egyébként mindig is a kormányzó Munkáspárt szavazója volt -, és az eleinte indulatoktól fűtött szóváltás végül baráti hangnemben, kézfogással ért véget.

Brown ezután beszállt szolgálati Jaguarjába – elfelejtve, hogy még mindig a zakójára van erősítve a bekapcsolt mikrofon, amelyet a látogatást egyenesben közvetítő tévétársaságok kedvéért viselt.

Miközben a kocsi elindult a következő programhelyszín felé, az egész ország élőben hallhatta, amint a kormányfő indulatosan kérdezi, hogy „kinek az ötlete volt” Gillian Duffy odahívása. „Ez egy katasztrófa … nem lett volna szabad összeengedni velem azt a nőt … ez egy bigott asszony, és még azt mondja, hogy Labour(-szavazó) volt … nevetséges”.

Innentől elszabadult a pokol. Borult a hírtelevíziók kampányközvetítési programja csakúgy, mint maga a kampányprogram. Brown, akinek következő megjelenése a BBC rádió helyi stúdiójában volt, homlokát tenyerébe temetve, összetört ember benyomását keltve kért töredelmesen elnézést az országtól, majd pedig visszahajtatott Mrs. Duffy házához, ahol a felháborodott özvegyet személyesen is megkövette.

Ez azonban valószínűleg már nem sokat segít. Mrs. Duffy szerény otthona előtt letáborozott a világsajtó, a brit és a külföldi hírtelevíziók azóta is onnan kezdik és ott fejezik be híradóikat.

Ilyen előzmények után állnak ismét a kamerák elé csütörtök este – ezúttal a birminghami egyetem meghívott közönsége előtt – a három fő parlamenti párt miniszterelnök-jelöltjei. A Munkáspárt képviseletében Brown, a konzervatívok színeiben David Cameron, a Liberális Demokratáktól Nick Clegg vitázik, csakúgy, ahogy az előző két alkalommal. A harmadik tévévita kijelölt témája a gazdaság, de politikai kommentátorok előrejelzései szerint Brownra az egyetemi előadóteremben is rávetül majd Mrs. Duffy árnyéka.

Pedig a brit gazdaság állapota is bőven ad vitatémát. Beszélni kellene például arról, hogy a brit statisztikai hivatal e héten közzétett előzetes becslése szerint a márciussal zárult 2009-2010-es pénzügyi évben meghaladta a 11 százalékot a hazai össztermékhez mért államháztartási hiány. Ez a legmagasabb brit deficit azóta, hogy a statisztikai hivatal 1947-ben elkezdte a rendszeres éves hiányösszesítések közlését.

A választások utáni hiánycsökkentés módja az egyik legvitatottabb kampánytéma, ám a pártprogramok szakértői vélemények szerint nem nagyon tükrözik a komor valóságot.

A Financial Times a választási programokban szereplő ígéretek összevetésével a minap arra az eredményre jutott, hogy azok teljesítéséhez mindhárom párt esetében egyaránt 30 milliárd font fedezet hiányzik. A gazdasági napilap számításai szerint a pártprogramok maradéktalan végrehajtásához 1100 fonttal kellene emelni egy átlagos brit háztartás éves adóterhét.

Az egyik legnagyobb londoni gazdaságelemző központ, a Centre for Economics and Business Research (CEBR) nemrégiben kiadott átfogó prognózisa szerint a jelenlegi helyzetben súlyos, hozzávetőleg 100 milliárd fontos költségvetési kiigazítást kell végrehajtania a következő brit kormánynak ahhoz, hogy középtávon fenntartható legyen a brit államháztartás finanszírozása.

Kérdés, hogy minderről mennyi szó esik majd Birminghamben, és mennyire uralja el a vitát Mrs. Duffy.