Levél Markó Béla szövetségi elnök úrnak

Tisztelt Elnök úr,

             
            Egyáltalán nem örvendek annak, hogy időnként bátorkodnom kell ilyen módon tájékoztatni Önöket a Beszterce-Naszód megyei eseméyekről, viszont a helyzetek kikérik maguknak. Ismerem az alapszabályzatot, tudom az eljárásokat és nemsokára kényszerülve leszek azokhoz folyamodni .Végképp meggyőződtem arról, hogy a Beszterce városi szervezet mondhat, kérhet, írhat, javasolhat bármit, mert leveleinket még csak válaszadásra sem méltatják.  
Mindezek ellenére ismételten figyelmükbe ajánlom a Beszterce-Naszód megyei RMDSZ elnökének inkompetenciára valló, helytelen és rosszindulatú ügyintézési kísérleteit, valamint a Megyei Állandó Tanács eggyes tagjainak újabb „bravúrját”, amellyel a megye magyar közösségének érdekeit szándékosan  károsítják. Néhány gondolat erejéig vázolom az alprefektusi tisztségre való jelölés trilógiájának első és második részét.
         
I. Mindnyájan jól tudjuk, hogy a 188-as törvény -köztisztviselők kinevezésére vonatkozó-  előírásai,  a Hivatalos Közlöny szerint nem módosultak 2007-ből. Ennek ellenére, megyei szervezetünk Állandó Tanácsa úgy gondolta, megpróbálja ezeket figyelmen kívűl hagyva, a legkevésbé esélyes jelöltjét, azaz Borsos K.L-t futatni, noha már akkor decemberben, volt a jelöltek között alapfeltételeknek mindenben megfelelő személy, akit a MÁT nevesített, mint jelöltet. Amint a 2010 január 6-i megyei ügyvezető elnökségi gyűlés jegyzőkönyvéből is kitűnik Markó Béla szövetségi elnök figyelmeztette Kocsis Andrást, hogy Borsos K.L. nem lévén köztisztviselő nem nevezhető ki alprefektusnak. Kocsis azonban sztoikus kitartással ragaszkodott a kezdettől kudarcra ítélt javaslata mellett. Három hónapra, a szövetségi elnök ismételt figyelmeztetésére és számtalan sajtóbotrányra volt szükség, hogy jobb belátásra bírják. Egyedül  Kocsis András önfejű és diktatórikus magatartásának köszönhető, hogy a megye magyarságának három hónapja megígért alprefektusi tisztség, betöltetlen. Közben a Megyei Tanácsban már megszavazták az idei költségvetést, a PDL-vel aláírt protokollum pedig szemfényvesztésnek bizonyult, hogy a „kiharcolt” megyei igazgatói és aligazgatói tisztségekről ne is beszéljek. Mindezek másképp alakultak volna, ha kinevezett alprefektusunk lett volna.
            Aki írni/olvasni tud és a sajtót is figyeli, könnyen láthatta, hogy az érdekvédelmi szervezetek, más megyékben nem mertek olyan könnyelműen cselekedni, mint nálunk. Idézem az Új Magyar Szó cikkét: „a jelöltek mindegyike – Borsos K. László kivételével – rendelkezik már intézményvezetői tapasztalattal. Horváth Levente és Pataki Csaba korábban volt már alprefektus, Böndi Gyöngyike a máramarosi kormányhivatalt is vezette, Pásztor Sándor jelenleg a nagyváradi önkormányzat RMDSZ-frakciójának vezetője, Ambrus Károly pedig a kereskedelmi kamaránál tölt be vezető tisztséget.”
           Másszóval, mindenki igyekezett tiszteletre méltó köztisztviselőket jelölni, hogy kinevezésük már csak formalitás legyen.
          
           II. Március 10-én megadatott a második esély. Némelyik helyi szervezetet írásban értesítették afelől, hogy melyek az alprefektus kinevezésének alapfeltételei és annak figyelembe vételével jelöljenek. Olyan szervezetek is voltak, amelyeknek újra nem szóltak a jelőlés lehetőségéről és kimaradtak (pl.Komlód, Nagysajó, Baca, Sajóudvarhely, Naszód). Ezek azok a „kis” szervezetek, melyek véleményére nem kíváncsi a megyei elnök és a Megyei Állandó Tanács eggyes tagjai. Tudatos diszkriminációról bizonyítottak ismét.
           Ettől eltekintve, a mostani jelölésen az 5 személy között, már 3 köztisztviselő neve is szerepelt, viszont az Állandó Tanács ezúttal is konzekvenciáról akart bizonyítani. Az öt  jelölt közül, újra egy olyat nevesített, aki nem köztisztviselő. A személyről el kell mondanom, hogy helyi szervezetünk tagja, több éves aktív RMDSZ tevékenysége van, ügyes, iskolázott, tiszteletre méltó személy, akinek megvolt adva a lehetőség(úgy mint helyi szervezetünk bármelyik tagjának), hogy a kiírt kritériumokra hivatkozva, jelölve legyen az alprefektusi tisztségre. Viszont a Városi Közgyűlésen, melynek egyedüli napirendi pontja az alprefektusi tisztségre javasolt személy jelölése volt, ahol ő maga is jelen volt, csak egyetlen egy jelölés történt, amely nem az  ő személyére szólt. A Közgyűlés kimondott figyelmet fordított arra, hogy a jelölt teljes egészében megfeleljen a követelményeknek, ne legyen ok halasztani egy ilyen „súlyos” tisztség betöltését.
            Azt mondják, a múltat jó ismerni, hogy arra alapozva, majd jobb döntéseket hozzunk a jövőre nézve. Ezt próbálom kiemelni, ezt szeretném hangsúlyozni.
            Mellesleg jegyzem meg azt is, hogy a Megyei Állandó Tanács két tagja (az ötből) kérte az MKT összehívását, hogy az válassza ki az öt jelölt közül a legalkalmasabbat és az alapfeltételeknek megfelelőt az alprefektusi tisztségre, akinek az iratait majd felterjesszék a SZÁT-hoz. A MÁT egyik tagja pedig megtagadta a szavazásban való részvételt, mert kérésüknek nem tettek eleget.
             Beletörődtünk abba és nem várjuk el, hogy Önök bármit is tegyenek ez ügyben. Meglehet igazuk is van. Saját erőnkből kell megmutassuk, hogy összetartunk és tisztességesen, becsületesen, demokratikus módon, a többség akaratának fogunk érvényt szerezni a jövőben.
             Emiatt lesz egy harmadik része is „az alprfektusi tisztségre javasolt személy” sorozatnak,  és a Trilógia majd megszületik.
             Isten áldja Önt!       

 
Tisztelettel,
Kerekes Csaba
RMDSZ Beszterce területi elnöke