Meglátogattuk Csikszeredát…

A novemberben megszervezett történelem vetélkedőn részt vevő tanulokat az iskola, a Communitas Alapítvány támogatásával egy két napos kirándulásban reszesítette. A kirándulás fő célja az Egyiptom Művészete a Fáraók Korában cimű kiállítás látogatása, mely a Csíki Székely Múzeumba volt.
    A kirándulásra péntek reggel kilenckor elindult  47 diák és 3 kísérő tanár: Antal Attila, Deák Zoltán és Varró Ilona .
    Első megállonk Szovátán volr, ahova 3 orai utazás után érkeztünk. Elsétátunk a Medve-tóig és sokunk részére ez volt az első alkalom mikor ezt befagyva csodálhattuk. Ezenkivül Kovács tanárúrral találkoztunk, akivel pár szót is váltottunk.
    A második megállo Korond volt, ahol emléktárgyakat vásárolhattunk az otthoniaknak. Korondon sem időztünk sokat, hisz a nap rövid s nekünk még 3 megálló maradt a pénteki napra: Farkaslaka, Udvarhely és Homoród.
    Farkaslaka, mint jól tudjátok, Tamási Áron szülőfaluja, ezért elmentünk meglátogatni a házat, ahol ő és még 12 testvére felnevelkedett. A szülőházat unokaöccse, Sípos Lajos-aki több mint 80 éves -részletesen, tájszolásosan bemutatta nekünk és beszámolt az író életéről. A házban még megtekinthető a régi berendezés, sőt Tamási Bölcső és bagoly cimű művében szereplő kis bölcsőt is láthattuk, mely 13 gyereket ringatott el. A ház falai tele voltak a farkaslakai író képeivel, okleveleivel és kézírataival. Távozásunk előtt Tamási Áron szép sírját is megnéztük.
    Következő megálló Udvarhely volt. Itt nem volt egy fix programunk, ezért fél orányit azt tehettünk amit akartunk, azzal a feltétellel, hogy majd vigyázumk egymásra.Kiszállva a búszból egészen más világba érzed magad,hisz mindenki magyarul beszél. Mégis számos esetben tapasztalhattuk, hogy mennyire helytelenül használunk eggyes szavakat, és ott senki sem szégyeli azt, hogy kijavítson.
    A székelyudvarhelyi megálló után a végállomás felé közeledtünk s csodálatos táj fogadott minket : a lenyugvó nap vissza-vissza pillanatgatott a havas fenyveserdokre. Ennek közepette álltunk meg  a homoródi „jó borvizet” inni, amire a híres svédországi magyar énekesünk is szívesen emlékszik a Gyere velem a Hargitára cimű dalában.
    Végül megérkeztünk Csíkszeredára. Nagy volt az örjöngés mikor megláttuk szobáinkat. A bentlakás legfelső szintjén voltak szobáink, ezért a szép berendezésen kivül égre tekintő ablakaink csillagok ezreinek ragyogását mutatta be nekünk.
    Rövid éjszaka után eljött a szombati nap. Nem volt veszteni valo idő, korán kellett kelnünk, mert 10-kor már várt ránk a múzeum. Antal tanár úr egy volt évfolyamtársa szíveskedett nekünk bemutatni a kiállítást. Sok fáraó szobrot tekinthettünk meg miniatűrben, balzsamozásnak köszönhetően még máig is megmaradt fáraókori testrészeket és még sok más érdekességet.
    Itt a múzeum megdijazta a vetélkedőt megnyerő csapatot(Flămând Edina , Füstös Henrietta-Heléna, Magyarosi Éva-Noémi, Kertész Ingrid-Rebekka, Székely Evelin-Ági), azonkivül a belépő számukra ingyenes volt.
    A csíkszeredai állomáson felszálltunk a buszra, mely megállás nélkül ment Segesvárig. Itt a Segesvár régi részében voltunk, ahol a szászarhitektura jellegzetsségeit, szépségeit figyelhettük meg. A segesvári toronyban is jártunk, melynek erkélyén megnézhettük, hogy ha valamely fővárosba szeretnénk menni hány km-t kellenne megtegyünk odáig.
    Legutolsó megállonk Vásárhely volt, hol a MC Donald’s-ban voltunk, utána pedig hazaindultunk.
    Antal Attila tanár úrat is megkértem, hogy pár szót szoljon a kirándulásról:
„Kellemes meglepetés volt számomra ez a sok előkészítésben részesült kirándulás, főleg ami a diákokat magatartását és hozzáállását illeti, hisz semmilyen kihágást sem követtek el és pozitívan reagéltak minden kérdésre, kihívásra. Annak örvendek legjobban, hogy hazaérkeztünkkor az összes kiránduló ajkán az a kérdés lengett, hogy mikor lesz a következő törci vetélkedő, aminek megérdemelt díja volt: ez a kirándulás. Így a továbbiakban a diákok továbbra is minél többet megismernek a régmúlt időkről, Egyiptomról, a tatárokról, vagy talán éppen szülődöldünkről, Erdélyről, ezáltal megtanulják azt, hogy tiszteljék és becsüljék őseinket, múltunkat, hagyományainkat.”