Beszterce fekvése

Beszterce rövid története

       Beszterce,Bistricia,Bistritz,Bistrita …. egy északerdélyi város,ami nevét a mellette levő gyorsfolyású folyóról kapta. Az egyszerű turista,e gyönyörű város történelmi központján áthaladva,meglepődik mennyire épen megmaradtak a múlt emlékei: az evangélikus templom,a Búzasor, a reneszánsz épületek tömkelege . A házak piros fedelei fölött a közeli erdők zöldellnek. A város már korán ismertté vált lakosai szorgalma által s habár a történelem viszontagságai nem kimélték, máig mesél nekünk a régmúlt időkröl, emberekről, akiknek sikerült itt egy fejlett gazdasági és kulturális központot létrehozniuk.

        Ez a hely már a neolitikumban lakott volt, ezt bizonyitják a régészeti ásatások. A régészek trák, római, gepida, valamint szláv nyomokra is bukkantak.

         A XII. század végén , a Beszterce folyó melletti királyi földön  ( Fundus regius) jelent meg ez a szász város. Az itteni szászok  nem érkeztek egyszerre a II. Géza által betelepitett szászokkal,akik II. Endrétől kapták előjogaikat 1224-ben. Életük sok ideig külön zajlott az Olt-, Küküllő- és Maros-menti szászokétól. Betelepitésük szisztematikus volt, szerződésben szögezték le előjogaikat és kötelezettségeiket. Honnan jöttek és mikor? Pontosan nem lehet tudni,ugyanis az akkori oklevelek nem élték túl az idő morzsoló erejét, azonban a helyi lakosok hagyományainak megfelelően az óradnai szász bányászok egyik idetelepedett ága, akik még azelőtt Magyarország északi részéből, pontosabban a Szepességből kerültek ide.

        Gyors fejlődését a város annak is köszönhette, hogy itt találkoztak a Moldva és Bukovina felé haladó kereskedelmi útvonalak. A szászok előjogokat  és bizonyos  szabadságokat  élvezve, megtarthatták hagyományaikat,kultúrájukat, hagyományos öltözéküket, ami az akkori időben a nemzetiségre utalt.

         Az 1200-as évek elején már saját városbirával rendelkezett a város, őt Emerich von Zalzburgnak hivták. 1241-ben a tatárjárás szörnyű pusztitást vitt véghez Besztercén, noha egy korabeli forrás szerint az itteniek keményen ellenálltak. 6014 ember vesztette életét ,lehet,hogy a szám túlzott,de mindenesetre megsinylették a támadást.A szász gyarmatosok idővel számos területre tettek szert, ahol sokszor nemesi jogokat is kaptak, igy saját városaikban legtöbbször  megszerezték a vezetői szerepet.

         Beszterce városában a mesterek és kereskedők a középső rendet képviselték; a város legfőbb utcáin laktak. A XV. századdal kezdődően közülük választották a város tanácsosait.

         Beszterce harmadrendű lakossága a legtávolabbi utcákon,  sokszor a város falain kivül lakott, ahonnan veszély esetén hivták őket csak elő.

        Az Árpádházi királyok alatt, de főleg az Anjou  királyok idejében a város jelentősen fejlődött, ugyanis mindig a királynék birtokában volt, csak neki kellett adózni.1405-től szabad királyi város lett, Luxemburgi Zsigmond rendelete által. A város élére a királyi biró kerül, a vezetőséghez tartozott a szenátus is, tagjai az esküdtek voltak. Együtt a Városi Tanácsot alkották.

         A XV. században Hunyadi János kezébe került Beszterce, aki azonban továbbra is tiszteletben tartotta a szászok jogait, sőt megengedte nekik, hogy részt vehessenek a szebeni szász székek tanácsán.Hunyadi halála után Mátyás királyé lett a város, ami kedvezett a szászoknak, mivel megengedte nekik,hogy lebontsák édesapja várát és annak anyagából bekeritették várfalakkal a várost.

        1600-ban Básta osztrák generális megtámadta a várost, mivel az Báthory Zsigmonddal szövetkezett, aki a város kapitányának Vitéz Miklóst nevezte ki, segitségére 200 székely érkezett. A tábornok megkezdte az ostromot s habár a város sokáig ellenállhatott volna, a szászok a székely katonák tudta nélkül kiegyeztek az osztrák sereggel. Egy bizonyos összeg fejében kiméletet igértek a városnak, valamint szabad elvonulást a székelyeknek. Ami következett, az szörnyű volt, ma is úgy emlékeznek rá, hogy Beszterce Fekete Vasárnapja : az elvonuló székely családokat, kb. 800 személyt Basta katonái kiméletlenül kirabolták és lemészárolták. Az elvonuló székelyek közt voltak az eddig itt lakó magyar családok is.Ettől a pillanattól kezdve, majdnem két évszázadig Besztercén csak szászok éltek és csak egy vallást gyakoroltak,az evangélikust.

       1668-ban a fejedelem Apafi Mihály lett.Az ő idejében tartották először az országgyűlést Besztercén. Apafi 1772-ben elrendelte, hogy minden város befogadja az örményeket,igy Beszterce is kénytelen volt a rendeletnek alávetni magát. Az örmények a Fa utcába költöztek. Kezdetben a hangulat puskaporos volt, lévén ,hogy az örményeknek a vallásuk is idegen, vagyis katolikus volt. 1712-ben,amikor a pestis behatolt  Besztercére is, az első áldozatok az örmények között voltak, igy ez egy jó ok volt elűzésükre. Az összes örményt kilakoltatták innen – hátrahagyva vagyont, házat, az örmények Szamosújvárra költöztek.

        A török-osztrák háború idején, ami 1716-ban tört ki, Erdély védelem nélkül maradt. A tatárok újra betörtek az országba, Besztercét újra kifosztották.

        1762 – ben  Mária Terézia császárnő létrehozta a második román határőrezredet  Naszódon, igy Beszterce elvesztette Óradnát,ami a legfontosabb jövedelmi forrása volt a városnak. 1780-ban meghalt a császárnő, utóda II. József volt, aki felvilágosult uralkodóként az állam modernizálódását célozta. Nem törődött a régi rendekkel, ami kiváltotta a szászok elégedetlenségét is. A császárt nem hatotta meg a német származásuk, 1781 – ben elismerte a más nemzetiségűek jogait a császári földön: concivilitas néven mindenkinek egyforma jogai vannak a császár földjén. A románok egyforma jogokat kaptak a többi nemzetiségekkel,ezt a jogot már nagyon rég várták. 1782 – ben a szász városok letétjét államositották, 1784 – ben  beszüntették a régi rendet, aminek alapján megfosztották a szászokat előjogaiktól, autonómiájuk elveszett. Eltörölte a szász nevet is, ugyanis nem akarta elismerni egy állam jelenlétét egy államban. A szászok kénytelenek voltak befogadni városaikba a románokat, magyarokat, zsidókat, örményeket, cigányokat stb. Beszterce kapui kinyiltak egy pár nemes neve előtt is: Bethlen, Cserényi, Fekete, Sombori stb. A város falain kivül rengetegen találtak lakhelyet: pl. 180 román család. A román családok a város felső részébe, a magyar családok a város alsó részébe költöztek.II. József  halála után a város újra autonóm lett. Az 1848 – as szabadságharc idején  Urbán tábornok, a második naszódi határőrezred vezére, csapatait bevezette Besztercére, azonban Bem tábornok nemsokára átvette helyét, legyőzve őt. Beszterce egy része elhagyta a várost, a többiek fehér zászlóval várták a győztes csapatot. Bem tábornok mindenkinek kegyelmet igért, a fegyverek letételét kérte, és bevezette a hadi törvényszéket.

         1849  július 10 – én a várost elfoglalták az orosz csapatok, akik újra átadták a várost  az osztrákoknak. Az abszolutizmus idején újra beszüntették  a szászok autonómiáját. 1862 – 1863 között a város le kellett bontassa várfalait és kapuit,ugyanis az állam szerint elavult volt már. Mára a múlt emlékének csak a Kádárok bástyája maradt meg, valamint egy – egy helyen beépitve a várfal maradványai.

        1867 – ben létrejött az Osztrák – Magyar Monarchia, a régi Habsburg Birodalom helyett. Erdély egyesült Magyarországgal, Ferencz József Magyarország királya lett. A nemzetiségek törvénye személyi jogokat biztositott minden polgárának, az anyanyelv használatát megengedte minden téren, autonómiát biztositott a civil és egyházi szervezeteknek. 1876 – ban a szászok előjogait beszüntették, ezentúl a szászok csak kultúrális autonómiát élvezhettek. A szászok vagyonát ezentúl csak kultúrális célokra fordithatták.

         Beszterce Beszterce – Naszód vármegye központja lett.

         A XIX. században a városba nagyon sok zsidó költözött. Ők letelepedési jogot kaptak és számos előjogot Bethlen Gábor gróftól. Kereskedési joguk volt, pálinkát árulhattak, amit eddig a keresztények lealacsonyitónak néztek. II. József megnyitotta számukra minden város kapuját, kereskedhettek, műhelyeket nyithattak, saját iskolákat létesithettek, amit nagyon komolyan életbe is ültettek.

         A XV. században, az indiai származású cigányok Erdélybe is elértek. Báthory István fejedelemtől némi előjogokat kaptak. A besztercei dokumentumok megemlitik elsőként Mikoló vajdát . A XIX. században rengetegen  költöztek a város szélére: 1857 – ben 248 – an laktak a városban. A legtöbben kovácsok, kádárok, kanalasok, téglások voltak. Néhányan a város zenészei lettek.

         Az első világháború véres harcai nem érintették direkt módon a várost. A beszterceiek azonban megérezték emberi veszteség által a nagy világégést valamint anyagi szempontból is sokat veszitettek.

         1918 környékén a besztercei és a közeli falvakban lakó románok gyűlést tartottak Besztercén.  Megválasztották az itteni románok tanácsát aminek elnöke Gavril Tripon lett.  Létrehozták  a román Nemzetőrséget is. Az  itteniek képviselői résztvettek az 1918 december 1.- i országgyűlésen is.

         A következő  periódusban egészen megváltozott a város. Bevezették a román közigazgatást.  1919-ben I Ferdinánd meglátogatta Besztercét Mária nevű  feleségével együtt. Az új közigazgatási rend szerint Beszterce 1926 január 1.-től Beszterce-Naszód megye központja lett. Első főispánja Gavril Tripon.

        A második világháború idején Beszterce újra magyar közigazgatás alá került, azonban nem sokáig. Az  oroszok közbeavatkozásának köszönhetően  újra sikerült Erdélyt visszaszerezni a román csapatoknak.

        A kommunista rendszer alatt , az alacsony életszinvonal nagyon megviselte Beszterce lakosságát is. Ekkor született az az ötlet , hogy a nyugati államok visszavásárolhatják  külföldön lakó állampolgáraikat.

       Városunk ekkor kezdte elnyerni mai etnikai összetételét. A szászokat visszavásárolta a német állam , a zsidókat Izrael. A kommunista ideológia szerint a munkások birodalma következett, igy a város lakossága is felszaporodott a környező falvak, valamint Moldva népességéből is. A mai lakosság összetétele egyáltalán nem tükrözi a Beszterce városának múltját, ami annyi évszázadon át túlélte az idő viszontagságait, hisz ha igazság szerint lenne, a Szép fenyő-t most O Tannenbaum-nak énekelnénk Besztercén…
Köszönjük Antal Attila történelemtanárnak.