Bimbóból lesz a virág…

Láttak-e már egy semmit mondó kis virágbimbóból kifejlődni egy csodálatosan gyönyörű-szép virágot? Akár a levelekből előbújó tulipánt?

Ilyen virágbimbó volt ezelőtt tíz évvel a Besztercén megnyitott kollégium-bentlakás. Találgatták az emberek mi lesz ebből,” tudunk-e gyönyörködni majd a virágában?” ,  ha lesz egyáltalán virág. Természetesen a „gyümölcsre” még gondolni sem mert senki, kivéve azokat, akik mertek álmodni, tenni, dolgozni, mertek kérni. Kérni a Jó Istentől, kérni az embertársainktól, mit is? Hitet, erőt, erkölcsi- és anyagi támogatást, jövőt!

A cselekedetet mindig megelőzi a beszéd. Hangosan kimondjuk mit akarunk, azért, hogy elsősorban mi halljuk meg, másodsorban a mellettünk élők tudatába jusson el mi a tennivaló.

2009 szeptember közepét jelölte meg néhai Dr. Pap Géza nagytiszteletű püspök úr a Hajnal utca 7-es szám alatti épület – Református Gyülekezeti Központ és Bentlakás- felszentelésének időpontjának. Ez egy határidő volt, meg kellett lenni az épület felépítésével, berendezésével, sőt takarításával is. Az „aratni való” sok volt, de minden napra küldte a Jó Isten a „munkásokat”. Mindig annyit, amennyire éppen szükség volt. Azóta eltelt kereken 10 év és ma is úgy vagyunk, hogy minden napra kirendeli a Jóisten a bentlakók mindennapi betevő falatját, melegét, gondtalanságát, illetve a működéshez szükséges munkatársakat. A Jó Istenbe és a jó emberekbe vetett hitünk mindig erőt adott a tovább jutáshoz.

Mert természetesnek tűnik, hogy működik a bentlakás, de voltaképpen nagy odafigyelésre van szükség ahhoz, hogy rutinná váljon minden nap. A működéshez pénz kell, semmi sincs ingyen, sem a gáz, sem a villany, de még az asztalra kerülő gőzölgő finom étel sem. Valakinek fizetnie kell érte. Ebben is segítséget kapunk, nap mint nap.

Állandó segítségünk az elmúlt években az anyaországi Bethlen Gábor Alapítvány volt. Ez a segítség adott mindig reményt a munkához. Tudtuk, hogy így jövőt tudunk építeni, jövőt a megmaradásunkhoz, túlélésünkhöz. A nagy globalizációban, az itt, Erdélyben élő magyaroknak legnagyobb értéke és kincse kell legyen az anyanyelv, az identitás, a kultúra, meg a gasztronómiánk. Mert az vagyok, amit eszem, amit gondolok és amit cselekszem. Tegyük hát a jót magyarságunkért, kereszténységünkért!

A Bibliában Jézus is azt tanítja nekünk „Legyen neked a te hited szerint!”

Tegyünk hát a hitünk szerint, hogy beérjen a „gyümölcs”!