Kirmecz 2019

Ha február másodikát követő hétvége, akkor Zselyken bál van! Kirmeczi bál! Idén sem volt másként, 2019. február 9-én, a másodikát követő hétvégén! Nem állíthatom, hogy mindenki tudta, de mégis sokan eljöttek.

A PRO ZSELYK Egyesület 15 éve rendszeresen megszervezi a kirmeczi hagyományápoló mulatságot, melyről megyénk érdekképviseleti elektronikus honlapja elmondja, hogy mi volt, hogy volt, kiknek volt, kik voltak…

És ennyi is jólesik a kis közösségnek.

A hagyomány szerint a KIRMECZ egyházi ünnep, és ezt követi a bál. Most is a templom volt a Kirmecz ünnepi megnyitásának helyszíne. Tóth Csaba Zoltán tiszteletes úr nagyszerű prédikációja foglalta össze közösségünk teendőjét: dolgozni lélekkel és szívvel, a jövő biztató! A fűtetlen templomban több mint száz ember hallgatta az igemagyarázatot, de senkinek nem jutott eszébe a hideg miatt kimenni. Köszönjük a lélekből jövő prédikációt, érző lelkekre talált!

Kedves olvasó, tudtára adhatjuk, egyre többen keresnek fel minket, mert a lehetőség sokkal több, mint a látszat. Ebben az évben is itt voltak Lajoskomárom nagyközségből a barátaink, a magyarországi Forgatós Kamara Néptáncegyesület képviselete, és a meglepetés, hárman az autentikus magyar népzenét játszó budapesti Magos Együttestől, akik nemrég adtak ki egy zselyki népzenét is tartalmazó sikeres lemezt (DVD).

És hogy az elején kezdjem, már péntek délutántól a vendégek és a helybeliek összeálltak hagyományos zselyki táncot próbálni, autentikus zenére táncoltak, tanultak profi táncosokkal, zenészekkel… Együtt felnőttek és gyerekek, zselykiek és nem zselykiek. Olyan hangulat alakult ki péntek este, mint gyermekkorom kirmeczi bálján szokott lenni. És ami a legfontosabb, hogy a Magos Együttestől jelen lévő három zenész – hegedű, brácsa és nagybőgő – muzsikáját nem kellett üvöltő hangosítókon átvezetni. Mindenki jól hallotta! Onnan tudom, hogy mindenki jól táncolt, még a legtávolabbi sarokban is, a kályha mellett!

A szombati program igen változatos volt. A legfiatalabb zselyki unokák népdalokat énekeltek a kultúrházat teljesen megtöltő közönség nagy örömére. Aztán az okostelefonok fiatal gazdái mutattak be nagyon kedves és megható kisfilmeket, Miért jó zselykinek lenni címmel. Meglepően szívhezszóló és újszerű módon jelenítették meg azokat az érzelmeiket, amelyek a szeretet szálaival kötik őket a gyökereikhez, Zselykhez.

Ebéd után sem volt megállás. A felnőttek programjai következtek: a hagyományos zselyki kolbászt készítők kolbásztöltő versenye, amelyen a csapatok a „jó rígi kalbászt”-t próbálták elővarázsolni, a legjobb tudásuk szerint, és amibe bekapcsolódtak a lajoskomáromiak, hozva saját ízeiket! Amíg sült a kolbász a kultúr konyhájában, a nagyteremben a bormustra kapott helyet, ahol a zselyki bortermelők fehér, rozé és vörös borait kóstolta végig a zsüri.

Minden vetélkedőn voltak nyertesek és nyeretesek, mivel mindenki nyert jó hangulatot, szórakozást és egy nagyon vidám napot! Persze, nagyon szép és hangulatos, Zselykről szóló oklevelekkel tértek haza, akik mertek megmérettetni.

Azt már nem is mondom, hogy a versenyeken  felkért bíráló bizottságok tagjai mennyi fejtöréssel, vitával és bizonygatással tudtak döntést hozni a legjobbakról, legfinomabbakról és legügyesebbekről.

Ahogy szól a mondás: „Minden jó, ha a vége jó!” – este bál következett, a Csigás banda húzta a talpalávalót, nagy kitartással kivilágos-kiviradtig!

Hogy mindezt honnan tudom? Hát onnan, hogy én is ott voltam, ettem, ittam, táncoltam és a vidámságból jól betarisznyáltam!

No de vége lett, felkerekedtek, de nem dióhéjba, hanem autóba s hazamentek.

De a zselykiek maradtak, mert köti őket a fogadalom: „ZSELYK VOLT, VAN, LESZ!”

 

U.I.

Köszönet támogatóinknak: a Bethlen Gábor Alapnak, az RMDSz Communitas Alapítványának és minden résztvevőnek.