Sorsfordító nők Beszterce-Naszód megyében

Olyan nők méltatását és díjazását helyezte központba az RMDSZ Beszterce-Naszód megyei Nőszervezete május 30-án a Besztercei Magyar Házban, akik életük folyamán közösségük mozgatórugójaként hozzájárultak annak építéséhez, fejlődéséhez, gazdagításhoz.

 Olyan nőkről hangzott el laudáció, akiknek tevékenysége nyomot hagyott a helyi közösségekben, akik segítettek abban, hogy otthon érezzük magunkat Erdélyben, illetve Beszterce-Naszód megyében és büszkék legyünk hagyatékainkra, értékeinkre, örökségünkre. Továbbá olyan nők munkáját mutatták be, akik hozzájárultak a helyi közösség fejlődéséhez, az anyanyelvű oktatás, a kulturális élet, vagy a közösségi tevékenységek szervezése által.

Az erdélyi magyarság több mint ezer éve értéket teremt, itthon, a szülőföldünkön. Száz évvel ezelőtt elmozdították a fejünk fölött a határokat, de mi akkor is erős, bátor, gyarapodó közösség maradtunk, amely napról napra építkezik, hozzátesz elődei munkájához.  

Ilyen gondolatokkal jellemezett az RMDSZ Nőszervezete az első alkalommal megrendezett Sorsfordító Nők esemény név alatt tíz hölgyet: Bauer Ilona – Óradna, Marusceac Anna – Beszterce, Kiss Ilona – Teke, Ferencz Szép Sára – Beszterce, Köblös Erzsébet – Beszterce, Sárkány Panna – Beszterce, Muzsi Anikó – Beszterce, Damó Mária – Apanagyfalu, Krizbai Rózsika – Bethlen, László Jolán – Bethlen.

Bauerné Madarász Ilonát (sz. 1942 – m. 2013) Koszorús Zoltán méltatta, aki kiemelte, hogy „ámbár nagyváradi születése, férje után Óradnára költözött és hamar beilleszkedett az ottani közösségbe. Az időpont egybeesik az óradnai magyarnyelvű oktatás beszüntetésével. Rendszerváltás után, fáradságot nem kímélve lendült munkába, egyéni kezdeményezésre sikerült számos óradnai gyereknek ösztöndíjat szerezni, hogy magyar környezetben általános, közép sőt felsőfokú iskolát végezhessenek.” Idővel, Bauer Ilona kezdeményezésére beindult a fakultatív magyar oktatás is és jelenleg is megyénkben, Óradnán tanul a legtöbb gyerek magyarul, ebben a konstrukcióban. „Bauer Ica közvetlen közreműködésével az óradnai gyerekek, fiatalok és nemcsak, részt vettek az évek folyamán mind a helyi, mind a megyei magyar kulturális rendezvényeken. 1999 decemberében Csíkszeredában Bauer Ilonánaknak ítélték a Juliánus díjat. Beder Tibor, az alapítvány elnöke adta át első alkalommal Beszterce-Naszód megyében a Julianusz díjat. A Bauer család élete és tevékenysége szorosan kapcsolódik a Római Katolikus egyházzal. A plébánia a magyar közösséggel összefogva felépítette a Reményik Sándor Közművelődési Otthont, ahol magyar nyelvű óvoda is működik.

 Bauer Ilona élete és munkássága szorosan egybezeng Reményik Sándor intelmeivel, Ő sohasem hagyta el a templomot és az iskolát, közel egy fél évszázadon keresztül, a radnai havasok, az Ünőkő lábánál.” – méltatta Koszorús Zoltán.
„Ica Néni szíve és lelke ott maradt Óradnán. Ő az óradnai magyarok apostola, emlékét tisztelni fogják és ezután minden évben szentmisén emlékeznek meg róla.” – hangsúlyozta Gáll Attila plébános a 2013. június 2-án Óradnán tartott szentmisén.
Békés nyugodalmat kedves Ica!

Marusceac Anna (sz. 1942) tanárnő laudációját Mihálci János tartotta. Mint matematika tanár dolgozott Tekében kilenc évig, majd a besztercei Andrei Mureșanu Főgimnáziumban volt matematika tanárnő, később pedig aligazgató. „Tekében a színjátszó csoport aktív tagja volt, a csoport vezetője is. Tőle vettem a példát, hogy matematika tanár legyek” – ismertette Mihálci János.

Kiss Ilona (sz. 1949) tanügyi káderről írt gondolatokat is Mihálci János ismertette az egybegyűltekkel. Ő 40 évet dolgozott a tanügyben, helyettesítő biológia tanárnőként. Két leány boldog édesanyja és 3 unokával büszkélkedik. Több közösségépítő és közösségformáló tevekénységben vesz részt „a tekei Tulipán tánccsoport oktatója, a csoport létrejöttétől, 2009 óta, valamint az RMDSZ tekei szervezetének alelnöke, a tekei PRO TEKE Egyesület alelnöke, a református egyházközség aktív tagja, illetve a Nőbizottság fontos tagja is.” – hangsúlyozta Mihálci János.

Ferencz Szép Sára (sz. 1952 – m. 2007) matematika tanárnőt, az Andrei Muresanu Főgimnázium aligazgatóját Marusceac Anna méltatta, aki kiemelte, hogy az egykori aligazgató tevékenységét a lelkiismeretesség, az odaadás, a magas szintű igényesség jellemezte. „Mindig úgy tanított, hogy tanítványai megszeressék a matematikát, jó eredményeket érjenek el és sikeresen vizsgázzanak. Úgy tanárnőként, mint igazgatóként is, megjelenésével, magatartásával és tevékenységével rangos helyet biztosított magának a közösségben.” – fogalmazott Marusceac Anna.

Köblös Erzsébet (sz. 1935 – m. 2014) tanítónéniről Toók Katalin mesélt. Az egykori tanítónéni „sok kisdiák őszinte nevelője volt. Ő volt az, aki azt mondta, hogy tenni kell valamit, hiszen ott az a sok falusi kisgyerek, akiket be kell hozni Besztercére, mert a szülőfalujuk határán kívül még sosem voltak. Erre alapozva látott napvilágot A nyelv csak élve tündököl, versmondó vetélkedő, amely később országos versennyé nőtte ki magát.” – emlékezett vissza Toók Katalin, aki felolvasta az elhalálozása után elhangzott méltatást, amelyet András Péter, református lelkipásztor írt. „Hitünk szerint – a hűséggel és jóindulattal végzett munkája jutalmául, a mennyei Atya őt is megajándékozza a dicsőségnek hervadatlan koronájával. Temetésén a vigasztaló ige az 1 Pét. 5: 2-4 alapján hirdettetett: „Legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésből, hanem örömest; sem nem rút nyerészkedésből, hanem jóindulattal;
Sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem mint példányképei a nyájnak.
És mikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőségnek hervadatlan koronájá
t.”

Muzsi Anikó (sz. 1946) munkásságát Müller Krisztina és Sztankovszky Zsuzsa tanárnők foglalták szavakba. „Ha egyszer a pedagógus szereti a munkáját, akkor jó pedagógus lesz. Ha szereti tanulóit úgy, mint apja és anyja, akkor jobb pedagógus lesz annál, aki minden könyvet elolvasott, de nem szereti sem a munkáját, sem a tanítványait. Ha pedig egyesíti önmagában munkájának s tanítványainak szeretetét, akkor tökéletes pedagógus. Lev Tolsztoj idézete meghatározza a jó iskola titkát is. Muzsi Anikó munkájával hozzájárult a besztercei magyar közösség megmaradásához, anyanyelvünk, hagyományaink ápolásához.” Müller Krisztina elmondása szerint nincs még egy munka, ahol ilyen sok munka és kudarc, de ilyen sok siker, ennyi ajándék, kellemes és kellemetlen meglepetés éri az embert. „A családban a történelem, az irodalomszeretet oltották bele. Besztercére az egyetem elvégzése után került, mivel ide helyezték ki tanítani. Nehéz volt megszokni ezt a vidéket, de mivel elfogadó és mindent beleadó természet, nem lázadozott a sorsa ellen, hanem határozottan tekintett a jövőbe. Szívesen dolgozott a gyerekekkel oktatás és kulturális téren is.” – ismertette egykori kolleganője, Müller tanárnő.  

Két értékteremtő, sorsformáló hölgyet méltatott Müller Krisztina, ennek következtében továbbá Sárkány Panna (sz. 1951) magyar szakos tanárnő közösségformáló szerepéről is fogalmazott. „Nagy Lászlót parafrazálva – élen álltak és messze látszottak, sose feledték, hogy példák voltak.” Sárkány Panna Radnótón született és a laudációból kiderült, hogy már kisiskolás kora óta szeretett olvasni. „Szülei egyszerű emberek voltak, de értékelték a könyveket, az irodalom iránti szomját és amikor csak tehették egy-egy könyvvel ajándékozták. Már ekkor született meg benne az elhatározás, hogy tanár lesz.” – hangzott el. 1974-ben kérte a kihelyezését Besztercére, a férjét követve. A kezdetekkor oroszt tanított, de nem a városban, így 16 évet kellett ingáznia, amíg sikerült Besztercén, az Andrei Mureșanu Főgimnáziumban elhelyezkedni magyar szakos tanárnőként, 1990-ben. „Itt pedig tett, amit tennie kellett. Tanított és nevelt, ami nem volt könnyű, hiszen volt olyan időszak amikor 30 órát kellett vállalnia, ami mellett ott volt a többi tevékenység is, amit szívvel lélekkel végzett. Kiemelkedő szakmai felkészültségének köszönhetően először fordult meg, hogy Beszterce a Mikes Kelemen magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny első helyet szerzett, valamint ez a tehetség a szavalóversenyeken is meglátszott, amikor az általa felkészített tanulók minden évben díjjal jöttek haza” – ismertette méltatója.

Muzsi Anikó és Sárkány Panna tanárnőkről összegezve elhangzott, hogy mindketten emberként, pedagógusként, anyaként határozott értékrendet képviselő pályát mondhatnak magukénak.

László Jolán (sz. 1950) francia szakos tanárnő Bethlenben, kulturális élet szervezője, a színjátszó csoport tagja volt. Elmondása szerint kiépítettek egy szoros kapcsolatot egy Nógrád megyei faluval, Ságújfaluval, akivel már 25 éve tart az együttműködés. „Az ötlet azon alapult, hogy Krizbai Rózsikával együttműködve úgy döntöttünk, hogy elvisszük a bethleni fiatalokat világot látni. Sok szép élményben volt részünk. Azóta is egyik évben mi megyünk hozzájuk műsorral, másévben ők jönnek hozzánk.” – fogalmazott László Jolán. Ez a kapcsolat olyan jól alakult, fejlődött, hogy az ottani felelősök egyik évben olyan kijelentéssel értékelték munkájukat a bethleni hölgyeknek, hogy „sokkal jobb és nagyobb magyarok vagytok ti, mint mi”. Mindezek mellett színjátszócsoportot is működtettek.

Krizbai Rózsika (sz. 1942) óvónőt egy dolog vezérelte munkássága során, hogy a kisgyerekekhez mindig úgy kellett lehajolni, mint egy virághoz. Annyira szerette munkáját, hogy nyugdíjba vonulás után is 16 évig tanított. „Hozzám kegyes volt a sors, hiszen megadatott a lehetőség, hogy 56 évet taníthattam, Almásmálomban, Somkereken és Bethlenben is.” – emlékezett vissza. Az idő során nagyon jól működött együtt László Jolánnal, leosztották a munkát.

Damó Mária (sz. 1943) magyar szakos tanárnő, jelenleg is tanít.

A Bethlen és környékét képviselő nőkről – László Jolán, Krizbai Rózsika, Damó Mária – Toók Katalin a következőképpen fogalmazott „aktív, tevékeny pedagógusok, akik a férjük oldalán oroszlánszerepet vállaltak a bethleni RMDSZ munkájában is. Ajtajuk mindig nyitva volt, ha valamilyen megmozdulás volt a településükön. Szív-lélek emberek voltak, neveltek, tanítottak, kulturális rendezvényeket szerveztek és fáradságot nem kímélve szíves vendéglátók voltak.”

Az esemény végén a méltatott nőket az RMDSZ Beszterce-Naszód megyei Nőszervezete a Sorsfordító nő díjjal tüntette ki, megköszönve tevékenységüket, átadott értékeiket.

Az esemény támogatója az RMDSZ által alapított Communitas Alapítvány, szervezője a Pro Hereditatem Egyesület és a megyei Nőszervezet.