Magyarosi Jolán képkiállítása „Megyénk régmúltja képekben”

„Mindig van valami, amit egy kép mellé lehet fűzni”, legyen az vidám, vagy szomorú esemény, vagy egy olyan pillanat, melyre érdemes emlékezni, visszatekinteni. A képek megelevenítik a halovány emlékeket, visszamutatnak a régi időkre, régi időkben régmúlt szereplőkre és színterekre. Emberekre, kik évtizedekkel ezelőtt éltek, ezeken a tájakon, vidékeken, melyet mi most otthonunknak mondhatunk. Egy régi fénykép, melyet a poros padláson egy eldugott dobozban találunk nagy érték. Az ilyen képek felkutatása, rendszerezése, digitalizálása és bemutatása pedig egy hatalmas kincs. Olyan kincs, melyhez nem lehet anyagi értéket hozzárendelni, hisz a mi szemünkben, akik itt élünk Beszterce-Naszód megyében Magyarosi Jolán munkája csodálatos, egyedi és megfizethetetlen. A múltunk egy nagy érték, múltunkat pedig ily formában bemutatni, nosztalgiával és büszkeséggel tölt el mindenkit. A régi idők emlékezetünkben mindig kiszíneződnek, megszépülnek. Látni azokat az embereket, akik lehetővé tették számunkra jelenkori létünket szeretettel és büszkeséggel tölt el.

            A képkiállítást, melynek a besztercei Magyar Ház, Wass György terme adott otthont, a házigazda szerepét betöltő Plesch Katalin, a helyi EMKE elnökasszonya nyitotta meg. Ezt követően Szabados János úr elszavalta Benedek Elek, Honvágy című versét. A jelenlevőket, Décsei Atilla-Lehel is köszöntötte, aki elmondta: „Ez a kiállítás rólunk, Beszterce-Naszód megyei magyarokról szól”, majd megköszönve Magyarosi Jolánnak munkáját így folytatta: „Ezt az áldozatos munkát nem kell, nem szabad abbahagyni, folytatni kell, ezáltal gyarapítva kulturális örökségünket”. A felszólalók rendjén Magyarosi Jolán következett, a képkiállítás megalkotója. Ő megköszönte az egybegyűlteknek és a támogatóknak a részvételt és segítséget, majd elmondta:” Ez a képkiállítás egy kezdet, egy kísérlet arra, hogy szórvány vidékünk népviseletét összegyűjtse egy nagy fotóalbumba. Ez egy hatalmas feladat, és lehet, hogy sosem lesz teljes, de attól függetlenül ezt a munkát, amit elkezdtem, folytatni kell”. Kerekes Erzsébet tanárnő József Attila, Mama című versével emelte az előadás „fényét”, majd ezek után Szilágyi Zoltán nyugalmazott történelemtanár méltatta a kiállítást s annak szervezőjét. Zoltán Kriszta énekelt a közönségnek, minekutána Tóth Zoltán Csaba evangélikus lelkipásztor szólt az egybegyűltekhez. Az előadás végét Szabados János zárta Dsida Jenő, Gyertyaláng című költeményével. Magyarosi Jolán szépen összeállított archív fotó-kollázst adományozott a Besztercei Magyar Háznak, majd ezután átvette Plesch Katalintól az EMKE elismerő oklevelét, melyet a magyar kultúráért tett fáradhatatlan munkájáért kapott. Köszönet illeti a népviseletbe öltözött szebbik nem képviselőit, akiknek jelenléte emelte az esemény színét és rangját. A képkiállítás nem jöhetett volna létre a Beszterce-Naszód megyei RMDSZ, a Scalaone és a Communitas Alapítvány támogatása nélkül.