Friss hírek

Magyarosi Jolán képkiállítása „Megyénk régmúltja képekben”

„Mindig van valami, amit egy kép mellé lehet fűzni”, legyen az vidám, vagy szomorú esemény, vagy egy olyan pillanat, melyre érdemes emlékezni, visszatekinteni. A képek megelevenítik a halovány emlékeket, visszamutatnak a régi időkre, régi időkben régmúlt szereplőkre és színterekre. Emberekre, kik évtizedekkel ezelőtt éltek, ezeken a tájakon, vidékeken, melyet mi most otthonunknak mondhatunk. Egy régi fénykép, melyet a poros padláson egy eldugott dobozban találunk nagy érték. Az ilyen képek felkutatása, rendszerezése, digitalizálása és bemutatása pedig egy hatalmas kincs. Olyan kincs, melyhez nem lehet anyagi értéket hozzárendelni, hisz a mi szemünkben, akik itt élünk Beszterce-Naszód megyében Magyarosi Jolán munkája csodálatos, egyedi és megfizethetetlen. A múltunk egy nagy érték, múltunkat pedig ily formában bemutatni, nosztalgiával és büszkeséggel tölt el mindenkit. A régi idők emlékezetünkben mindig kiszíneződnek, megszépülnek. Látni azokat az embereket, akik lehetővé tették számunkra jelenkori létünket szeretettel és büszkeséggel tölt el.

            A képkiállítást, melynek a besztercei Magyar Ház, Wass György terme adott otthont, a házigazda szerepét betöltő Plesch Katalin, a helyi EMKE elnökasszonya nyitotta meg. Ezt követően Szabados János úr elszavalta Benedek Elek, Honvágy című versét. A jelenlevőket, Décsei Atilla-Lehel is köszöntötte, aki elmondta: „Ez a kiállítás rólunk, Beszterce-Naszód megyei magyarokról szól”, majd megköszönve Magyarosi Jolánnak munkáját így folytatta: „Ezt az áldozatos munkát nem kell, nem szabad abbahagyni, folytatni kell, ezáltal gyarapítva kulturális örökségünket”. A felszólalók rendjén Magyarosi Jolán következett, a képkiállítás megalkotója. Ő megköszönte az egybegyűlteknek és a támogatóknak a részvételt és segítséget, majd elmondta:” Ez a képkiállítás egy kezdet, egy kísérlet arra, hogy szórvány vidékünk népviseletét összegyűjtse egy nagy fotóalbumba. Ez egy hatalmas feladat, és lehet, hogy sosem lesz teljes, de attól függetlenül ezt a munkát, amit elkezdtem, folytatni kell”. Kerekes Erzsébet tanárnő József Attila, Mama című versével emelte az előadás „fényét”, majd ezek után Szilágyi Zoltán nyugalmazott történelemtanár méltatta a kiállítást s annak szervezőjét. Zoltán Kriszta énekelt a közönségnek, minekutána Tóth Zoltán Csaba evangélikus lelkipásztor szólt az egybegyűltekhez. Az előadás végét Szabados János zárta Dsida Jenő, Gyertyaláng című költeményével. Magyarosi Jolán szépen összeállított archív fotó-kollázst adományozott a Besztercei Magyar Háznak, majd ezután átvette Plesch Katalintól az EMKE elismerő oklevelét, melyet a magyar kultúráért tett fáradhatatlan munkájáért kapott. Köszönet illeti a népviseletbe öltözött szebbik nem képviselőit, akiknek jelenléte emelte az esemény színét és rangját. A képkiállítás nem jöhetett volna létre a Beszterce-Naszód megyei RMDSZ, a Scalaone és a Communitas Alapítvány támogatása nélkül.