Friss hírek

150 éves a zselyki evangélikus – lutheránus templom

„Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok.”    Radnóti Miklós.

 

150 éves a zselyki evangélikus – lutheránus templom

Különleges eseményre került sor 2016. június 10 – 12. között Zselyken, amikor több, mint 350 résztvevő – gyülekezeti tag, vendég, elszármazott – együtt ünnepelhetett és adhatott hálát a 150 éves evangélikus – lutheránus templom fennállásáért.

Az istentisztelet ünnepi bevonulással kezdődött, ahol mindenki megcsodálhatta a szászos jellegű zselyki népviseletbe felvonuló asszonyokat – férfiakat, leányokat – legényeket, gyermekeket.

Borsos K. László, az Oktatásügyi Államtitkárság tanácsosa, Zselyk szülötte “zselykiesen” üdvözölte a jelenlévőket, majd az ünnepi istentiszteleten az igehirdetést Ft. Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus – Lutheránus Egyház püspöke végezte, aki prédikációjában felhívta a figyelmet a jelenkori szellemi – lelki rombolás veszélyére, kiemelte a megmaradás és élniakarás fontosságát, az Istenbe vetett hit megtartóerejét. Jelen voltak a még élő Zselyken szolgált lelkészek, Harcsár Sándor és Barcsa István, valamint Beszterce – Naszód megye történelmi egyházainak képviselői: Ft. Geréd Péter római katolikus főesperes, Vidican Alexandru ortodox esperes, a görög – katolikus egyház képviseletében Pop Narcis lelkész.

A szertatrás keretében leleplezésre került a Zselyken szolgált evangélikus lelkészek (1554 – 2016) emléktáblája, amit Adorjáni Dezső Zoltán püspök áldott meg, Szabados János Zselyk szülötte lélekemelő, művészi előadással szavalta el Benedek Elek “Honvágy” című versét és Magyarosi Noémi a zselyken fennmaradt  “Amerikás éneket” énekelte el. Tóth Zoltán Csaba helyi lelkész köszöntötte a jelenlévőket és ismertette a 150 éves templom főbb adatait:

“Nem tudhatjuk másnak e tájék mit jelent, e domboktól ölelt, völgyben meghúzódó falu, amit a lakók játékosan csak „gödernek” neveznek, nekünk azonban szülőhazánk és szellemi, kulturális bölcsőnk és az a fészek, ahol az emberi szív és lélek, sok bolyongás után megpihenve érzi a hazatalálás örömét és az otthon féltőn szerető karjainak biztonságát: Itthon vagyok!

E tájhoz pedig mindig is hozzátartozott és hozzátartozik ma is a templom, az Istenbe vetett hit és reménység megtartója, a lutheri örökség bástyája, ami kiállta az idő próbáját, a történelem és különböző változások viharait. Itt áll büszkén ma is a falu központjában jelezvén napról napra, ünnepről ünnepre, hogy megvan az ideje a munkának és megvan az ideje a szent dolgok megbecsülésének.

150 évvel ezelőtt az akkori egyházatyák és presbitérium eldöntötte, ha nem is  egyöntetűen, hogy új templom építessék. Sokan nagy megterhelésnek tekintették ezen elhatározást, ugyanis azokban az esztendőkben nagy szárazság volt a vidéken, ami veszteségeket és komoly károkat okozott a gazdák körében. Azonban a végső döntés Isten kezében volt és az Ő szerető gondoskodása révén elkezdődtek a munkálatok és egy év alatt sok munka és áldozat árán Isten dicsőségére felépült Istennek hajléka. Következő év február 10 – én szentelték fel a templomot és azóta is február első vasárnapja a Kirmec /templomszentelési/ ünnepet jelenti Zselyken.

Rab Gyula egykori lelkész a templom 100 éves fennállása alkalmával, az ünnepi közgyűlésen elhangzott jelentéséből idézek:

 „E szép templomot melyben most összegyűltünk sok – sok szeretettel és szorgalommal építették, de annál nagyobb nehézségekkel. A rendelkezésre álló adatok szerint 1865 – 68 – as években úgy Zselyken, mint a környék falvaiban nagy szárazságok voltak. Kölcsönt csak nagy nehézségek után utaltak ki Bécsből a templom építéséhez. Isten azonban gondoskodott két kiváló lelkészről Schatz Mihályról és Fóris Jánosról, akik mindent megtettek, hogy végül is felépítessen ez a szép templom. Az építőmester Józsa János zselyki születésű kőművesmester volt.”

A jelenlegi evangélikus templom sorrendben feltehetően a harmadik. Az első templom az 1736. évi tűzvész martalékává vált. A második 1865-ig állta az idők viszontagságait.

A jelenlegi templom szecessziós stílusban épült.

A főbejárattal szemben foglal helyet az oltár, melyet fára festett Krisztus kép ékesít. Az olajfestményt Kővári szignálta. Az oltáron található még a 12 apostol képe, amelyet az Amerikába kivándorolt zselykiek gyűjtéséből készítettek 1907 – ben.

 A főhajó baloldali részén 23, a jobboldalin 20 ülőpad van. Előbbiek a nők, utóbbiak a férfiak részére. A gyermekek és az ifjúság helye a karzaton volt.

A karzat kazettás, közepén van az orgona, melynek készítője Einschenk Károly, brassói orgonaépítő volt. Az orgona 1900. december 24-én Karácsonykor szólalt meg először, azonban 1918 – ban hadi célokra sípjait a katonaság elkobozta és beolvasztotta.

1930 – ban pótolják a beolvasztott ón sípokat. Erre az amerikába kivándorolt  zselykiek, illetve a helybeliek adományoznak.

Az oltártól balra van a szószék, mely 1876-ban készült. A belvilágot négy csillár ékesíti. Ezekből egy Gáspár Mihályné, kettő Kerekes Mihályné, egy pedig az Amerikába távozott asszonyok ajándéka. A szószék melletti falon két kisebb méretű márványtáblán az I. és II. világháború hősi halottainak névsora olvasható.

 A templom kisebbik harangja 1675-ben készült. A nagyobbik harang a nagyszebeni Schich-féle gépgyárban öntetett, 1922-ben. Ára 8776 lej volt, mely összegből 7622 lejt az egyházközség tagjai, 1154 lejt az Amerikába vándoroltak adományoztak. Ezzel a haranggal pótolták azt, amit a hadsereg 1916 – ban hadi célokra elkobzott és beolvasztott.

Az Amerikába elvándoroltak gyűjtéséből (1911) valók a ma is használatban lévő kegyszerek is: ezüst boros kancsó, úrvacsorai kehely, ostyatartó és paténa.

Nagyobb templomfelújítási munkálatok 1907 – ben, 1937 – ben és 1968 – ban voltak.

Utoljára pedig megemlítem a Zselyken szolgált lelkészeket, akiknek tiszteletére emléktáblát helyeztünk el. Ők voltak azok a szellemi ősők, akik küzdöttek, hintették alkalmas és alkalmatlan időben Isten igéjének magvait és nagy buzgalommal törekedtek, hogy a lelki közösség, az anyanyelv és a lutheri szellemiség megmaradjon és áthagyományozódjék a következő generációknak. Ez az örökség a mi ajándékunk és büszkeségünk. Közös feladatunk és felelősségünk, minden személyes érdeket és priorítást félretéve ezt ápolni, megtartani és továbbadni. Ettől vagyunk mi magyarok, ettől lesznek gyermekeink erdélyi magyarok és mindezzel együtt maradnak unokáink Zselykiek!”

Ünnepi beszédek hangzottak el, ahol Kovács Péter, az RMDSz ügyvezető elnöke kiemelte a közösség építésének és megmaradásának fontosságát, amit csak összefogással és közös akarattal lehet megvalósítani.

Magyarország Kormányának megbízásából Szili Katalin miniszteri biztos köszöntését tolmácsolta Varró Anna kabinettfőnők. Magyarország kolozsvári Főkonzulátusa képviseletében jelen volt Kecskés Tibor konzul. Az ünnepi beszédek rendjén  Beszterce – Naszód Megyei Tanácsának képviselője Florin Moldovan, Décsei Atilla az RMDSz Beszterce – Naszód megyei szervezetének elnöke, Pirtyák Zsolt Lajoskomárom polgármestere, Horea Petrut Sajónagyfalu polgármestere, köszöntötték és bátorították a gyülekezetet, azon hagyomány megőrzésére és ápolására, amit az ősőktől örököltek.

Az istentiszteletet a besztercei „Tudor Jarda” Művészeti Középiskola fiatal művészei tették színesebbé, akik klasszikus, vallásos tárgyú művekkel örvendeztették meg a hallgatókat.

Ezt követően szeretetvendégséget tartottunk, amelyen a Zselyki Fúvószenekar biztosította a térzenét.

A nap folyamán a program kulturális műsorral folytatódott, amikor sor került Simion Hegyi Margit, kolozsvári festőművész festménykiállítására, “Gyökerek” címmel, majd Tóth Zoltán Csaba előadására, a zselyki egyházközség emlékkönyvéről (1881 – 1950).

Programunk támogatásáért köszönetet mondunk Magyarország Kormányának, az Emberi Erőforrások Minisztériumának – Reformáció Emlékbizottság, valamint az RMDSZ – nek és  Communitas Alapítványnak,  a Beszterce – Naszód megyei Kultúr Központnak, a Zselyki Társas Szövetkezetnek és mindazoknak, akik szívükön viselik Zselyk sorsát, felvállalják és magukénak érzik az egyházközség munkáját.