Célkeresztben – Décsei Atilla Lehel

Neve: Décsei Atilla-Lehel
Született: 1978. november 4.
Családi állapota: Házas, kétgyermekes apa
Végzettsége:1997-ben végzett az Andrei Mureşanu Nemzeti Kollégium Fizika-Kémia szakán 2001-ben a BBTE Kémia és Vegyészmérnöki Karán diplomázik, majd 2007-ben ugyanezen egyetem Környezetvédelmi Szakán mesteri diplomát szerez
Foglalkozása: Mérnök
RMDSZ Tagság: 2001
Hobby: Akvarisztika

Az RMDSZ Beszterce-Naszód megyei elnöke. A helyhatósági választásokon a megyei tanácsosi székért a szövetség színeiben induló, első számú jelölt. Feladata nem könnyű, hiszen 2008-óta, nincs képviselete az általa vezetett szövetségnek a megyei tanácsban. Szemlélete szerint a gyökereket nem szabad elfeledni, az őseinktől szerzett tapasztalatot, tudást és hagyományokat, kamatoztatva kell tovább adni a jövő generációknak. A magyar nyelvű oktatásban és családban, mint a társadalom alapintézményeiben látja a megmaradás kulcsát szórványvidékünkön. A kétgyermekes büszke és boldog édesapát kérdeztük céljairól, és az eddig elért eredményeiről.
 
Ki valójában Décsei Atilla Lehel?
Az ilyen kérdésre, mindig nehéz válaszolni. A tisztségektől eltekintve, ha magamat kellene pár szóban leírnom, elsősorban büszke és boldog családapa vagyok. Kedves feleségemmel közösen 2005-ben alapítottunk családot. 2007-ben született a kisfiam, majd 2010-ben a kislányom. Mint családfő azt vallom, hogy azt a gazdag örökséget, amit szüleink, nagyszüleink ránk hagytak, kötelességünk gyermekeinknek továbbadni. Gondolok itt elsősorban az anyanyelv megtartására és szeretetére, a hagyományaink ápolására és megőrzésére. Nem szabad elfelednünk, hogy honnan származunk, tisztában kell lennünk a jelennel és tudnunk kell hova tartunk.
 
Közelednek a június 5.-ei helyhatósági választások. Ön a megyei RMDSZ listán indul, az első számú jelöltként.  Melyek az esélyek?
Úgy vélem, a helyhatósági választások elsősorban a helyi közösségekről szólnak (Ez nagyon fontos). Azok az emberek, akiket a helyi közösség választ a maga köréből nem feltétlenül politikai alapon. A magyar közösségben mi nem választunk, hanem szavazunk, éspedig arra a magyar jelöltre, akit már annak előtte a helyi közösség magának kiválaszt. Ezek a jelöltek bekerülve a helyi tanácsba, polgármesteri székbe, elsőként fognak szembesülni a mindennapi ember gondjaival. Ezen gondok utólag kihatnak a megyére is. Amennyiben sikerül ismét bekerülni a megyei tanácsba, ahol sajnos már 2008 óta nincs képviseletünk, a helyi közösségek gondjait sokkal hatékonyabban tudnánk orvosolni.  Ahhoz, hogy a magyar kisebbséget képviselni tudjuk úgy helyi, mint megyei szinten, a helyi közösségek támogatására van szükségünk. Senki ne gondolja, hogy a szavazata nem számít. Azt se, hogy más úgyis megszavazza a jelöltet helyette. 2008-ban kevesebb, mint száz szavazaton múlott, hogy elérjük az 5 százalékos küszöböt, ez településekre bontva 1-2 szavazatot jelentett. A szavazati jogunkkal mindnyájunknak élnünk kell, és ha élünk vele jó esélyünk van.

Hogyan sikerülhet most mozgósítani a szavazókat? Sokan azt állítják, hogy az idő ellenünk dolgozik.

Abban, hogy az idő ellenünk dolgozik, sajnos van némi igazság. 2002-óta járom rendszeresen a megye magyar lakta településeit. Tizennégy év alatt, megismertem a helyi közösségeket: Óradnától Mezőveresegyházáig, Bacától Rettegen át Besztercéig, Magyardécsétől Magyarnemegyéig. A helyi tanácskozásokon, istentiszteleteken, szentmiséken látni, hogy egyre kevesebben vagyunk. Ugyanazok a megtört arcok. Sajnos a fiatalság pár település kivételével, hiányzik. Összefogással, a helyi szervezetek aktív szerepvállalásával azonban nem lehetetlen elérni céljainkat. Ha mind elmegyünk szavazni, sikerülni fog.
 
Van e reális esély arra, hogy bejussunk a megyei tanácsba?
Reálisaknak kell lennünk, hisz nem lesz könnyű dolgunk. Én úgy látom, van esély. A küzdelmet nem fogjuk csak azért feladni, mert egyesek nem látnak esélyt bennünk. Az esélyünk a saját kezünkben van. A választáson való részvétel és szavazás közös ügy, nem egy személyre szavazunk, nem másért szavazunk, hanem azért, hogy közösségünknek, s ez által nekünk és családunknak, jobb életteret, életszín-vonalat biztosítsunk. Azonban némi szerencsére is szükségünk lesz, hiszen 2012-ben, annak ellenére, hogy jóval több szavazatunk volt mint 2008-ban, nem sikerült bejutnunk, a magas részvételi arány miatt. A mi felada-tunk, hogy minél többen és egységesen menjünk el szavazni. Ha elérjük az 5 százalékos küszöböt, akkor biztosan bekerülünk.
 
Mit nyerhetünk, és mit veszthetünk, ha sikerül, illetve ha nem sikerül a megyei jelölteknek bejutni a tanácsba?
Azok az eredmények, melyeket 2008-ig sikerült elérnünk megye-szinten, jól láthatóak a mai napig is. Egyszerű példaként említhetjük a kétnyelvű helységnévtáblákat. Radnaborberektől, Bacáig, Sófalvától, Újősig és felsorolhatnánk az összes magyar lakta települést, ahol a számunk eléri a 20 százalékot. Ha nem lettünk volna ott, biztosan nehéz lett volna e tábláknak a kihelyezése. A mai napig is vannak olyan szórvány megyék, ahol habár az adott települést megilletné a kétnyelvű helységnévtábla, ez a hiány a mai napig nincs megoldva. Ha nem jutnánk be a megyei tanácsba, ez elsősorban a helyi közösségeknek lenne káros. Sajnos 26-27 évvel a rendszerváltás után, még mindig ott tartunk, hogy számos településen nem megoldott az úthálózat korszerűsítése, hiányos vagy egyáltalán nincs jelen a közműszolgáltatás vagy az internetelérés. A legtöbb fejlesztési projekt az infrastruktúra terén, a megyei tanácson keresztül megy át. Ezeket a projekteket elő kell terjeszteni, meg kell őket védeni, és ami a legfontosabb ezeknek a projekteknek finanszírozást kell biztosítani. Támogatni kell ugyanakkor az egyházainkat. Ha sikerülne bekerülni a megyei tanácsba, a mostaninál több támogatást nagyobb mértékű finanszírozást biztosíthatnánk nekik.
 
Mit üzen az olvasóknak?
Bízom benne, hogy a magyar emberek továbbra is támogatni fognak minket. Annak ellenére, hogy 2008 óta nem vagyunk jelen a megyei tanácsban, ez idő alatt számos célkitűzést sikerült elérnünk. Jómagam hat éve vagyok a Beszterce-Naszód megyei szervezet elnöke.  Természetesen rengeteg teendőnk akad még. Úgy érzem mi nem csak szavakkal, de tettekkel is bizonyítottunk választóinknak. Biztosítani szeretném ugyan akkor az olvasókat arról, hogy ezután is harcolni fogunk magyar közösségünkért. Ott leszünk a helyi magyar közösségek mellett. Ott leszünk a magyar pedagógusok és diákok mellett, ott leszünk a lelkipásztoraink mellett, és ott leszünk minden magyar ember mellett, aki a segítségünket kéri, mert ez a feladatunk!