Keresztyén gyermektábor, Csomakőrös, 2015

  A zsoltár szava szerint az Úr az, aki vigyáz minden léptünkre, ki- és bemenetelünkre bárhol is járnánk. (121. zsoltár)

     Ezzel a meggyőződéssel indultunk útnak sokan Apanagyfaluból, Cófalváról, Illyefalváról és Sepsibodokról a csomakőrösi táborozóhely felé, ahol az említett négy református gyülekezet gyermekei július 27-31 között együtt táboroztak. Az apanagyfaluiak hosszú utat tettek meg a célig, hiszen 350 km és 6 óra után érkeztek meg.   A többiek türelmesen vártak az ebéddel. Miután mindenki elfoglalta a szálláshelyét, ismerkedő és csapatjátékokkal oldódott a hangulat, és nyolc csapat formálódott a 76 résztvevőből. A csapatok alkalomadtán versengtek egymással, de mindenekelőtt az egymásra figyelésben kellett megmutatniuk a misszióra való rátermettségüket, hiszen a nyolc csapat egy-egy misszionárius közösséggé alakult át, amelyeknek a feladata az volt, – alkalmazkodva valamelyest Kőrösi Csoma Sándor szellemi örökségéhez – hogy különböző világrészekre induljanak, ott helytálljanak és Krisztusról a helyieknek bizonyságot tegyenek.

     Így került sor a második napon az indiai misszióra, a harmadik napon az afrikaira, majd a negyedik napon az amerikai indiánok közti szolgálatra. Érdekes bemutatókkal és csoportfoglakozásokkal, játékokkal és feladatokkal volt tele minden nap. A résztvevő gyerekek igazi csapatokká erősödtek, egymásra figyeltek, a feladatteljesítésekben egymást segítették és biztatták. Mindezek mellett fontos helyet kapott a lubickolás, amelyet a táborozóhelyen levő medencékben ejtettünk meg.

     Kifogástalan finomságokkal kényeztettek a szakács nénik, akik odaadással, szeretettel és szakértelemmel készítették el a mindennapi eledelt. A gyermekek sokszor tapssal, énekkel fejezték ki tetszésüket és hálájukat.

     Minden napot reggeli tornával, lelki csendességgel, énekkel és áhítattal kezdünk, majd nyugovóra térés előtt imádsággal és énekkel fejeztük be a napot. Utolsó este hatalmas tábortüzet raktunk, amelyet, a zuhogó eső ellenére meggyújtottunk.

     A segítők nagyon fontos szerepet láttak el, hiszen a konyhán való forgolódástól a csapatok vezetéséig, a szervezéstől a lebonyolításig minden feladattal meg kellett birkózni. A segítők és vezetők csapata nagyon sokszínű volt. Volt köztük vallástanár, kántor, nevelő, szakács, lelkipásztor, pedagógus, egyetemista és már konfirmált fiatal IKÉ-s.

     Csodálatos öt napot tölthettünk együtt, barátságok szövődtek, közösségek alakultak, kapcsolatok jöttek létre, és ami talán a legfontosabb, hogy örökérvényű krisztusi értékek kerültek szem és lélek elé bemutatott, meghallott, eljátszott, elénekelt, megfőzött, megtapasztalt és megélt módon.

     A pénteki búcsúzás láttatta meg velünk igazán, hogy van kinek és van miért ilyen és ehhez hasonló eseményeket szervezni, mert áldás van az elvégzett munkán.

     Ez úton köszönjük meg a Communitas Alapítványnak az utazásban, a szállásköltség fedezésében és a kellékek megvásárlásában nyújtott támogatást.

     Mindenért legyen Istené a dicsőség.