Friss hírek

Tanulmány a bethleni római katolikus templomról

A műemlék megnevezése: Római katolikus templom, Bethlen

Cím: Beclean, str. 1 Decembrie 1918, nr. 8.

Datálás: 1909 (befejezés éve)

 

Bethlen 20. század eleji római katolikus templomáról nagyon kevés adattal rendelkezünk. Szisztematikus kutatására nem került sor, emiatt tervezője ismeretlen, építésének éve és megrendelői tekintetében pedig egymásnak ellentmondó információkkal találkozunk a szegényes szakirodalomban. A település középkori plébániatemploma, melynek Bertalan (1332), Pál (1334) és Miklós (1447) plébánosairól tudósítanak a források, a reformáció után az unitárius, majd a református gyülekezet használatába ment át, ezt követően a Haller család tartott fenn katolikus kápolnát a várban. A Mikes grófok rezidenciáján is volt egy katolikus házi kápolna, ahol ferences szerzetesek miséztek (1788-ban Gál Absolon, 1789-ben Salamon Marcel, 1792-ben Csiboi Kolumbán és 1808-ban Csoboth Lajos neve ismert), ezt azonban gróf Mikes Istvánné halála után sorsára hagyták, mennyezete beomlott.

Kádár József, Szolnok-Doboka vármegye monográfusa 1900-ban arról tudósít, hogy 1892-93-ban egy újabb római katolikus templom épült Bethlenben, a régi várkapu helyén. A területet gr. Bethlen Pál adományozta a római katolikus egyháznak néhai felesége, Rhédey Gabriella kérésére. A templom adományokból épült, Kádár „14 évi kéregetés”-ről beszél. Építését nagyobb összeggel támogatta Fogarasi Mihály püspök, Flóth Ferencz Adolf főgondnok és Merzok János. A kőből épült, bádoggal fedett templom 1900-ban még nem volt fölszentelve, Csicsókeresztúr filiájaként az ottani plébános járt misézni.

A szakirodalom egymásnak ellentmondó információi abból következnek, hogy Kádár József művéből kiindulva egyes szerzők összetévesztik a mai, szecessziós elemekkel ellátott római katolikus templomot az egykori vár bejárata helyén 1892-93-ban épült kőtemplommal. Több szempontból sem egyezik a két épület: a mai római katolikus templom nem a bethleni vár helyén áll, nem kőből épült és stílusa alapján semmiképpen sem datálható az 1890-es évekre, a szecesszió ugyanis akkor még csak kibontakozóban volt Magyarországon, s az egyházi építészetben pedig valamivel később jelentkezett. Az egykori várkapu helyén valóban áll egy kőtemplom, mely jelenleg a görög keleti egyház használatában van. Az új, 1909-es templom felépítése következtében két templommal is rendelkeztek a bethleni katolikusok, s mivel a hívők száma 1890-től kb. a 200 és 300 lélek között mozgott, az 1892-93-ban épült római katolikus templomot a jóval népesebb görög katolikus felekezetnek adják el, s a befolyó összegből 1943-ban bérházat vásárolnak a kisváros központjában. A görög katolikus templom 1948-ban, az államosítás következtében került az ortodox egyház használatába.  

A mai katolikus templom építtetőjéről és építésének idejéről a torony második szintjén elhelyezett kőtábla felirata tudósít: „SZENT ISTVÁN / első apostoli magyar király / tiszteletére. / dr. FLÓTH FERENC emlékére / 1909.” Flóth Ferencz Adolf bethleni szolgabíró és Fejérváry Róza egyetlen fia, dr. Flóth Ferenc fiatalon, tragikus hirtelenséggel hunyt el.  Ennek hatására a család földjeit az egyháznak adományozta, azzal a céllal, hogy eladásukból új római katolikus templomot építtessenek. A Szent István tiszteletére szentelt templom a Flóth család egykori birtokán, kúriájuk kertjében épült fel. Az elhunyt ifjú, dr. Flóth Ferenc Bécsben hallgatott jogot, emellett azonban régiséggyűjtéssel is foglalkozott. Gyűjtési körébe főként a Szolnok-Doboka vármegye területéről előkerült régészeti tárgyak tartoztak. Halála után, 1907-ben szülei 214 darabból álló régészeti gyűjteményét a Magyar Nemzeti Múzeumnak adták el, mely Flóth gyűjteményként vált ismertté a régészeti szakirodalomban. Flóth Ferenc emellett amatőr régészettel is foglalkozhatott, erre utal legalábbis, hogy 1904-ben Martian Juliánnal ásatásokat végzett saját birtokán Alsóoroszfaluban.

 

A műemlék leírása

A téglából épült templom alapjában véve latinkereszt alaprajzú, melyhez több toldaléképület csatlakozik, meghatározó elemei a téglalap alakú hajó, a sokszögű szentély, a hosszháznál alacsonyabb kereszthajó és a főhomlokzathoz csatlakozó karcsú torony. Tömegét a különféle méretű és magasságú toldaléképítmények teszik különösen mozgalmassá. A főhomlokzathoz toronyszerű építménnyel ellátott előcsarnok, a hajó északkeleti falához egy kisebb torony csatlakozik. A keleti oldalon, a kereszthajótól közvetlenül délre alacsonyabb, négyszög alaprajzú sekrestye, ennek megfelelően a nyugati oldalon pedig két kisebb építmény található: egy magasabb, keskenyebb kápolna, mely a kereszthajó déli falához simul, a mellette levő alacsonyabb építmény pedig a kripta bejárataként szolgál. A nagyobb toronytól délre egy újabb kiszögellésre figyelhetünk fel.

A hosszházat és a kereszthajót is viszonylag magas nyeregtető fedi. Az azonos magasságú főhajót és szentélyt különleges megoldással határolta el a tervező: alul háromszögoromzattal, a tető ormán csúcsdísszel ellátott, kővel borított, hangsúlyos párkányszerű elem fut végig a tetőn, mely az oldalhomlokzatokon lizénaként folytatódik. A lizénák fölötti oldallapot két-két törpeoszlop támasztja, a háromszögű lezárás alatti tagolt mezőt farkasfog díszítésű párkány fogja át. A tető sarkain a szecessziós épületeken gyakori díszes csatorna fut végig, s a klinkertéglából rakott kémények tovább fokozzák az épület mozgalmasságát.

A templom díszítésében neoromán és szecessziós elemek keverednek, melyek néha szervetlenül kapcsolódnak a homlokzatokhoz és egymáshoz. A homlokzatokat a tervező a legtöbb esetben a síkból kissé kiugratott vakolatsávokkal keretezi, így az egyes falszakaszok jól elkülöníthető egységet alkotnak, ezekben helyezkednek el a változatos alakú nyílások. Ezek a falszakaszok csak ritka esetben maradnak áttöretlenül s olyankor is egy-egy övpárkány bontja meg a síkot. A keretező vakolatsávok lezárásában ismét változatosságot figyelhetünk meg, lehet fogsordíszes, mint a torony és az előcsarnok alsó szintjén vagy félköríves, mint a torony második szintjén, az előcsarnok mögötti kisebb tornyon vagy a kriptán. Ez a félkörívek sorából álló díszítmény a románkori templomok ívsoros párkányaira emlékeztet, s hangsúlyosan, kőből faragott valódi ívsoros párkányként ismétlődik a szentély koronázópárkánya alatt, vakolatból kialakítva pedig a nagy torony harmadik szintjén. A vakolatsávok lezárása a hosszház timpanonján és a kereszthajó két oldalán követi a háromszögű oromzat kialakítását, lépcsőzetesen emelkedő félkörívek sorából áll össze, az ívek egy-egy virágdíszes konzolról indulnak. Jellegzetes modern megoldás, hogy a kereszthajó oromzatai esetében a középső félkörív vakolatsávokban folytatódik, melyek egybeolvadnak az alattuk található körablak osztóelemeivel.

A hajók és a szentély nagyméretű nyílásai félkörívesek, a kereszthajó, a torony és a délnyugati kápolna ablakai esetében a lezáró félkörívet még egy volutával záródó vakolatsáv is hangsúlyozza. A kisebb toldaléképítményeken és a tornyon kör és téglalap alakú vagy közös szemöldökkel ellátott két-két téglány alakú ablak-megoldások váltakoznak. A legeredetibb nyílásosztás többek között a torony alsó szintjén figyelhető meg: a félköríves ikerablakokat kockafejezetes féloszlop osztja, s ez tartja a hullámos lezárású mozgalmas párkányt. A főhomlokzaton, a hosszház oromzatán masszív kőbaldachin alatt Szent István király historizáló szobrát találjuk. A szakállas, koronás alak magyaros öltözéket, és palástot visel, kardöve, ruhájának alja és koronája aprólékosan kidolgozott. Jobbjában jogart, baljában az országalmát tartja.

Középkori jellegű díszítőelemek – a már említett ívsoros párkány mellett – a torony harmadik szintjén található törpegaléria, mely a kisebb torony legfelső szintjén is körbefut, a törpeoszlopok, az előcsarnok kockafejezetes oszlopai és az itt-ott feltűnő háromkaréjos vakolatdíszek is. A szecessziót idézik az említett félköríves ablakok hullámos szemöldökpárkányai, az előcsarnok kis tornyának geometrikus kőpárkánya, a sekrestye párkányának megoldása, a nagyobb torony geometrizáló, ám egyben organikus lezárása. Mindezen elemek a legtöbb esetben nem stílustisztán, hanem átfogalmazva, stilizálva jelennek meg, ezáltal a korszak egyházi építészetében kedvelt neoromán, neogótikus díszek is szecessziós színezetet nyernek.

A belsőbe hangsúlyos, szecessziós jellegű kőkorláttal övezett lépcsőn juthatunk. Az előcsarnok élkeresztboltozattal, a belső tér csehboltozattal fedett, az utóbbi felületén díszítő célzatú, keresztboltozatra emlékeztető bordák jelennek meg, melyek az egyes boltszakaszokat elkülönítő, geometrikus elemekkel gazdagon díszített pilaszterekre futnak le. A külsőnél letisztultabb, egyszerűbb belsőben a díszítés csupán a pilaszterek fejezeteire korlátozódik, emellett színes festéssel emelték ki a boltozatok záróköveit is. A nagyobb, félköríves ablakok fából készült, mérművekre emlékeztető rácsozatot kaptak, színes üveg azonban csak a felső, rózsaablakot idéző részen található. A főoltáron Szent István és Szent Imre historizáló szobrai között egy díszes neobarokk keretbe helyezett oltárképet találunk, Szent István fölajánlja a koronát Szűz Máriának témával. A festmény Benczúr Gyula Szent István felajánlása oltárképének (Budapest, Szent István bazilika) a másolata. Az ismeretlen festő nem csak a Benczúr-kép kompozícióját vette át, hanem a legkisebb részletekig ragaszkodott az előképhez.

Figyelemre méltó a templom nagyméretű kriptája, az élkeresztboltozattal fedett boltozott folyosók a szentély alatt helyezkednek el. A templom alapítói Flóth Ferenc Adolf és Fejérváry Róza is ide temetkeztek.

A bethleni római katolikus templom különleges helyet foglal el az erdélyi századfordulós templomépítészetben, ugyanis alig találunk néhány példát, ahol az egyházi építészetben bevett neoromán és neogótikus elemek mellett szecessziós díszítőelemek is megjelennek.  A szóban forgó templomot azonban nem csupán a középkori és szecessziós jellegű épületdíszek egyedi összegyúrása teszi eredetivé, hanem tér- és tömegformálását, alaprajzát is modern, szecessziós dinamika jellemzi. Mindezek ellenére esetlegességek, megoldatlan részletek is megfigyelhetőek az épületen, melyek épp kísérleti, újszerű jellegéből fakadnak. Ilyennek tartjuk a toldaléképítmények szervetlen egymásmellettiségét. Több esetben megfigyelhető a párkányok hirtelen megszakadása, mely csak még hangsúlyosabbá teszi az egyes épületrészek összekapcsolásának megoldatlanságát.

 

Válogatott bibliográfia:

Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája. II. kötet. Dés, 1900. 153–195. 
Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek. A középkori Erdélyi Püspökség templomai. II. kötet. Kolozsvár, 1996, Gloria. 430–431.

Carol Kacsó: Descoperiri de bronzuri din nordul Transilvaniei (I). Colecţia Ferenc Floth. Baia Mare, 2007.

Martian Julián: Régi telepekről és lelhelyekről a Királyhágón túli területen, Archeológiai Értesítő, 1904, 24. köt., 4. füz., 356-358.

Bethleni Római Katolikus Templom (online: http://www.possibilitas-vice.ro/vicei-plebania/bethleni-romai-katolikus-templom.html)