Él még Besztercén a magyar nótaszó!

Egy cica, két cica”, „A csitári hegyek alatt”, „A horgosi csárda”, „Zöldre van a rácsos kapu festve” csak néhány azon nóták közül, melyek elhangzottak február 23-án, vasárnap délután a besztercei Magyar Házban, egy hangulatos nótaest keretén belül, az RMDSZ Beszterce-Naszód megyei szervezete és a besztercei EMKE szervezésében. Az esemény díszmeghívottja Botos Elvira, aki tangóharmonika és orgonaszó kíséretével követte végig a résztvevők óhajait.

Sokak számára kellemes emlékeket ébresztett fel az a pár óra, ki-ki elénekelhette kedvenc magyar nótáját, amelyre az egész terem felcsendült. Halász Ödön, magyar nótázó, egy kis versennyel is készült, amely csupán annyiból állt, hogy minél több találós kérdésre kellett megtalálni a megfelelő választ, amely természetesen egy magyar nóta volt. A nótaverseny nyertese, Muzsi Anikó, akinek Ödi bácsi egy száll fehér rózsát és egy kis dísztárgyat adott át.

A hagyományápoló eseményen részt vett Geréd Péter, római-katolikus főesperes-plébános is, aki a jelenlévőkhöz intézett beszédében Kodály Zoltán zeneszerzőt is idézte „Dalban él a nemzet”, továbbá kifejtette, hogy „nagyon fontos és nagyon szép dolog az, hogy ma este ilyen szép számban összegyűltünk, én is nagyon szívesen társulok e nótaesthez egy-két magyar nótával.

A szervezők az esemény végén elmondták, hogy ez az első, de nem az utolsó ilyen jellegű esemény, és egy folyamatos rendezvénysorozattá szeretnék kialakítani, amelyen minden korosztály feltalálja magát.

Az nótaest alkalmával a besztercei Magyar Ház teret adott Cormos Ottilia első besztercei képkiállításának is. „Cormos Ottilia egy véletlennek köszönheti művészeti karrierjének kibontakozását, és emez véletlen kirobbantója egy egyszerű kis történet. Egy kis kövecske, melyet kislányának festett, hogy érdekesebbé tegye játékát. A kis követ újabb és újabb követte, míg egy komolya alapra való nem gyűlt össze. Ottilia művei a naiv alkotások sorába tartozik. Naiv alkotás, ugyanis Ottilia alig pár éve kezdett festeni, de a gyakorlati készsége belülről ered, hisz sehol nem tanulta, nem végzett művészeti iskolát. Autodidakta. Egyszerűen a kezébe vette az ecsetet és nekilátott. Majd kitartott. Saját bevallása szerint, számára ez a négy fal közé zárt szabadság érzetét adja, szárnyal a képzelete, fut az ecsete, keveri a színeket, teljesen beletemetkezik a munkájába, mígnem egy érzelmet, egy lelkiállapotot sikerül képre vetni.” – hangzott el Becsky Kinga méltató beszédében, amikor felvezette a jelenlévők számára hogyan kezdődött mindaz, melynek gyümölcse a Magyar Ház kiállító termében tekinthető meg.

Cormos Ottilia művei által azt szeretné, ha „a képeimet látva az emberek a rohanó mindennapjaikban megállnának és egy pillanatra a környezetükben fellelhető szépségekre, értékekre figyelnének. Ha munkáim által ezt sikerül megvalósítani, és örömöt szerezni, már megérte … „ – nyilatkozta a művésznő.

A két értékápoló esemény több órán keresztül tartott, de a résztvevők jókedvéből, arckifejezéséből ítélve, senki sem vette észre az idő múlását, csupán elfelejtették gondjukat-bajukat és visszatértek néhány óra erejéig a sok szép emléket rejtegető múltba.