A művészi fotó ifjú mestere

Interjú Kovács Róbert besztercei fotóművésszel
Kovács Róbert, ez év januárjában, a Szlatinán megrendezett “Etnográfia”” kiállításon, amelyen 59 fotóművész, 295 alkotását mutatta be, aranyérmet nyert, “Az Úr Nyája” című alkotásával. A ”Juhászbojtár” című alkotását pedig dicsérettel tüntette ki a zsűri.
A fényképészet, mint művészet vagy művészeti irányzat, valójában újkeletü. A XIX. századtól, pontosabban 1839-től beszélhetünk erről, amikor a Francia Akadémián bejegyezték a találmányt. Azóta a modern technológiának köszönhetően, főleg az utóbbi 50 éveben, rengeteget fejlődött.

A művészetek között, hova sorolnád a fényképészetet?
A fényképészet egyedülálló művészet. A festészethez lehetne hasonlítani, mert ugyanazokkal az elemekkel, színekkel, fénnyel, árnyékokkal dolgozik a fényképészet is. Az alapszabályok ugyanazok, de tulajdonképpen egyedülálló műfaj a fotóművészet.
Térjünk vissza az időben egy kicsit. Mikor kezdted a fényképészetet, mi vonzott ehhez a műfajhoz téged?
2002-ben kezdtem fényképezni. Valamilyen formában szükségből, akkor egy cégem volt, ahol reklámokat készítettem. A reklámokhoz képek is kellettek. Nem volt fényképészem, ezert én kellett foglalkozzak ezzel is. Akkor készítettem az első reklámfényképeket. Innen indult a fényképészet iránti szeretet.
Ha jól értettem, főállásod mellett foglalkozol tulajdonképpen a művészi fotókkal. Ez hogy jött össze?
A művészi fényképészet, a fotóművészet szebbik része. A reklámfényképészet nem olyan szép, viszont a művészi fényképészet nem biztosít biztos megélhetést. És akkor a kettőt össze kellett csatolni azért, hogy művészi fotókat is készíthessek és meg tudjak élni is.
Akkor tulajdonképpen a művészi fényképészet egyfajta hobbid?
Igen, ez hobbi. Vannak terveim ezzel kapcsolatban, de jelenleg a reklámfényképészetből élek.
Visszatérve a Szlatinán megtartott kiállításra, oda hogy kerültél?
Ez egy országos szintű verseny volt. Be kellett nevezni négy fényképpel, ki kellett fizetni a benevezési díjat. Egy öttagú zsüri értékelte ki a versenybe résztvevő fényképeket és mindegyik jegyet kapott, anélkül, hogy ismerték volna a szerző nevét, csak a fénykép címe volt ismeretes. A végén összegezték az eredményeket és így alakult ki a végső rangsor és persze a díjazás.
Aranyérmet nyertél “Az Úr Nyája” című alkotásoddal. Hogy élted meg, hogy minősíted az eredményt, ezzel bekerültél a fotóművészek sorába?
Hatalmas mennyiségű munka áll a háttérbe. Nagyon sokat jártam falura, vidékre, hat hónapon keresztül, kétszer egy héten, amíg a fényképanyag összeállt. Volt egy kiállításom is “Made in Romania” címmel, fehér – fekete fotókból, csak falun, természetes környezetben készített képekkel. Ezek között volt az aranyérmet nyert alkotásom is.
Már a modern világban kezdtél el fényképezni, digitális kamerával. Ez biztosan eltér a régi fényképészettől. A modern kamerákról és a képek kidolgozásáról mondj véleményt!
A digitális fényképezőgéppel könnyebb a dolgunk, mint a klasszikus, filmes fényképezőgéppel, mert miután megtörtént a felvétel, a képernyön azonnal meg lehet nézni a beállításokat, a fényeket. Ezután pedig a profi fényképészek, minden képet feldolgoznak. Hasonlít a feldolgozás a régi fényképészeti technikához, csak éppen nem ceruzával javítunk, hanem ez számítógépen történik. Minden fényképen legalább fél órát kell dolgozni, hogy tökéletes legyen.
Mik a terveid az elkövetkezendő időszakban?
Ebben az évben szeretnék még egy saját kiállítást szervezni itt Besztercén és el szeretném vinni a fotókat egy országos körutra is. A másik célom, hogy egy külföldi, nemzetközi versenyen is díjat nyerjek. Azonban ezeken a versenyeken a nívó nagyon magas és nagyon jó képek kellenek ahhoz, hogy díjat nyerj. És ha nem is nyersz díjat esélyed van, hogy a zsüri által elfogadott képeid bekerüljenek a verseny katalógusába, így lehet hírnevet szerezni. Különben tagja vagyok a Romániai Fotóművészek Egyesületének és ezen keresztül is kiállíthatok vagy kiállításokon vehetek részt.