Mózes András öröksége

Második kiadásban jelent meg – ez év januárjában – a Várkudui Református Egyházközség Története. A könyv magánkiadás, és nem került kereskedelmi fogalomba. Hozzám kedves falumbeli barátom, Konrádi Árpád egyházi tanácsos jóvoltából került.

A könyv szerzője Mózes András, volt várkudui lelkész, aki 1927 és 1934 között szolgálta a gyülekezetet. A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban érettségizett, majd a Kolozsvári Református Teológián szerzett lelkészi és vallástanári oklevelet. Ezt követően Debrecenben doktorált, és a Bolyai Tudományegyetemen, magyar nyelv és egyetemes történelem szakon államvizsgázott. Várkudui szolgálata után, 1934-től, Kolozsvárott vallástanárként és teológiai előadótanárként működött.

Az első kiadás 1936-ban látott napvilágot. A nyomtatási költségeket a széki egyházmegye mellett a falu kiváló szülöttje, Dr. Konrádi Dániel egyetemi tanár, valamint szíves előfizetők, és maga a szerző fedezték.
A második kiadás a csíkszeredai Tipographic nyomdában készült. A szöveget Kozma Mária gondozta. A fotókat Lapohos Attila várkudui református lelkész és Lázár István válogatta. A szedés, tördelés Both László munkája. A kiadási, nyomtatási költségeket nagy részben Lázár István, Várkuduból elszármazott csíkszeredai vállalkozó állta.
Figyelemreméltó egy arányaiban kis magyar közösség ilyen törekvése, hogy egy majdnem elfelejtett, de rendkívül értékes dokumentumot újra kiadott. A könyv nemcsak az egyházközség történetét írja le, hanem utal a falu történetére, a kő- és fémkorszaktól kezdődően, a honfoglalásig, valamint a középkorra és a reformáció történetére. Mindez, lábjegyzetekkel, megjelölve a felhasznált forrásokat. Továbbá népszokásokat, babonákat, belmissziói munkákat, adakozásokat, vagyon- és ingatlan helyzetét, illetve bemutatja a népesség helyzetét az évek során, de csak egészen 1934-ig.

A kész munkában nem illik hibát kapni, de felvetődik egy kérdés. Az új kiadás kiegészítéseként, a könyvben megjelent az 1934-től Várkudun szolgáló lelkészek névsora, valamint féltucatnyi fotó az újabb korszakból. Szerintem majdnem ugyanannyi erőfeszítéssel, ugyancsak kiegészítésként, be lehetett volna foglalni az egyházközség újkori történetét is. Utalok itt a templomjavításra, a parókia felújítására, a gyülekezeti ház építésére, és nem utolsó sorban a Turul szobor visszaállítására.
Talán nem is kellet volna új történetet írni, csak a médiában megjelent és leközölt írásokat függelékként befoglalni. Erre olyan személyek hívták fel a figyelmemet, akik készségesen besegítenének, ha egy újabb kiadásról lehetne szó. Ha erre igény van, nagy örömmel és készségesen vállalok szerepet a könyv kibővítésében Várkudu újkori történetével.

Tisztelettel várkudui barátaimnak:
Kresz Béla