Merjünk álmodni, célokat kitűzni magunk elé és megvalósítani azokat

Szűkösnek bizonyult a sajószentandrási Református Templom 2012. szeptember 30.-án az újjászentelése alkalmával. A helyi református közösség aprajával-nagyjával együtt örvendezett az új ruhában öltözött templomban, a testvérgyülekezet tagjai és a Beszterce-Naszód megyei települések református gyülekezeteinek lelkipásztorai, valamint számos vendég és meghívott mellett. Bátran nevezhetjük a szórvány fontos eseményének, hiszen az alig 70 lelket számláló szentandrási gyülekezet, négy esztendő szorgos és kitartással végzett munkájának eredményét láthattuk megvalósulva. Jó példa lehet mindenki számára, hogy az alacsony létszám ellenére nem egy kihalásra ítélt gyülekezetről beszélünk, hanem egy élni akaró közösségről. Mindezek mellett a sajószentandrási Református Templom felújítása nem volt egy könnyű akadálymentes vállalkozás. Mindezekről Molnár Helén-Tünde parókus lelkipásztor tájékoztatta lapunkat: -A templom javítása 2008. szeptemberében kezdődött és 2012. júniusában fejeződött be. 2007-ben a templom tornyot tartó párkány nyugati oldala teljesen lemorzsolódott, a vakolat lehullt és a téglák kiestek, egy üreg maradt a helyükbe. A templom külső oldalai bomlásnak indultak és az ablakok párkányai is több helyen leszakadtak. A templom belsőtere is megrongálódott, lehullt a mennyezet, a vakolat több helyen lepattogzott és a bútorzat is szuvasodni kezdett. Az itt felsorolt épületi gondok, felhívták a figyelmünket és elég okot adtak arra, hogy sürgősen közbe lépjünk és elindítsuk a javítási munkálatokat. Na most már egy 78 lelket számláló gyülekezetnek bizony ez nem volt egy könnyű és egy egyszerű feladat. A nagy gyülekezeteket is embert megpróbáló feladat elé állítja egy ilyen helyzet, hát akkor mennyire egy kicsiny gyülekezetet. Első lépésként a zsoltárossal együtt fohászkodva mondtuk “Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és földet.”Zsolt:121,1-2 Lélekben sokat imádkozva készült erre az embert megpróbáló feladatra a lelkész és a gyülekezet . Hitte, hogy Isten megadja rá a módot és olyan embereket állít mellénk, akik segíteni fognak. 2008-ban pályázatot nyújtottunk be az államhoz, amely pozitív elbírálásban részesült és így kapott a gyülekezet 15000 lejt. Ez az eredmény azért volt lehetséges, mert külön lobbizott miérettünk odafenn a Jó Isten és az akkori RMDSZ vezetősége. Én lelkészként megvagyok győződve, hogy az Úr előttünk kijárja ezeket az utakat és lehetségessé teszi nekünk embereknek, hogy segítséget tudjunk nyújtani a rászorulóknak. Ebben erősít meg a Heidelbergi káténk tanítása is, amely így hangzik: “az én mennyei Atyám akarata nélkül még csak egy hajszál sem eshetik le a fejemről…” Ezzel a kicsi pénzzel indultunk neki 2008 szeptemberében, helyreállítani a templomot. Először megvásároltuk a faanyagot azért, hogy a torony munkálatait szakszerűen ellássuk. Ebből a faanyagból felállványoztuk a templom tornyát és a főbejáratot, hogy a munkálatokat könnyebbé és láthatobbá tegyük mindenki számára. A helyreállítási munkálatokat céggel kezdtük a munkálatok komplexitása miatt. 2009-ben folytattuk a javításokat, az egyházmegyétől kapott támogatással, a Székelyudvarhely II. Református Egyház testvér gyülekezet adományával és a sajószentandrási, azaz a helybéli gyülekezet által létrehozott építkezési alappal, ami személyenként 100 lej volt és sok-sok más adománnyal, amit a gyülekezet elszármazottai és rajtunk segíteni akaró emberek adtak. Így sikerült 2009-ben a torony párkányát és annak vakolatát teljesen rendbe tenni és a toronyablak megrongált zsalugáterét kicserélni és megjavítani. 2010-ben azonban úgy indultunk neki az esztendőnek, hogy lehet ebben az évben nem tudunk tovább lépni, folytatni a templom javításokat, de végül a gyülekezet építkezési alapjába befolyt összeg és a székelyudvarhelyi testvérgyülekezet adománya és az elszármazottak segítsége, DLP megyei vezetőségének támogatása tovább lendített bennünket. Ekkor készült el szeptemberben a templom főbejárata. 2011-ben Isten segedelmével tovább tudtuk folytatni a munkálatokat és sikerült megjavítani a templom külső falát, újravakolni azt, az ablakpárkányokat és profilokat kijavítani, amelyet a gyülekezetben élő szakemberek végeztek el. Erre a célra a gyülekezet saját forrásait használta fel, amelyet már a fenti sorokban is megemlítettem. 2012-ben a májusi és a júniusi hónapokban a templom belsőterét javítottuk, levertük az omladozó vakolatot, a mennyezetet új burkolattal helyettesítettük, a korhadt gerendákat és boltívet kicseréltük, a karzat egy részét és annak feljárati lépcsőjét új burkolattal bevontuk, több padnak a lábát kicseréltük, szú ellen lekezeltük és csillárt kaptunk ajándékba. Ezek mellett a templom alapkövét letisztítottuk és kőlakkal kezeltük. A templom előtt álló sírkő feliratát is felújítottuk, amelyet Oláh János tanító végzett úgy, hogy az elmosódott, lekopott sorokat újraírta. Az asszonyok új terítőket varrtak, új padpárnákat készítettek, új szőnyeget vásároltak és az énekeskönyvekre is új huzatot tettek. Mindenki lelkesen és odaadóan dolgozott, sok közmunkát és időt szánva erre, hogy szép legyen, ami 116 éves templomunk, amelyet 1896-ban építtetett Fejérváry Károly a bethleni választókerület országgyűlés képviselője, egyházmegyei s eklézsia főgondnoka hazánk ezredéves fennállásának ünnepi évében. Ezzel a felirattal: “Bizony ez a hely nem más mint az Istennek háza és a mennyeknek országának kapuja”
Ezek a munkálatok 76951,15 lejbe kerültek. Mindezekért Istené a dicsőség azért mert adott hitet, erőt, segítséget és bátorságot, hogy merjünk álmodni, célokat kitűzni magunk elé és megvalósítani azokat. Immár 70 lélekre apadva 2008-tól-2012-ig. Zárójelben még szeretném megköszönni Csurka Attila építőmérnök férjemnek azt a sok támogatást, amellyel mellettem és mellettünk állt, aki nem csak szakmai tudásával, tervrajzával és sok-sok anyagi támogatásával segített minket, hanem sokszor munkaruhát öltve magára, vállvetve dolgozott és irányította a munkálatokat. A templomszenteléssel járó anyagiakat az egyházközösség tagjain kívül a Communitas Alapítvány vállalta, melyért ezúton is köszönetet mondunk.