A zselyki csoda

Zselyken 11-ik alkalommal szervezték meg a falutalálkozót 2012. augusztus 11-én. Előzetesként megemlítendő, hogy idén 500 példányban jelent meg a magyarországi Pintér András gyűjtéséből származó könyv, Zselyk táncos hagyománya címmel, Guther Ilona szerkesztésében. A DVD mellékletet is tartalmazó kiadványt a Nemzeti Kulturális Alap, a Pro Zselyk Egyesület és a Zselyki Művelődési Egyesület támogatásával sikerült kinyomtatni, a Kárpát-medencei Kulturális Szövetség kiadásában. Az sem maradhat szó nélkül, hogy Pintér András és a budapesti Forgatós Kamara Néptáncegyüttes jelen volt a falutalálkozón, és felléptek a művelődési házban.

Az idei falutalálkozón ez a kis magyar közösség két különleges dologgal is előrukkolt. Az egyik az evangélikus parókia – zselykiek szóhasználatában: papilak – gyülekezeti termében kiállított fényképek. A kiállítás minden elvárásnak megfelel, a közel kétszáz fotó minősége, bekeretezése és csoportosítása kiváló munka. Tóth Zoltán, helyi evangélikus lelkipásztor elmondta: – Rendhagyó ez a kiállítás a maga nemében, mert többféle tematikus csoportosításra került sor: megtalálhatók a nagy, múlt századi családi jelenetek, a szűkebb családi jelenetek, és nem utolsó sorban a zselyki népviselet. Kiemelném az egyik régi népviseletet, a fekete menyasszonyi ruhát, amely szászos hagyományra épül. Wass György, aki a falu történetét írta meg, arra utal, hogy ez volt a hagyományos viselet, csak utána jött divatba a fehér menyasszonyi ruha. Próbáltuk ezen a kiállításon úgy csoportosítani a fotókat, hogy megmozgassák az idősebb generációt, felelevenítsük a régi falusi életet. A fiatal generációnak pedig felhívjuk a figyelmét arra, hogy mit kell megőrizni, mire kell odafigyelni, mert ez a generáció, a mai rohanó világunkban, nagyon nehezen vállalja fel a hagyományokat, akár a viseletet, de még akár azokat a családi értékeket, vagy minőséget, amelyek fellelhetők ezeken a képeken. A további csoportosításban láthatjuk, a közel másfél százados múltra visszatekintő fúvósok, ahogy Zselyken nevezik „turnerek” fotóit, és a különböző munkálatokat megelevenítő fotókat. A kiállítás megvalósításában, legnagyobb mértékben a zselykiek segítettek, akik felvállalták, hogy összegyűjtik, valahonnan a szekrények vagy ládák mélyéről az archív fotókat. A tulajdonképpeni kezdeményező Magyarosi Jolán, aki Guther Gabriellával együtt, laboratóriumban dolgozták ki a fotókat. Természetesen, ott voltak a támogatók, üzletemberek és magánszemélyek, gondolok itt Rémán Csabára, Máthé Lajosra és nem utolsó sorban az evangélikus egyházra.

A második dolog egy eredeti zselyki kerekes kút, amit a faluközpontban, a kultúrház előtt építettek. Megjegyzem, ez nem díszlet, hanem funkcionális kút, és nem betongyűrűvel, hanem hagyományosan, kővel van kirakva. A kútról Borsos K. László, a Pro Zselyk Egyesület elnöke elmondta: – A kerekes kút, amit felújítottunk, úgy gondoljuk, nemcsak hagyomány, hanem szépítő eleme a faluközpontnak. Ezzel is erősítjük az emberekben a szülőfalu iránti szeretetet. A kútra a gondolatot kecskeméti barátainktól kaptuk, akik az anyagi oldalát is fedezték, vagy jobban mondva ajándékba hozták. A kivitelezését a helyi tanács képviselőjével, Vajda Györggyel sikerült megvalósítani, aki konkrétan dolgozott is a kút építésén. Jó minőségű munkával és jó minőségű anyaggal, kitartó hozzáállással meglett a falunapra. Ez a kút, ha vizet hoz, akkor életet is ad. És ha ez a kút életet ad, akkor Zselyken élet van, és ez kell a továbbéléshez.

Valaki azt mondhatná, hogy ennek a tudósításnak a címe igen hangzatos. Egyáltalán nem így állnak a dolgok. Mindamellett, amit a zselykiek otthon megvalósítottak, ebben az évben letették Besztercén a magyar evangélikus templom alapkövét. A Besztercére elszármazott zselykiek, úgy, mint szülőfalujukban, itt is összefognak, és kis számarányuk ellenére Besztercén teremtik meg azt, amit otthonról magukkal hoztak. Ennek kapcsán egy dolog jut eszembe. A zselyki templomdombon egy táblán az áll: „Zselyk volt, van és lesz”. Ez a zselyki csoda. Így legyen.